Színházi Élet, 1919. december 7–13. (8. évfolyam, 51. szám)
1919-12-07 / 51. szám
Viki. évfolyam 191Q december 7-től december 13-ig 51. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Budapesten és vidéken Negyedévre . . 36. F Egyes száza t,/a : Budapesten és vidéken . . K -J Hirdetések n Ki.~sora 4 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 39 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 SZIGLIGETI RÓZSÁJA* írta : HERCZEG FERENC Oly kevesen vagyunk magyarok, oly rettentő árván bolyongunk Európa dú vadlakta kultursivatagában, hogy nemcsak Széchenyi apagyilkosának kellene megkegyelmeznünk, hanem végre már az apáknak is. Elsősorban irodalmi apáink szelleme várhatja el tőlünk, hogy meglengessük a kegyelemosztó fehér kendőt. Mert a tegnapi embereket nem a halál, hanem a mai emberek feledékenysége öli meg. Igaza van Maeterlincknek : mihelyt az utód gondolatai visszaszállanak az őshöz, az öreg úr rögtön kikel sírjából, újraél, mosolyog, megifjodik és alkot. A halál is csak relatív fogalom. Mi magyar írók nem sokat törődünk a múlttal. Az ősök sírján csak az irodalomtörténet sápadt mécsese pislog : mi magunk az apák világából csak a külsőségeket, az ornamentumot, a biedermayer-motívumot vállaljuk, de nem keressük a lényeget, az életet, az apák forró fájdalmakban és örömökben pompázó lelkét. Szigligeti Ede ugyan nem tartozik azok közé, akik egészen meghaltak. " Az idők óceánja ezt az Írónkat máig nem tudta elnyelni; valami az ő hajójának gazdag és könnyű rakományából mindig fenhúszik a vizeken. A 30-as évek elején tűnik fel, abban a korban, midőn a magyarság ifjú és naiv mohóságával ráveti magát az európai kulturára. A művelődés palotájának legkönnyebben hozzáférhető ajtaja a színpad felől nyílik. 18 éves korában Szigligeti színielőadást lát Váradon : Egressy, Szentpétery, Megyery, Szerdahelyi, Dőryné . Ha volt a fiu lelkében gyúlékony anyag, ennyi tűztől lángot kellett vetnie. Jellemző, hogy régi irodalmi nagyjaink közül annyian mint vándorszínészek indultak utjukra. És miként Katona, Arany és Petőfi, úgy Szigligeti is gyönge színész volt. De a céljukat mégis elérték : azzal a heroikus elszántsággal, amely fölégette mögöttük a polgári élet hídjait, szabad utat nyertek a jövő felé. Ne is kicsinyeljük azt az akaraterőt, amellyel Szathmáry Elek ügyvéd fia fölborította az otthoni húsosfazekakat, szembe szállott édesapja átkával és édesanyja könnyeivel és lemondott a becsületes Szathmáry József nevéről is, csakhogy halhatatlanná tegye Szigligeti Ede nevét, amelyet ugy szedett föl a szinésztanyán. Ezt az akaraterőt a posványból id kivánkozó nemzet életösztöne keményíti acéllá. Az első komoly siker : egy szerződés, melyet a budai játékszín igazgatója köt vele. Szigligeti Ede tartozik minden drámai szerepet eljátszani, tartozik énekelni és balletben táncolni, tartozik minden évben egy eredeti színdarabot vagy pedig két idegent magyarra fordítani — és Coquelin, Caruso, Nizsinszky és Rostand egyesített munkásságának jutalma : havi 30 váltó forint. Ez a pálya kezdete. És milyen a vége? A 70 es években Szigligeti a Nemzeti Színház dramaturg igazgatója. Özönével írja a darabokat, minden külső és belső élménye drámai párbeszédeket . A „Rózsa" premierjén felolvasta dr. Bárdos Artúr,