Színházi Élet, 1919. december 7–13. (8. évfolyam, 51. szám)

1919-12-07 / 51. szám

Viki. évfolyam 191Q december 7-től december 13-ig 51. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 36. F Egyes száza t,/a : Budapesten és vidéken . . K -J Hirdetések n­ Ki.~sora 4 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 SZIGLIGETI RÓZSÁJA* írta : HERCZEG FERENC Oly kevesen vagyunk magyarok, oly rettentő árván bolyongunk Európa dú vad­lakta kultur­sivatagában, hogy nem­csak Széchenyi apagyilkosának kellene megkegyelmeznünk, hanem végre már az apáknak is. Elsősorban irodalmi apáink szelleme várhatja el tőlünk, hogy meglenges­sük a kegyelemosztó fehér kendőt. Mert a tegnapi embereket nem a halál, ha­nem a mai emberek feledékenysége öli meg. Igaza van Maeterlincknek : mihelyt az utód gondolatai visszaszál­lanak az őshöz, az öreg úr rögtön kikel sírjából, újraél, mosolyog, megifjodik és alkot. A halál is csak relatív fogalom. Mi magyar írók nem sokat törődünk a múlttal. Az ősök sírján csak az iro­dalomtörténet sápadt mécsese pislog : mi magunk az apák világából csak a külső­ségeket, az ornamentumot, a bieder­mayer-motívumot vállaljuk, de nem keressük a lényeget, az életet, az apák forró fájdalmakban és örömökben pom­pázó lelkét. Szigligeti Ede ugyan nem tartozik azok közé, akik egészen meghaltak. " Az idők óceánja ezt az Írónkat máig n­em tudta elnyelni; valami az ő hajó­jának gazdag és könnyű rakományá­­­ból mindig fenhúszik a vizeken. A 30-as évek elején tűnik fel, abban­­ a korban, midőn a magyarság ifjú és naiv mohóságával ráveti magát az euró­pai kulturára. A művelődés palotájá­nak legkönnyebben hozzáférhető ajtaja a színpad felől nyílik. 18 éves korában Szigligeti színielőadást lát Váradon : Egressy, Szentpétery, Megyery, Szerda­helyi, Dőryné . Ha volt a fiu lelkében gyúlékony anyag, ennyi tűztől lángot kellett vetnie. Jellemző, hogy régi irodalmi nagy­jaink közül annyian mint vándorszíné­szek indultak utjukra. És miként Katona, Arany és Petőfi, úgy Szigligeti is gyönge színész volt. De a céljukat mégis elér­ték : azzal a heroikus elszántsággal, amely fölégette mögöttük a polgári élet hídjait, szabad utat nyertek a jövő felé. Ne is kicsinyeljük azt az akaraterőt, amellyel Szathmáry Elek ügyvéd fia fölborította az otthoni húsosfazekakat,­ szembe szállott édesapja átkával és édesanyja könnyeivel és lemondott a becsületes Szathmáry József nevéről is, csakhogy halhatatlanná tegye Szigligeti Ede nevét, amelyet ugy szedett föl a szinésztanyán. Ezt az akaraterőt a pos­ványból id kivánkozó nemzet életös­ztöne keményíti acéllá. Az első komoly siker : egy szerződés, melyet a budai játékszín igazgatója köt vele. Szigligeti Ede tartozik min­den drámai szerepet eljátszani, tartozik énekelni és balletben táncolni, tartozik minden évben egy eredeti színdarabot vagy pedig két idegent magyarra for­dítani — és Coquelin, Caruso, Nizsinszky és Rostand egyesített munkásságának jutalma : havi 30 váltó forint. Ez a pálya kezdete. És milyen a vége? A 70 es években Szigligeti a Nemzeti Színház dramaturg igazgatója. Özönével írja a darabokat, minden külső és belső élménye drámai párbeszédeket . A „Rózsa" premierjén felolvasta dr. Bárdos Artúr,

Next