Színházi Élet, 1920. június 27–július 3. (9. évfolyam, 26. szám)
1920-06-27 / 26. szám
2 SZINHÁZI ÉLET moly rajongó, aki képzeletében messze a közönség ezrei fölött szárnyal a hit és a diadalok szárnyain. Haragudni a léha kis kolibrikre se szabad, akik előtt a gazdag barát, a földi kényelem, talán a kétes népszerűség jelenti az emberi boldogságot, — istenem, melyik nő nem vágyakozik a jólét csillárjai alá ? — de a művészettel kapcsolatban csak a másik, a ritkább típusról szabad beszélni : arról, mely a l'art pour l'art jelszót írja a lobogójára, mely sokkal többre becsüli a színpadot, semhogy csupán a könnyű, a virágos, a léha és gondtalan élet felé vezető hídnak tekintse. Fiatal gavallérok, akiknek a jó megjelenésű kis barátnő épp úgy hozzátartozik a mindennapi életükhöz, mint a reggeli fürdő és öreg bácsik, akik a kalandok komfor-ijek- CSENGERI ILONKA legközelebb Sebestyén Géza társulatánál lép fel a „Vasgyáros" hősnő szerepében. A fiatal, igen tehetséges színésznő Kolozsvárt járt a Fekete Mihály-féle színésziskolába, onnan került Szatmárra, ahol jelentős sikereket aratott. Most, hogy szüleit az oláhok kiutasították Erdélyből, velük együtt Pestre költözött, diójával élesztgetik elernyedt idegeiket, a vidám órák, szellős barátságok, könnyű és kellemes izgalmak jelképezőjét látják a könyveit szorongató szininövendékben, a banális erkölcsi kódex fölött lebegő, jószívü gyermeket, aki gömbölyödni kezdő vállaival merészen kiemelkedik nyárspolgárság tengeréből. De, akik a virágos dsungelben járatosak, jól tudják, hogy a színésznövendékekről szóló pesti népmonda csak kis részben igaz : kemény és acélos energiák épp oly nagy számmal találhatók a csipkés blúzok alatt, mint az aranyos és erkölcstelen reménységek Szappanbuborékjai. A kedves palántákból nemcsak diadalmas és letört barátnők kerülnek ki, hanem pompás virágok is, melyek a szemünk láttára fognak kinyílni nemsokára a pesti színpadokon. Az üvegházak, melyekben nevelik őket, derék és lelkiismeretes kertészek gondjai alatt állanak : a szolid Akadémia, a Színészegyesület iskolája rég mintaszerű intézetekké lettek, a finom Rákosi Szidi szeme élesen és biztosan felismeri az igazi tehetséget, a nagyszerű Rózsahegyi Kálmán pedig, akinek kristályos művészete és természetessége szuggesztív hatással van minden növendékére, egy húszéves fanatikus lelkességével tökéletesíti az anyagot, mely a társadalom minden rétegéből a kezébe kerül. Nemes és nyugateurópai stílusu mesterek ülnek a katedrákon, ahol a modern művészet igéit tanítják. Ha tőlük függne, csupa Rachel, Sarah Bernhardt, Rejane, Varsányi Irén gubózkodnék ki a zajos lángseregből, mely iskolazárás után az utcákat cipeli. Fájdalom, arra még ők se képesek, hogy a kolibriket, akik a pacsirták és a fülemülék között keveredtek, trillázó énekes madarakká változtassák. A „Színházi Élet" apróhirdetése Eladnék színpadi szerzőnek két, vígjátékban kitűnően alkalmazható viccet. Ajánlatokat „Az egyik eredeti" jeligér kérek. Szenes ember