Színházi Élet, 1921. október 2–8. (10. évfolyam, 40. szám)

1921-10-02 / 40. szám

41 SZÍNHÁZI ÉLET Ig­ 13 történet négy fejezetben több ezer női füzőről, amelyet munkatársunk csodálatos ka­­landja folytán ajándékba kapnak a Szín­házi Élet olvasói. 1 Fejezet: Dráma a villamoson Még a nyár elején tör­tént, hogy munkatársunk, a szenvedélyes turista, ki­rándult a Hűvösvölgybe. Mint egy hegymászóhoz illik, a kirándulást termé­szetesen villamoson tette meg. Izgatottan élvezte munkatársunk a táj szépségeit, miközben észre sem vette, hogy mellé egy elegáns hölgy telepedett le. Azaz, hogy észrevette a hölgyet, de csak akkor amint az már leszállt. Ugyanis a hölgy helyén egy finom női retikül feküdt. — Ezt itt felejtették, — állapította meg mun­katársunk villámgyorsan és már magához is vette a retikült. 2 fejezet. A retikül titka 1. Parfőmös n­ői zsebkendő. 2. Kulcsok. 3. Egy párisi útlevél. 4. Egy amerikai express levél. 5. És a következő névjegy : BÍRÓ REZSŐNÉ ÉS TSA VI., Andrássy­ ut 38. II. 4. Munkatársunk ámulva fogadta a retikül kincseit. Aztán gyors elhatározással felbon­totta az amerikai express levelet. A levélben az állott, hogy a legnagyobb amerikai fűtő­gyár igazgatója tisztelettel meghívja madame Birót, a világhírű „Grácia" fűző feltalálóját óriási fizetéssel, hogy szervezze meg Ameri­kában a halcsont nélküli fűzőgyártást. Munkatársunk mély tisztelettel csukta össze a retikült. — Nem kutakodom hölgyek retiküljében, mondotta, — pláne, ha Biró Rezsőnéről van szó, erről a zseniális magyar úriassz­onyról, akit régen ismerek már hírből, mint iparmű­vésznőt és mint jótékony hölgyet. Ezzel munkatársunk, a turista, beült egy vendéglőbe sörözni, majd visszaült a villa­mosra, hogy jogos tulajdonosának átadja a megtalált értéktárgyakat. 3 fejezet: • visszanyert boldogság Mire a munkatárs az Andrássy­ utra ért, Biró Rezsőné már szintén ha­zajött hűvösvölgyi villájá­ból és pazarul berendezett lakásának egyik sarkában sírdogált. — Elveszett az útleve­lem, — könnyezett Biróné, — két hónapig szaladgáltam utána, most mivel megyek Párisba ? ! — Elveszett, de megvan, — kiáltotta vég­szóra munkatársunk, aki éppen ebben a pil­lanatban lépett a szobába. A hatás leírhatatlan volt, Biróné nem győ­zött eleget hálálkodni. — Azóta, hogy Ertl János dr. olyan kitű­nően megoperált az arcomon, nem voltam ilyen boldog. Mivel háláljam meg ezt önnek? Kitanítom magát a füzőkészítésre, — mon­dotta repesve munkatársunknak. Munkatár­sunk azonban szerény volt. Maga helyett egy ismerősét ajánlotta. — Rendben van, — mondotta Biróné. — Ha visszajövök Párisból, úgyis nyitok egy fűzőszabászati iskolát, különösen hadiárvák hadiözvegyek számára. — Hát Amerikába nem tetszik kimenni ? — kíváncsiskodott munkatársunk, nem tö­rődve azzal, hogy most elárulta magát. — Nem. — felelte Biróné. — Még ezt a fejedelmi ajánlatot is visszautasítom. Én Pes­ten akarok maradni, itt akarok úttörő lenni abban, hogy a kevésbé tehetőseket kitanítom a fűzőkészítésre. 4 fejezet, fl becsület jutalma Amit itt elmondottunk, az a nyár elején történt. Tegnap a Színházi Élet szerkesztő­sége a következő levelet kapta: — Kinyissam, ne nyis­sam, — habozott munka­társunk, de győzött rajta a kíváncsiság ördöge és ki­nyitotta a retikült, melyből pontos sorrendben a követ­kező titkok tárultak föl : Németh Juliska a toalettasztal mellett (Papp felvétele)

Next