Színházi Élet, 1920. április 18–24. (9. évfolyam, 16. szám)
1920-04-18 / 16. szám
36 SZÍNHÁZI ÉLET Boldizsár. (Örömmel.) Pannika ! (Kínálja.) Itt a pezsgő! Proszit! Igyék velem! Panni. Boldizsár.Is úgy tesznek, mint Laci és Livia : poharukat magasra emelik és szembe néznek. Laci rá se néz Pannira, aki csak őt figyeli. Laci csókolja Lívia kezét.) Panni. (Fenti játékot látja, szája sirásra görbül és poharát ugy teszi le az asztalra, hogy a még benne maradt folyadék Boldizsár nyaka közé ömlik.) Boldizsár. (A fröccsenésre.) Esik az eső! (Lenéz — felnéz ezalatt.) Panni. (Sirásra fakad — majd féltő tekintetet vet Lacira — elszalad előtte — a szin közepét elhagyva visszanéz — sirva elfut.) Boldizsár. (Látja a bal I.-en elszaladó Pannit, utána szalad.) Panni ! Pannika ! (El bal I.) Livia. (Panni után nézve kérdi ) Ki volt ez ? IMCI. Csak egy cigányleány kezi' csókolom. Livia. Szerelmes magába. Laci. (Szerényen.) Csak ugy mint a többi, halálosan. Livia. Sok nőt tehetett már tönkre avval a huncut szemeivel! Laci. Szoktam — szoktam ! Livia. Huzza hát . . . ahogy szokta. Laci. Sokszor szoktam, de még így sose szoktam. Livia. Azt hozza, hogy „Csalfa minden férfi". Laci. Akad hűséges is. (Kacsint.) (Nyirettyüjét keresztbe teszi s a pódium elé megy s ott a bandával rázendít ) Vendégek. (Érdeklődnek — lassankint felállnak — állva s előbbre jöve hallgatják.) Ének. Livia. Csalfa mind a férfi, csábitásra kész Jenő. Még a csókot kéri, máris másra néz Livia. Asszony néki préda, szivet szivre füz Kelten. Szenvedélye,lángja léha, szalmatűz. Jenő. (Líviához megy.) Livia ! Livia. Mit kiván? Jenő. Elég lesi már talán. Mindenki régen rá figyel. Livia. Bántja ez önt ? Hát menjen el.Lacihoz.) Huzza ! Jenő. (Lacihoz.) Ne huzza ! Lívia. (Felál_.) Hogy merészel. Vendégek. (Összesúgnak — botránytól félve 3—4 elmegy.) ÍN mM-BARAT /A DIJHMA TTOISJET. A Diana-toiletkészlet gyönyörű dobozban egy Diana-pudert, egy tégely Diana-arckrémet és egy darab Diana- Kis készlet ára 45.— K szappant tartalmaz. nagy „ „ 60.— , Mindenütt kapható) Laci. (Abbahagyja a játszást.) Jenő. A férje vagyok ! ! Livia. Csak volt. (Vendégek összesúgnak.) Jenő. Nevem viseli még. Követelem, legyen a botrányból elég ! Livia. (Oda se hallgat.) Húzd rá cigány !) Laci. (Állához teszi hegedűjét.) Jenő. (Dühvel Lacihoz.) Laci! Mind. (Elszéledtek csak Livia. Jenő. Laci és a zenekar maradtak.) Livia. Milyen jogon avatkozik a dolgaimba? Szabad vagyok, avval mulatok, akivel tetszik. Jenő A cigány . . . tetszik ! ? Livia. Tetszik. Jenő. Akkor ... jó mulatást ! lEljobb II.) Livia. (Szünet után.) Pezsgőt! (Feláll.) Pincérek. (Már hozzák is leteszik s cl.) Livia. (Zene után ) Na most Laci primás, ide az ici-pici fülembe. (Zene.) Laci. Csakis! (Hunyorít.) Livia. Sohse halunk meg. (Zene.) Laci. Csakis ! (Hunyorít.) Livia. Azt a huncut fűzfán fütyülő réz arkangyalát ennek a világnak. Laci. Csakis (Hungarit.) Livia. No Laci, tudod-e azt a nótát, hogy : „Kivert kutya a búbánat Pomázon"? Laci. Mit nem tud a cigány. Livia. (Leül, Laci s a banda játszik.) Pincér. (Mikor Livia feláll, leszedi az asztalt. Az abrosz marad.) Ének. Livia. Kivert kutya a búbánat Pomázon. Annyi bor kell, hogy az ember elázzon. Isten uccse nem sajnálom a rózsám, Száz cigánnyal huzatom el a nótám Kivilágos kivirradtig Bokázonj. Laci. Livia mellé áll hegedűvel a fülébe és énekel. Öreganyám egyre mondta. Ne lopj rózsát rajkó, Mert a rózsa összeszurkál Szivem Lackó. Sej molinári, linári így kell ezt csinálni Sej molinári, linári Akkurátosan, Lívia. Kis kertemben van egy kakas Meg a fürge pincsi Ne menj közel — édesanyám Váltig inti. (Ülve, térdeit egymásra fektetve mindkét lába fejét csuklóból mozgatja, ollószerüleg, tudniillik : mindkét lába hegyét befelé, majd kifelé mozgatja taktusra.) Sej molinári, linári így kell ezt csinyáni Sej molinári, linári Csak huszárosán. (Felugrik, csárdástánc mozdulatok.)