Színházi Élet, 1920. február 1–7. (9. évfolyam, 5. szám)

1920-02-01 / 5. szám

32 SZÍNHÁZI ÉL­ET A maszk' A tánc, mint a test kellemes tornája, minden időkben elsőrangú szórakozása volt a töme­geknek, a tánc, mint művészet csak kiváltsá­gosaknak jutott osztályrészül. A tánc művé­szetét élvezni azonban — szerencsére — meg­adatott mindenkinek, akinek alkalma van látni ezt, amit a táncban egy vérbeli és született művész nyújt. Az Ellen Tels­ éV. művészetének mély jelentő­ségű okai vannak. A test páratlan ritmikája, me­lyet a szerencsés születés, a termet sajátos vo­nalai, a nagy gonddal előkészített és folytatott nevelés s a végsőkig fokozott rutin összetalál­kozásából jött létre s mely aztán egyesül a lélek egy szintén kifinomodó ritmusával adják meg az ők táncprodukciójuknak a közönségre való rendkívüli szuggesztív hatásának magyaráza­tát. Rubinstein, Chopin, Schubert művei mint­egy megelevenednek Ellen­­­e­s-ék csodálatos rezzenéseiben, mozdulataiban. A kezük egy mozdulása, a lábuk egy szökkenése, a tekinte­tük villanása, egész lényük rebbenése magával hozza, elénk állítja, a szemeink elé varázsolja azt az alakot, melyikről a nagy muzsikus a hangszerek között álmodhatott. De tovább. Kis jeleneteket, apró tragédiákat látunk most leját­szódni . . . egy mozdulatuk mindent meg­magyaráz, egy villanás a színen és rejtélyeket látunk megoldódni, félreértések simulnak el, pajzán humor csillámlik meg, tragédia bonta­kozik ki. Hans Brandenburg mostanában megjelent nagy kulturtörténelmi művében, mely teljes egészében a modern tánctanulmányoknak van szentelve, külön fejezettel hódol Ellen Tels művészetének. Pusztán kulturális szempontból bírálja el Ellen Tels-ék művészetét, mely — mint mondja — nem egyéb, mint a modern zenének táncritmusokba való átültetése. S valóban ez a tánc muzsikál. Majd az oboa méla hangját véli hallani az ember, majd a gitár lágy pengését, majd a hegedűhurok föl­sírását. Ez a tánc az összes élvezetek és meg­ a­ ballet érzések evolúcióját vetíti elénk. Elbűvöl és megigéz, megkap és elandalít, megráz és édes képzetek ezreit plántálja belénk, vagy hozza vissza újra. Felejthetetlenek azok a táncok, amelyekkel Ellen Tess-ék mutatkoztak be januárban a Fő­városi Orfeum színpadán s amelyekkel estéről­estére az elragadtatás spontán megnyilvánu­lását váltották ki a közönségből, amelyeket most mér a direkció jóvoltából február hónap­ban is lesz alkalmunk látni, felejthetetlenek azért, mert egy új és szikrázóan pompás színt hoztak be a táncművészet hódolóinak életébe, Barna Jenő Bájos kabarédirektor emlékkönyvébe. A rimet néked keverem Tőled nyerem a kenyerem, Nagy baj tehát — ne vedd zokon a szót Hogy olyan kevés, a­z sütnivalód. TÖRÖK REZSŐ ELLEN TELL a f­ővárosi Orfeum vendégművésznője

Next