Színházi Élet, 1921. október 2–8. (10. évfolyam, 40. szám)
1921-10-02 / 40. szám
41 SZÍNHÁZI ÉLET Ig 13 történet négy fejezetben több ezer női füzőről, amelyet munkatársunk csodálatos kalandja folytán ajándékba kapnak a Színházi Élet olvasói. 1 Fejezet: Dráma a villamoson Még a nyár elején történt, hogy munkatársunk, a szenvedélyes turista, kirándult a Hűvösvölgybe. Mint egy hegymászóhoz illik, a kirándulást természetesen villamoson tette meg. Izgatottan élvezte munkatársunk a táj szépségeit, miközben észre sem vette, hogy mellé egy elegáns hölgy telepedett le. Azaz, hogy észrevette a hölgyet, de csak akkor amint az már leszállt. Ugyanis a hölgy helyén egy finom női retikül feküdt. — Ezt itt felejtették, — állapította meg munkatársunk villámgyorsan és már magához is vette a retikült. 2 fejezet. A retikül titka 1. Parfőmös női zsebkendő. 2. Kulcsok. 3. Egy párisi útlevél. 4. Egy amerikai express levél. 5. És a következő névjegy : BÍRÓ REZSŐNÉ ÉS TSA VI., Andrássy ut 38. II. 4. Munkatársunk ámulva fogadta a retikül kincseit. Aztán gyors elhatározással felbontotta az amerikai express levelet. A levélben az állott, hogy a legnagyobb amerikai fűtőgyár igazgatója tisztelettel meghívja madame Birót, a világhírű „Grácia" fűző feltalálóját óriási fizetéssel, hogy szervezze meg Amerikában a halcsont nélküli fűzőgyártást. Munkatársunk mély tisztelettel csukta össze a retikült. — Nem kutakodom hölgyek retiküljében, mondotta, — pláne, ha Biró Rezsőnéről van szó, erről a zseniális magyar úriasszonyról, akit régen ismerek már hírből, mint iparművésznőt és mint jótékony hölgyet. Ezzel munkatársunk, a turista, beült egy vendéglőbe sörözni, majd visszaült a villamosra, hogy jogos tulajdonosának átadja a megtalált értéktárgyakat. 3 fejezet: • visszanyert boldogság Mire a munkatárs az Andrássy utra ért, Biró Rezsőné már szintén hazajött hűvösvölgyi villájából és pazarul berendezett lakásának egyik sarkában sírdogált. — Elveszett az útlevelem, — könnyezett Biróné, — két hónapig szaladgáltam utána, most mivel megyek Párisba ? ! — Elveszett, de megvan, — kiáltotta végszóra munkatársunk, aki éppen ebben a pillanatban lépett a szobába. A hatás leírhatatlan volt, Biróné nem győzött eleget hálálkodni. — Azóta, hogy Ertl János dr. olyan kitűnően megoperált az arcomon, nem voltam ilyen boldog. Mivel háláljam meg ezt önnek? Kitanítom magát a füzőkészítésre, — mondotta repesve munkatársunknak. Munkatársunk azonban szerény volt. Maga helyett egy ismerősét ajánlotta. — Rendben van, — mondotta Biróné. — Ha visszajövök Párisból, úgyis nyitok egy fűzőszabászati iskolát, különösen hadiárvák hadiözvegyek számára. — Hát Amerikába nem tetszik kimenni ? — kíváncsiskodott munkatársunk, nem törődve azzal, hogy most elárulta magát. — Nem. — felelte Biróné. — Még ezt a fejedelmi ajánlatot is visszautasítom. Én Pesten akarok maradni, itt akarok úttörő lenni abban, hogy a kevésbé tehetőseket kitanítom a fűzőkészítésre. 4 fejezet, fl becsület jutalma Amit itt elmondottunk, az a nyár elején történt. Tegnap a Színházi Élet szerkesztősége a következő levelet kapta: — Kinyissam, ne nyissam, — habozott munkatársunk, de győzött rajta a kíváncsiság ördöge és kinyitotta a retikült, melyből pontos sorrendben a következő titkok tárultak föl : Németh Juliska a toalettasztal mellett (Papp felvétele)