Színházi Élet, 1920. július 11–17. (9. évfolyam, 28. szám)
1920-07-11 / 28. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 23 Színházi tudósítás Berlinből (A Testőr és a Taifun reprize. — Marthon Erzsi súlyos balesete. — Somlay megérkezett) Berlin, 1920. július 14 Színházi Élet berlini munkatársétól) A legöregebb berliniek sem emlékeinek mai művésznő működik, a többiek mind arra, hogy junius közepén ilyen élénk színházi élet lett volna, mint amilyen most van. Más években ilyenkor már a legtöbb téli színház be volt zárva, ma pedig Berlin mind e harminchárom színházában játszanak. Játszanak zsúfolt házak mellett napokkal előbb eladott házak mellett s aznap csak 3—4-szeres egiotágezsal juthat be az ember a színházba, ami tekintve a 20--30 márkás rendes napi árakat, csinos kis összegeket emészt föl. A színházak vezetői elkövetnek mindent, hogy ezt az érdeklődést ébren tartsák. Premierek, reprizek, vendégszereplések egymást követik. Minket magyarokat legjobban két repríz érdekel . Az egyik Molnár Ferenc, „Testőrje", a másik Lengyel Menyhért „Tanunja". Az előbbi a „Kleines Schauspielhaus "-ban az utóbbi a „Kammerspiele"-ben megy s habár a berlini sajtó egyhangúlag kimen, hogy ezek az előadások meg sem közelítik az évekkel ezelőtti premiereket, a hetes ma is óriási s a színházak zsúfolva. A legjobb kritikus pedig a közönség! A jó „Menyus" nagyszerűen érezte magát Berlinben. Mikor a reprizére készültek, minden próbán ott volt, el nem mulasztott volna egyet is ; ideges, izgatott volt, mint egy kezdő író, akinek először adják e darabját. Magyarázott, tanított rendezőt, színészt — magyarul vagy gesztusokkal, mert dacáre a hónapok óta való itt tartózkodásának, annyira jó magyar, hogy ma sem tud máskép csak magyarul. Most különben itt hagy bennünket, a Keleti tengerhez megy nyaralni a családjával. Árván maradnak a magyar művészek, akiknek ő volt az „elnökük". Mert vannak magyarok szép szemmel. Persze csak „hallgató ajakkal", mert az egy Montagh Ilona kivételével, aki mint drák TEHETSÉGES CSEMPÉSZ. Művésztársaságban beszéli Pálya Iván, a fiatal festő, hogy az Ipoly folyó mellett fog nyaralni, mégpedig a túlsó parton, amely most már cseh terület. — Csak pár tempót kell úsznom és Magyarországon vagyok. — beszéli Pálya. — Annyi cukrot csempészhetek át, amennyit akarok. — Igen, de meglátják a csehek, ha csomaggal úszól él, — veti ellen a kis Vidovszky Béla — és könnyen bajod lehet belőle. — Rajtam ugyan nem fognak ki — vágja ki büszke mosollyal Iván — mert én nagyszerű búvárúszó vagyok. Áthozom víz alatt a cukrod filmnél dolgoznak. A nők közül vezet Marton Erzsi, aki a „Luna" filmgyár primadonnája. Most különben súlyos beteg. Egy baleset következtében belső sérülést szenvedett, nehéz operációnak kellett magát alávetnie s három hete fekszik a Bier-féle szanatóriumban. A kint lévő magyarok ismét megszaporodtak. Itt van a nagyszerű Somlay Arthur, akit az „Ufa"-filmgyár szerződtetett. A napokban utaznak Olaszországba, három hónapot töltenek ott egy új film felvételével, melyben Somlay játssza a főszerepet. Itt van Balla Kálmán, a »Magyar Színház" volt „Rablólovag"-ja is. A „Helios" filmgyár szerződtette három filmje főszerepének eljátszására napi ezer, azaz egyezer márka fizetéssel. Szóval a mieink dicsőséget és pénzt szereznek. Hogy meddig tart, nem tudom. Annyian vannak idekint, hogy még konkurenciát csinálnak önmaguknak. Akkor pedig vége lesz a dicsőségnek . No meg ez pénznek is. vCITY PROGERIA a"da^s!,lv ",E!kü-ut 5-s * » Az előkelő világ legkedvesebb (Klotild-palota) bevásárló helye.