Színházi Élet, 1920. március 14–20. (9. évfolyam, 11. szám)

1920-03-14 / 11. szám

13 SZÍNHÁZI ÉLET vokjon találmánya tökéletesítéséhez, letartóz­tatták. Nyolc évre ítélték. Két évet töltött a börtönben, mely rettenetes két évnek szenve­déseit drámai színekkel ecseteli elbeszélésében. Adél most már csaknem rajongó odaadással figyeli Carboci szavait. De a rab elhallgat, nincs több mondanivalója. És megszólal Bili, a másik rab, aki elmondja, hogyan lett gyil­kossá és hogyan teltek el végtelen évei a Sung-Sungben. Most egyszerre zaj hallatszik, nyílik az ajtó , itt vannak a csendőrök. A rabok szökni akar­nak, mire a csendőrök lőnek. Bili halálosan megsebesül, Carbodinak csak a karját éri a golyó. Mialatt a haldokló Bilit elviszik, Adél Carbodit elbujtatja a szobájában. Most követ­kezik a dramolett legizgalmasabb és egyben legmeghatóbb jelenete. Adél jóvá akarja tenni, amit az apja és a vőlegénye Carbodi ellen elkövettek, meg akarja menteni őt, vele akar maradni­, a felesége akar lenni. Carbodi tilta­kozik, neki nem kell a leány segítsége, később azonban hidegségét felolvasztja Adél gyön­gédsége és forró vallomása. Már-már bele­egyezik, hogy elszöknek együtt messzire, új életet kezdeni, dolgozni, boldognak lenni. Ekkor azonban Atherthon visszahozza a csendőröket. Carboch zsebébe n­yúl, odaadja Adélnak talál­mányának í leirását, ahogyan a börtönben rajzait, töké­letesítette. — Ez mér nem az enyém,, hanem az emberiségé — mondja és bucsut vesz a leánytól. Adél meglógja a rab kezét, homlokát csókra nyújtja és így szól. — Én várok magára. Meg fogom menteni. Carbodit pedig elviszik a csendőrök. Erőben, színekben egyfor­mán gazdag és megkapóan emberi az Intim Kabarénak ez az érdekes újdonsága, amelyet Káldor György Ist­ván sok színpadi készséggel alkalmazott színre. Az elő­adás érdekességét csak fo­kozni fogja, hogy a kabaré Carbodi szerepére Beregi Oszkárt, Adél szerepére pe­dig Szilágyi Rózsit szerződ­tette vendégül. A két művész alakítása oly pro­dukció lesz, amelyről sokat fognak beszélni. Igen hálás szerephez jutnak még a darabban Doktor János, Asztalos Mária, Endrey és Cseh Iván. Patika — Szép Ernőnek — Árva legény a nagyváros porát Itt hagyja könnyen, könnytelen szemekkel, Csodákat élni s csókok mámorát, Nagy útra­­ kél a vándor fellegekkel Árva legény, sorsunk vitéze Te, Verekszel verten, harcolsz holtra válva, Zengő szived eget idézne le S ezer virágod fullad szürke sárba . . . ( Valaki néz az állmainkba itt, Valaki les a szemünk ablakán át, Valaki tudja vágyunk hangjait S papírra lopja ifjúságok átkát. . .) Árva legény játszik a hangszeren, Finom szava az esti ködbe tompul, Kopott leány, rossz, hazug szerelem S minden remény a végtelenbe kondul. TÖRÖK REZSŐ Váradi Ily, 7. Forrai Rózsi, Törzs Jenő a Szinházi Élet boltja előtt az­­ Autogramm-délelőt után; f (Papp felv.

Next