Színházi Élet, 1921. május 22–28. (10. évfolyam, 21. szám)

1921-05-22 / 21. szám

24 SZÍNHÁZI ÉLET A piktor és a gróf (Tragédia 2 Felvonásban) I. FELVONÁS. Szin: a Fészek klub. Szereplők: Németh Lala és Lányi Pipi. Idő: Jelenkor. Németh: Rémes, micsoda idők! . . . Az ember csak fest, fest, fest és a kutya sem vesz képet. Lányi : (csodálkozva) Lehetetlen ! Hi­szen a grófok most egyre-másra vásá­rolják a képeket. Tőled nem vettek? Németh: Nem, miért vennének? Lányi : A grófok nem börzéztek, őket nem érinti a krach, megmaradt a pénzük. Németh: (sóhajtva) Hiszen csak is­mernék én egy jó pénzes De pénztelent sem ösmerek. grófot ! . . . Lányi: Ha csak az a baj, majd én bemutatlak egy grófnak. Németh: megteszed, (áradozva) Pipikém! Ha ezt örökké lekötelezetted mara­dok. Mondd,drágám,mikor mutatod be? Lányi: konflison, Holnap délelőtt érted megyek addigra pakolj össze pár képet s megyünk a grófhoz. Németh:­­meghatottan, már könnyek­kel a szemében) Hogy az a jó Isten áldjon meg a jóságodért !. . . II. FELVONÁS. Szereplők: ugyanazok. Idő: másnap. Lányi: Mehetünk? Németh : Hogyne, kész vagyok. Össze­csomagoltam 29 képet. Hadd legyen bő választéka a grófnak. (Konflisba ülnek. Illetve nem mert a 29 képtől lehetetlen­ülni, ülnek. Csak úgy kuporodnak a festmények tetején. Némethnek nagyon melege van, a nap­tól is, amely süt és az­ izgalomtól is, hogy bemutatják a grófnak. A konflis lassan döcög az Országház-tér felé.­ Németh: (nagyon izgatottan) Jaj, de drukkolok, drága Pipim, hogy végre ma elérem álmaim álmát s bemutatnak egy grófnak. Mikor leszünk nála? Lányi : Már ott is vagyunk. (A konflis hirtelen megáll az Andrássy­szobor előtt.) Lányi: (kiugrik a konflisból, meghajol (Pólya Tibor rajza) a szobor előtt s bemutatja az elképedt Némethnek) Gróf Andrássy Gyula! (Függöny nagyon gyorsan.) Pólya Tibor rajzai Műkedvelők Szemükben annyi hit és annyi szent Rajongás tündököl. Forró, sebző szerelmük Kimondhatatlan, ugy kizeng A vén szövegből, a kopott szavakban. A szende csurranó tej, égi báj, A cselszövő oly rút, akár az ördög. A hős fenségesebb, mint egy király, A hősnő a jóság, mely testet öltött. A nézőtéren tisztes, jó apák Szent büszkeségtől lángoló mamákkal, Csak úgy dagad rajtuk blúz és kabát, A szemük csupa napfény és madárdal­ De mikor hazakísérik az uj Dúsét, Van kifogása is a jó anyának: — Szép a művészet, szó se róla, szép .. • De muszáj volt, hogy a jegyzősegéd Olyan erősen csókolja a szádat ? GÁCS DEMETER

Next