Színházi Élet, 1919. december 28–1920. január 3. (8. évfolyam, 54. szám)

1919-12-28 / 54. szám

VIII. évfolyam 1910 december 28-tól január 3-ig Negyedévre Mi.—* Egyes »im­ara : Budapesten és A . vidéken . . . " 54. szám Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-73 A jegypénztár száma : ELŐFIZETÉSI ARA : Budapesten és vidékei» Hirdetések mm.-sora 4 korona SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR hWfi iftifil « «farit iff t í-fnrr t -.--r r^-r-^- - • Még fülünkben cseng a „Kék tó" dalának megkapóan egyszerű melódiája, az ünnepi lárma, a lelkesedés paroxiz­musának fülsiketítő és színházban mégis szívesen hallgatott tombolása mikor e sorokat írjuk, hogy beszámol­junk a „János vitéz" régóta várt és végre ragyogó külsőségek közt bekö­vetkezett reprizéről. Úgy érezzük, ma meddő munkára vállalkozunk. El­koptattuk jelzőinket az utóbbi évek nagy színházi eseményeinek megírá­sában, szókincsünk kimerült és már az allegóriák menedéket nyújtó berkeibe sem menekülhetünk. Nem toll és tinta kell ide, hanem egy jó filmoperatőr és egy kifogástalanul működő grammofon. A modern technika e két tökéletesített reprodukáló szerszámát kellene segít­ségül venni ahhoz, hogy szemléltetően megmutathassuk, mi ment végbe a ka­rácsony előtti pénteken a Király Szín­házban. Az őszinte ember sohasem restelkedik színházi nézőtéren hullatott könyek miatt. Az a szenzibilitás, amely előfeltétele annak, hogy egy darab, vagy egy jelenet meghasson, nem szégyelni való, mert bizonyos mértékig erény , tiszta, fogékony lélek­ről tesz tanúságot. A múlt pénteki estén a szemek szegletében ragyogott könyek mégis értékesebbek voltak azoknál, amelyeket valamelyik darab elérzéke­nyítő hatása vált ki : ezúttal az elő­adás és annak külsőségei hatottak fel­emelően a közönségre. Aki most hallja először a „János vitéz" nemesen csendülő muzsikáját, pedig lehetnek sokan ilyenek is, talán meg sem érti, mi megható van abban, hogy Fedák Sári magyar csikósbojtár gúnyában, árvalányhajas kalappal fején, karikás ostorral kezében megint odaáll a lámpák elé és elénekli híres, sok­szor hallott belépődalát, amely ma már szinte népdalnak számít. Én a pásztorok királya legeltetem nyájam, Nem törődöm az idővel, a szivemben nyár van. Szerelemnek forró nyara égeti a lelkem. Amióta azt a kislányt egyszer megöleltem. Be-bejárok a faluba édes Iluskámhoz. Az én nevem, az én nevem Kukorica János. A magyar operettszínpad egész dia­dalmas fejlődését, másfél évtized leg­nagyobb magyar sikerét jelenti ez a dal nekünk. Hogy tombolt a tapsi Hogy zúgott az éljen ! Mint fehér galambok szárnyai repdestek a fellobogtatott zsebkendők ! Zsebkendők lobogtak ti­zenöt évvel ezelőtt is a „János vitéz" első előadásának estjén, de nem a színházban, hanem a politika arénájában, a parla­mentben. Mikor Fedák Sári első ízben énekelte híressé lett belépőjét, ugyanak­kor zajlott le a képviselőházban a hír­hedt „zsebkendőszavazás", amelynek eredményei ma is kihatnak politikai éle­tünkre. A pénteki zsebkendő-lobogtatás szebb volt amannál : Fedák Sárinak szólt mint kivételes ünneplés, kivételes művészetért. Tizenöt évvel ezelőt még Szerkesztőség Erzsébet­ körút 24 Telefon: József 129-35 Telefon: József 121-72

Next