Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)

1920-07-04 / 27. szám

SZINHttZI BLBT Tapolczay Jolán lovag Kerpely Jenőről : —­ Négy éve láttam először az uramat Akkor még zárdában nevelkedtem és el­vittek egyszer a Waldbauer—Kerpely vo­nósnégyes hangversenyére. Másnap így re­feráltam a mamámnak : „Mama, de tetszik nekem ez az érdekes fejű ember — Az érdekes fejű emberrel másodszor az idén találkoztam a rendőrnapon a Fészek­ben. Megismerkedtem vele és mikor haj­nalban hazamentünk, ezt mondtam a ma­mámnak :­­„Mama, én vagy Kerpelyné leszek, vagy sohasem megyek férj­hez." — Csütörtökön let­tem Kerpelyné. Na­gyon jó annak lenni. Nászutazni Siófokra megyünk, onnan Hol­landiába. A színpadról nem mondok le. Sőt ! Az uram is játszik tovább. Ő gordonkán, én színpadon. El kell mondani egyet mást Tapolczay Jojó esküvőjéről. Na­gyon szép volt az es­küvő. A Jézus szent szive-templomban es­kette az ifjú párt Saly László, aki iskolás­leány korában hittan­tanára volt Jojónak. A kóruson Sugár Viktor orgonamű­vész játszott és Jojó egyik régi iskolatársa énekelt. A templomban minden szinházi ember ott szorongott. Tapolczay direktor úr hiába írt ki próbát 12 órára a Városi Színházban, a tago­k letépték a próba­tábláról a cédulát és bár ez szerződésbontó ok, testületileg a próba helyett a templomba mentek. Ott volt az egész Nemzeti és Víg­színház, ott volt az öreg Batthyány Tivadar gróf is, aki régi jóbarátja a családnak. Tizenkét órakor ért véget a szertartás. Es­küvő után két órával a szülői házban bús­lakodó Vizváry Mariskához beállít egy úri­ember, átad egy borítékot és elszalad Viz­váry Mariska megnézi, mi van a boríték­ban, hát egy friss, még nedves kép az ifjú párról, amint kijönnek a templomajtón. A kép hátára ennyi volt írva : „nászajándékul". Az ifjú pár most azon veszekszik, vajjon egy Tapolczay-imádó vagy egy Kerpely-rajongó küldte-e a furcsa nászajándékot ? Sz. L. : Gróf PIERRE LAMBERTO LAMBERTI és MÉSZÁROS PAULA

Next