Színházi Élet, 1921. március 20–26. (10. évfolyam, 12. szám)

1921-03-20 / 12. szám

20 SZÍNHÁZI VELET Bródy direktor telefonon ostromolta a cé­get, amely a ruhákat szállította, a cé­g iga­zolta, hogy ő leszállította a ládát a színház­hoz. Erre megindult a nyomozás. Mindenkit kikérdeztek, keresztkérdések özöne hangzott el, mindenki gyanús volt, aki csak élt. Való­ságos tetemrehívás volt az Eskütéri Szín­házban. S mint a klasszikus görög sorstra­gédiákban, minden strófa után fölzendült a kórus refrénje, ó jaj, nincs meg a láda ! A hatalmas Zeusz megbabonázta az egész Eskütéri Színházat. A sok épkézláb ember úgy látott futott, mintha ezen múlt volna a jövő évszázad sorsának kialakulása. Közben már detektívek nyomoztak, egész hivatalos apparátus mozdult meg Magyar Erzsi elveszett kincseinek fölkutatásaira, de eredmény nélkül­ is más baj is volt. A Lotti­t már levették a műsorról, a ruhák be­voltak csomagolva, hirtelen elő kellett venni a Lili­t, egyszóval olyan kalamajka volt, amilyent a Lotti ezredeseinek emlékezetes premierje óta nem látott a világ. Ebben egyébként az Esküvési Színház személyzeté­nek már őrült praxisa van. IV. FEJEZET melyben kifutódik az a régi igazság, misze­rint minden jó, ha a vége jó. Mikor már a kerület minden rendőrzsenije kompromitálta magát a láda ügyben és Ma­gyar Erzsi boldogta­­lanságában át akart csapni a drámai szerepkörre, váratlan és szerencsés fordulat állt be. Bródy direktor ugyanis, akit szimatja a pincéből a padlásig vezetett s aki még nem mondott le a remény­ről, hogy megszerzi a Niebelungok kincsével vetekedő drága toaletteket, egy nap kutatás közben gondolatokba mélyedve bevetődött a ruhatárba. Csak úgy bement, mint akinek nincs ott semmi dolga és útjában betéved ide is, oda is, hogy agyonüsse az időt. Ép­pen rezümét csinált arról a nyomozásról, amelyet az elveszett toalettek kézrekerítése üg­yben vezetett, s hogy ezt kényelmesebben megtehesse, fölült egy ládára, amely a ruha­tár legbelsőbb sarkába volt tolva — Hej, hej, sóhajtot­ta a kellékes, — ki tudja, mikor lesz ezekre megint szükség ! — Mikre ? — kérdezte a direktor. — Hát a Lotti ruháira, amik ebben a lá­dában vann­ak. Én hoztam be a ládát négy nap előtt. Bródy fülelni kezdett. — Maga hozta be négy nap előtt ? De hi­szen a Lotti ruhái abban a másik ládában vannak. Én magam ügyeltem föl, amikor be­hozták. Most a kellékes álla esett le. — Abban a másikban, ott ? Hát ebben mi van ak­kor ? — Mi van ? — kiáltott Bródy — Hát én megmondom magának. Ebben vannak a M­agyar Erzsi elveszett ruhái. Nyomban hozzáláttak a kibontáshoz és Bródynak tényleg igaza volt Megkerült az elveszett láda, ott, ahol senki sem merte volna keresni, a ruhatárban­ lelkesülten rohant a színpadra . És a direktor — Gyerekek — kiáltotta boldogan — meg­van a láda és most már meglesz a premier is Petráss Sári szobra Csorba Géza szobrász műve FURA Mégis csak fura, Hogy a Nemzetinek nem Ambrus, Hanem Kürti József A Nagyura. (BUFTI)

Next