Színházi Élet, 1920. február 1–7. (9. évfolyam, 5. szám)
1920-02-01 / 5. szám
32 SZÍNHÁZI ÉLET A maszk' A tánc, mint a test kellemes tornája, minden időkben elsőrangú szórakozása volt a tömegeknek, a tánc, mint művészet csak kiváltságosaknak jutott osztályrészül. A tánc művészetét élvezni azonban — szerencsére — megadatott mindenkinek, akinek alkalma van látni ezt, amit a táncban egy vérbeli és született művész nyújt. Az Ellen Tels éV. művészetének mély jelentőségű okai vannak. A test páratlan ritmikája, melyet a szerencsés születés, a termet sajátos vonalai, a nagy gonddal előkészített és folytatott nevelés s a végsőkig fokozott rutin összetalálkozásából jött létre s mely aztán egyesül a lélek egy szintén kifinomodó ritmusával adják meg az ők táncprodukciójuknak a közönségre való rendkívüli szuggesztív hatásának magyarázatát. Rubinstein, Chopin, Schubert művei mintegy megelevenednek Ellenes-ék csodálatos rezzenéseiben, mozdulataiban. A kezük egy mozdulása, a lábuk egy szökkenése, a tekintetük villanása, egész lényük rebbenése magával hozza, elénk állítja, a szemeink elé varázsolja azt az alakot, melyikről a nagy muzsikus a hangszerek között álmodhatott. De tovább. Kis jeleneteket, apró tragédiákat látunk most lejátszódni . . . egy mozdulatuk mindent megmagyaráz, egy villanás a színen és rejtélyeket látunk megoldódni, félreértések simulnak el, pajzán humor csillámlik meg, tragédia bontakozik ki. Hans Brandenburg mostanában megjelent nagy kulturtörténelmi művében, mely teljes egészében a modern tánctanulmányoknak van szentelve, külön fejezettel hódol Ellen Tels művészetének. Pusztán kulturális szempontból bírálja el Ellen Tels-ék művészetét, mely — mint mondja — nem egyéb, mint a modern zenének táncritmusokba való átültetése. S valóban ez a tánc muzsikál. Majd az oboa méla hangját véli hallani az ember, majd a gitár lágy pengését, majd a hegedűhurok fölsírását. Ez a tánc az összes élvezetek és meg a ballet érzések evolúcióját vetíti elénk. Elbűvöl és megigéz, megkap és elandalít, megráz és édes képzetek ezreit plántálja belénk, vagy hozza vissza újra. Felejthetetlenek azok a táncok, amelyekkel Ellen Tess-ék mutatkoztak be januárban a Fővárosi Orfeum színpadán s amelyekkel estérőlestére az elragadtatás spontán megnyilvánulását váltották ki a közönségből, amelyeket most mér a direkció jóvoltából február hónapban is lesz alkalmunk látni, felejthetetlenek azért, mert egy új és szikrázóan pompás színt hoztak be a táncművészet hódolóinak életébe, Barna Jenő Bájos kabarédirektor emlékkönyvébe. A rimet néked keverem Tőled nyerem a kenyerem, Nagy baj tehát — ne vedd zokon a szót Hogy olyan kevés, az sütnivalód. TÖRÖK REZSŐ ELLEN TELL a fővárosi Orfeum vendégművésznője