Színházi Élet, 1920. december 19–25. (9. évfolyam, 51. szám)

1920-12-19 / 51. szám

0 SZÍNHÁZI ÉLET 8- hogy inkognitóban eltávozik, de nyíltan, es­télyi ruhában jön vissza, nem törődik sem­mivel. Még egy lakás is elkíséri, aki mere­ven megáll az ajtófélfánál, mint egy szobor és vár. A zeneszerző szakító levelet diktál a her­cegnőnek. Ezt majd elküldik a hercegnek. Édesem,, elmegyek. Most a másé hadd legyek. Egyszer tán megbocséjt. Szive, hosy miattam tájt. Édesem, kedvesem. Elbucsuzunk csendesen. Messze szállt már a nyár, Vissza , ne várja már. A szökés elő van készítve­ És a legkritiku­sabb pillanatban elő­áll a lakás. Lehajtja a pré­mes gallérját, amely az arcát eddig fülig el­takarta, és íme : ez a herceg Lakáskabátot vett, a bakra ült és idejött a menyasszonyá­val, hogy valami helyrehozhatatlan dolog ne történjék. És a szakító levelet, amely neki íródott, átadja a hercegnő nevében a zene­szerzőnek. De a hercegnő nem adja meg magát olyan könnyen. Rendben van, megy a herceghez, de csak úgy, ha a hozzá her­ceg belemegy a hindu szokásba : évente adt a feleségének egy éjszakát, amikor az as­­szony azt teszi, amit akar. A herceg kemény fiú, belemegy a feltételbe. És mikor az első­­ felvonás kitűnő fináléja után lemegy a füg­göny, igen kíváncsian várjuk a másodikat, amely a következő esztendő Szilveszteri­ éj­szakáján játszódik. Ez lesz az esztendős menyecske szabad éjszakája. A finálé a legjobbak közül való s az első felvonás általában bőven ontja a zenei sike­reket. Nagyon tetszik például ez a szám : Nő, te csoda csalfa angyal Mint a katlan, a szivem fő. Vagy ez a fülbemászó, kellemes keringő­melódia : Drága, bűvös szó a szerelem, •Fel van irva minden levelen. Sohase fuss előle, utolér. Még mielőtt a szivedre ráborul a­­ tél-Ne szaladj előle, hova szállsz?, Ha a szép világba tovaszállsz. Utadon elkísér a szerelem, Maradj itt nálam, velem. Viszont kitűnő lüktető tánc muzsika a kö­vetkező : A limonádé nem pezsgő. Jobb ez, akár egy rendes nő. A poharadba, pajtás, belenézz. Csakis a jóbolondnak kell a józan ész. A limonádé nem pezsgő, Kifutja harminc ezresből. De csuda rózsaszínű lett az élet, És a bánat semmivé lett, , A bánat úgysem kő. De lássuk a második felvonást. Egy esz­tendeje házasok már a herceg és a hercegnő. De csak névleg. A hercegasszony még leány. A herceg egy esztendeje akarja megtörni és magába szerettetni a makacs és elkényezte­tett nőt. És ma van megint Szilveszter éjsza­kája. Az asszony szabad éjjele. Vajjon mit fog csinálni ? A kérdés elég súlyos, mert a házasfelek közt nem tombol nagy harmónia. A herceg szereti az asszonyt, de meg akarja törni, az asszony pedig nem hisz a férje szerelmében, csak a gőgös férfit látja benne, aki presztízs­kérdést csinál az ő makacssá­gának megtöréséből. Hiába akarja őket bé­­kíteni a hercegnő anyja, akit Tarnai Leona BALOGH BÖSKE Revü Színház : „Szilveszter" (Angelo fotogratia)

Next