Színházi Élet, 1920. július 4–10. (9. évfolyam, 27. szám)
1920-07-04 / 27. szám
SZINHttZI BLBT Tapolczay Jolán lovag Kerpely Jenőről : — Négy éve láttam először az uramat Akkor még zárdában nevelkedtem és elvittek egyszer a Waldbauer—Kerpely vonósnégyes hangversenyére. Másnap így referáltam a mamámnak : „Mama, de tetszik nekem ez az érdekes fejű ember — Az érdekes fejű emberrel másodszor az idén találkoztam a rendőrnapon a Fészekben. Megismerkedtem vele és mikor hajnalban hazamentünk, ezt mondtam a mamámnak :„Mama, én vagy Kerpelyné leszek, vagy sohasem megyek férjhez." — Csütörtökön lettem Kerpelyné. Nagyon jó annak lenni. Nászutazni Siófokra megyünk, onnan Hollandiába. A színpadról nem mondok le. Sőt ! Az uram is játszik tovább. Ő gordonkán, én színpadon. El kell mondani egyet mást Tapolczay Jojó esküvőjéről. Nagyon szép volt az esküvő. A Jézus szent szive-templomban eskette az ifjú párt Saly László, aki iskolásleány korában hittantanára volt Jojónak. A kóruson Sugár Viktor orgonaművész játszott és Jojó egyik régi iskolatársa énekelt. A templomban minden szinházi ember ott szorongott. Tapolczay direktor úr hiába írt ki próbát 12 órára a Városi Színházban, a tagok letépték a próbatábláról a cédulát és bár ez szerződésbontó ok, testületileg a próba helyett a templomba mentek. Ott volt az egész Nemzeti és Vígszínház, ott volt az öreg Batthyány Tivadar gróf is, aki régi jóbarátja a családnak. Tizenkét órakor ért véget a szertartás. Esküvő után két órával a szülői házban búslakodó Vizváry Mariskához beállít egy úriember, átad egy borítékot és elszalad Vizváry Mariska megnézi, mi van a borítékban, hát egy friss, még nedves kép az ifjú párról, amint kijönnek a templomajtón. A kép hátára ennyi volt írva : „nászajándékul". Az ifjú pár most azon veszekszik, vajjon egy Tapolczay-imádó vagy egy Kerpely-rajongó küldte-e a furcsa nászajándékot ? Sz. L. : Gróf PIERRE LAMBERTO LAMBERTI és MÉSZÁROS PAULA