Színházi Élet, 1921. június 5–11. (10. évfolyam, 23. szám)

1921-06-05 / 23. szám

22 SZÍNHÁZI ELFCT Sok virág, s egy kis intervjú — Látogatás a beteg Lenkeffy Icánál — A legszebb és legnépszerűbb pesti mozi­primadonna, Lenkeffy Ica beteg. Két hét óta fekszik a Park Szanatóriumban, ahol férjén, Roboz Imre direktoron kívül a világon sen­kit nem engednek be hozzá. A mult héten annyira javult Lenkeffy állapota, hogy a doktorok feloldották a látogatási tilalmat. A "Színházi Élet" volt az első, aki megláto­gatta, a művésznőt. Az első emeleten a nyolcvanegyes szám, itt lakik Lenkeffy Ica. Ha nem is tudnánk ezt, csak egy percig kellene állnunk a fo­lyosón, hogy megismerjük az ajtót, amelyen egymásután kopogtatnak a virághordó boyok és hordárok. A művésznő szobája egész vi­rágerdő. Minden virág itt, rózsa, szegfű, gyöngyvirág, tele van velük az egész szoba, és az egész erkély. És a virágok között az erkélyen ül a művésznő nagy kerti székben, sötétkék selyem pongyolában. Mosolyogva fogadja a „Színházi Élet" üdvözletét. Nagy­szerű színben van a művésznő, igazán nem látni rajta, hogy beteg. — Két hét óta vagyok itt — mondja — és még sajnos, csak egy hétig maradok. Sajnos, mert olyan jól érzem magam ezen a kedves helyen, hogy szinte nehéz nyilván megválni tőle. Olyan jó volt egy kicsit pihenni ber­lini emlékeken elmerengeni. •­ Higgje el, a betegségem alatt egy cseppet nem unatkoz­tam. Az uram, amint ideje engedi, mindig itt van, minden délben együtt ebédelünk. Ezen­kívül rengeteget olvasok .. . Körülnézek, a szobában, szerteszéjjel a sok könyv. Egy legújabb Strindberg még felvágatlanul hever az ágyon. — Még egy hét az aranyszabadság — foly­tatja Lenkeffy — aztán újra kezdődik a munka. A Corvin már megkezdte a „Nász­éjszaka" című filmet, ebben fogom a női fő­szerepet játszani. A partnereim Petrovich Szvetiszláv és Dénes Oszkár lesznek, a szerepemre nagy ambícióval készülök. Erre A fotográfus elkészíti a képet. A szoba­lány behozza az ebédet. — Ma három ebéd lesz — mondja Len­keffy Ica. A mama, és az uram is itt ebé­delnek. Jó étvágyat kívánunk, s indulunk ki­felé. Az ajtó előtt két hordát, s három kisasszony áll. Virágot hoztak. „Azon csalhatatlan elv­ből kiindulva, miszerint a nemzetiség és a magyar nyelv emelése, mely nem­zeti létünk egyik fő felté­tele, a nép akaratából szabadon választott alkot­mányos köztörvényható­ságok első teendői közé tartozik( nemes hivatása szent kötelességét véli Buda főváros közönsége teljesitendőnek, midőn a kebeléből ollyan sokáig száműzött magyar sziné­szetet, mellynek bölcsője a főváros ölében ringatta­tott, ismét állandósítani és a mostoha sors által kajá­nul elragadott ősi jogaiba visszahelyezni néki jutott boldogító osztályrészül." A budai Népszínház engedélyokmányának be­vezető sorai: György igazgatóhoz, Molnár 1861 junius 11-én. R. Lenkeffy Ica a Park-Szanatorium erkélyén (Angelo fotografia)

Next