Színházi Élet, 1920. április 18–24. (9. évfolyam, 16. szám)

1920-04-18 / 16. szám

36 SZÍNHÁZI ÉLET Boldizsár. (Örömmel.) Pannika ! (Kínálja.) Itt a pezsgő! Proszit! Igyék velem! Panni. Boldizsár.­­Is úgy tesznek, mint Laci és Livia : poharukat magasra emelik és szembe n­éznek. Laci rá se néz Pannira, aki csak őt figyeli. Laci csókolja Lívia kezét.) Panni. (Fenti játékot látja, szája sirásra görbül és poharát ugy teszi le az asztalra, hogy a még benne maradt folyadék Boldi­­zsár nyaka közé ömlik.) Boldizsár. (A fröccsenésre.) Esik az eső! (Lenéz — felnéz ezalatt.) Panni. (Sirásra fakad — majd féltő tekin­tetet vet Lacira — elszalad előtte — a szin közepét elhagyva visszanéz — sirva elfut.) Boldizsár. (Látja a bal I.-en elszaladó Pannit, utána szalad.) Panni ! Pannika ! (El bal I.) Livia. (Panni után nézve kérdi ) Ki volt ez ? IMCI. Csak egy cigányleány kezi' csókolom. Livia. Szerelmes magába. Laci. (Szerényen.) Csak ugy mint a többi, halálosan. Livia. Sok nőt tehetett már tönkre avval a huncut szemeivel! Laci. Szoktam — szoktam ! Livia. Huzza hát . . . ahogy szokta. Laci. Sokszor szoktam, de még így sose szoktam. Livia. Azt hozza, hogy „Csalfa minden férfi". Laci. Akad hűséges is. (Kacsint.) (Nyi­rettyüjét keresztbe teszi s a pódium elé megy s ott a bandával rázendít ) Vendégek. (Érdeklődnek — lassankint felállnak — állva s előbbre jöve hallgatják.) Ének. Livia. Csalfa mind a férfi, csábitásra kész Jenő. Még a csókot kéri, már­is másra néz Livia. Asszony néki préda, szivet szivre füz Kelten. Szenvedélye,lángja léha, szalmatűz. Jenő. (Líviához megy.) Livia ! Livia. Mit kiván? Jenő. Elég lesi már talán. Mindenki régen rá figyel. Livia. Bántja ez önt ? Hát menjen el.­­Lacihoz.) Huzza ! Jenő. (Lacihoz.) Ne huzza ! Lívia. (Felál_.) Hogy merészel. Vendégek. (Összesúgnak — botránytól félve 3—4 elmegy.) ÍN mM-BARAT /A DIJHMA TTOISJET. A Diana-toiletkészlet gyönyörű dobozban egy Diana-pudert, egy tégely Diana-arckrémet és egy darab Diana- Kis készlet ára 45.— K szappant tartalmaz. nagy „ „ 60.— , Mindenütt kapható) Laci. (Abba­hagyja a játszást.) Jenő. A férje vagyok ! ! Livia. Csak volt. (Vendégek összesúgnak.) Jenő. Nevem viseli még. Követelem, legyen a botrányból elég ! Livia. (Oda se hallgat.) Húzd rá cigány !) Laci. (Állához teszi hegedűjét.) Jenő. (Dühvel Lacihoz.) Laci! Mind. (Elszéledtek csak Livia. Jenő. Laci és a zenekar maradtak.) Livia. Milyen jogon avatkozik a dol­gaimba? Szabad vagyok, avval mulatok, akivel tetszik. Jenő A cigány . . . tetszik ! ? Livia. Tetszik. Jenő. Akkor ... jó mulatást ! lEl­jobb II.) Livia. (Szünet után.) Pezsgőt! (Feláll.) Pincérek. (Már hozzák is leteszik s cl.) Livia. (Zene után ) Na most Laci primás, ide az ici-pici fülembe. (Zene.) Laci. Csakis! (Hunyorít.) Livia. Sohse halunk meg. (Zene.) Laci. Csakis ! (Hunyorít.) Livia. Azt a huncut fűzfán­ fütyülő réz arkangyalát ennek a világnak. Laci. Csakis (Hungarit.) Livia. No Laci, tudod-e azt a nótát, hogy : „Kivert kutya a búbánat Pomázon"? Laci. Mit nem tud a cigány. Livia. (Leül, Laci s a banda játszik.) Pincér. (Mikor Livia feláll, leszedi az asz­talt. Az abrosz marad.) Ének. Livia. Kivert kutya a búbánat Pomázon. Annyi bor kell, hogy az ember elázzon. Isten uccse nem sajnálom a rózsám, Száz cigánnyal huzatom el a nótám Kivilágos kivirradtig Bokázonj. Laci. Livia mellé áll hegedűvel a fülébe és énekel. Öreganyám egyre mondta. Ne lopj rózsát rajkó, Mert a rózsa összeszurkál Szivem Lackó. Sej molinári, linári így kell ezt csinálni Sej molinári, linári Akkurátosan, Lívia. Kis kertemben van egy kakas Meg a fürge pincsi Ne menj közel — édesanyám Váltig inti. (Ülve, térdeit egymásra fektetve mindkét lába fejét csuklóból mozgatja, ollószerüleg, tudniillik : mindkét lába hegyét befelé, majd kifelé mozgatja taktusra.) Sej molinári, linári így kell ezt csinyáni Sej molinári, linári Csak huszárosán. (Felugrik, csárdás­tánc mozdulatok.)

Next