Színházi Élet, 1920. július 11–17. (9. évfolyam, 28. szám)

1920-07-11 / 28. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 23 Színházi tudósítás Berlinből (A Testőr és a Taifun reprize. — Marthon Erzsi súlyos balesete. — Somlay megérkezett) Berlin, 1920. jú­lius 1­4 Színházi Élet berlini mu­nkatársétól) A legöregebb berliniek sem emlékeinek mai művésznő működik, a többiek mind arra, hogy junius közepén ilyen élénk szín­házi élet lett volna, mint amilyen most van. Más években ilyenkor már a legtöbb téli színház be volt zárva, ma pedig Berlin mind e harminchárom színházában játszanak. Ját­szanak zsúfolt házak mellett napokkal előbb eladott házak mellett s az­nap csak 3—4-sze­res egiotágezsal juthat be az ember a szín­házba, ami tekintve a 20--30 márkás rendes napi árakat, csinos kis összegeket emészt föl. A színházak vezetői elkövetnek mindent, hogy ezt az érdeklődést ébren tartsák. Pre­mierek, reprizek, vendégszereplések egymást követik. Minket magyarokat legjobban két repríz érdekel . Az egyik Molnár Ferenc, „Testőrje", a másik Lengyel Menyhért „Tan­­unja". Az előbbi a „Kleines Schauspiel­­haus "-ban az utóbbi a „Kammerspiele"-ben megy s habár a berlini sajtó egyhangúlag kimen, hogy ezek az előadások meg sem közelítik az évekkel ezelőtti premiereket, a hetes ma is óriási s a színházak zsúfolva. A legjobb kritikus pedig a közönség! A jó „Menyus" nagyszerűen érezte magát Berlinben. Mikor a reprizére készültek, min­den próbán ott volt, el nem mulasztott volna egyet is ; ideges, izgatott volt, mint egy kezdő író, akinek először adják e da­rabját. Magyarázott, tanított rendezőt, szí­nészt — magyarul vagy gesztusokkal, mert dacáre a hónapok óta való itt tartózkodá­sának, annyira jó magyar, hogy ma sem tud máskép csak magyarul. Most különben itt hagy bennünket, a Ke­leti tengerhez megy nyaralni a családjával. Árván maradnak a magyar művészek, akik­nek ő volt az „elnökük". Mert vannak magyarok szép szemmel. Persze csak „hallgató ajakkal"­, mert az egy Montagh Ilona kivételével, aki mint drá­k TEHETSÉGES CSEMPÉSZ. Művésztársaságban beszéli Pálya Iván, a fiatal festő, hogy az Ipoly folyó mellett fog nyaralni, még­pedig a túlsó parton, amely most már cseh terület. — Csak pár tempót kell úsznom és Ma­gyarországon vagyok. — beszéli Pálya. — Annyi cukrot csempészhetek át, amennyit akarok. — Igen, de meglátják a csehek, ha cso­maggal úszól él, — veti ellen a kis Vidovszky Béla — és könnyen bajod lehet belőle. — Rajtam ugyan nem fognak ki — vágja ki büszke mosollyal Iván — mert én nagy­szerű búvárúszó vagyok. Áthozom víz alatt a cukrod­ filmnél dolgoznak. A nők közül vezet Mar­ton Erzsi, aki a „Luna" filmgyár primadon­nája. Most különben súlyos beteg. Egy bal­eset követke­ztében belső sérülést szen­vedett, nehéz operációnak kellett magát alávetnie s három hete fekszik a Bier-féle szanatóriumban. A kint lévő magyarok is­mét megszaporodtak. Itt van a nagyszerű Somlay Arthur, akit az „Ufa"-filmgyár szer­ződtetett. A napokban utaznak Olaszor­szágba, három hónapot töltenek ott egy új film felvételével, melyben Somlay játssza a főszerepet. Itt van Balla Kálmán, a »Magyar Színház"­ volt „Rablólovag"-ja is. A „He­lios" filmgyár szerződtette három filmje főszerepének eljátszására napi ezer, azaz egyezer márka fizetéssel. Szóval a mieink dicsőséget és pénzt szereznek. Hogy meddig tart, nem tudom. Annyian vannak idekint, hogy még konkurenciát csinálnak önmaguk­nak. Akkor pedig vége lesz a dicsőségnek . No meg e­z pénznek is. vCITY PROGERIA a"da^s!­,lv ",E!kü-ut 5-s * » Az előkelő világ legkedvesebb (Klotild-palota) bevásárló helye.

Next