Színházi Élet, 1922. január 1–7. (11. évfolyam, 1. szám)
1922-01-01 / 1. szám
SZÍNHÁZI ÉLET, 55 zasságból olyan problémát, mint maga. Klára: Én se csinálok. Ma például, szinte behunyt szemmel férjhez tudnék menni valakihez. De eddig csupa olyan ember jött ide, mint maga is, akinek az orrára volt írva, hogy tisztességes szándékkal közeledik. (Jókedvűen.) BrrrL: Hiszen akkor i még be se kellene hunyni a szememet... Hogy engem lehet szeretni és szeretnének is, ezt tudom! De nekem olyan ember kell, tudja, akinek dacból legyek a felesége ! Oy áll: Dacból?... Klára: Csak azért is!... Nem akar? Mégis!... Eszébe sincs? Azért is!... Már előre annak kell történnie, rok! (Vidáman.) Egy boldog amit énak aházasságnak az az alapja, hogy csak az egyik félnek legyen akarata. És ez a fél én vagyok! (Fölkel. ) Antónia (bólint): Na, az a szegény ember is jó számot húz, aki téged vesz feleségül. Klára (vidám pörpatvarral): Erigy Tóni! Ne intrikálj !... Vidd innen a plaidedet, azzal a... dobsinai barlangoddal... (Odadobja a plaidet. ) Antónia: sülyedek!... Hallatlan!... Miket beszél! El-Klára (megöleli): Igazad van, Tónia. Ha én ilyen vén leány maradnék, én se tennék egyebet. Elsülyedni és kész. (Nevet. ) Antónia (elteszi összehajtva a plaidet): Jobb lesz, ha felöltözöl, te macska... Hisz alig van rajtad valami... Klára: Iizám... Hogy megfeledkeztem... Hiszen vendéget kapunk... (Gyálihoz.) Ugye?... Mert jön az a Pál, vagy nem jön? Gyáli: Hogyne, hogyne. (Az óráját nézi.) Itt kell mindjárt lennie. Megmondtam neki. Klára (fürgén): Akkor szaladok, öltözööm. Még valamit ledobok magamról és kész... (Visszaszalad.) Igaz! Úgy mondta a barátjának, ahogy üzentem? Ováli: Igen. Persze. Hogy tizenhétórai tea lesz! ! Antónia: Mi?... Mi lesz... Tizenhét... Micsoda?... Klára: Tizenhétórai tea?... Antónia: Megőrültél, lelkem?... Hát meddig kell ahhoz fennmaradni? Klára: des ötórai Dehogy kell fennmaradni. A rentea!... Csak azért üzentem ez uj időszámítás szerint, mert ettől már, amikor jön az a Pál, mindjárt meg lesz egy kicsit zavarodva és akkor könnyebben lehet LÁSZLÓ ÉS FiKITi HŐS ÉS FÉRFI &ÍV&YSCEI.HÉK ÉS SSELYHEK ÁRUHÁZA BUDAPEST» 1 ¥. KER., K@R € MANERCE € i«UTCA 14-16. fa^POSTÁVAL SZHMBEH4 TIMTONSIA» «*•?..vele majd valamit csinálni... Érted?... Antónia: flhá, értem... Nem értem... Ja?... Értem?... Érti az ördög... (Ott hagyja.) Klára vagy egy (nevet): Látod? már te is meg kicsit zavarodva... (Az ujjaival Iszámol Antónia orra előtt.) Zenöt! Tizenhat! Tizenhét! Nem öt!... Titudom, faliért van ma ilyen jó kedvem?! (Énekel.) Lálá, lállá, lá lá lá...!... Gyáli: Szóval, valami célja van ezzel a Pállal? Klára (megáll): Maga gyanakszik? Gyáli: Én nem. (De ő! Klára: Honnan veszi?... Gyáli: Ó, az nagyon okos ember, nagyon óvatos ember. Azt nem lehet úgy az ujjaira csavarni... figyelmeztetem... Klára: Na látja. Éppen erre vagyok kíváncsi! Egy férfi, akit nem lehet az ujjaimra csavarni. Majd meglátjuk... Partion! Mindjárt jövök, csak átvetkőzöm!... (Énekel és jókedvűen táncol.) Lálá lállá lá-lá-lá... (Balra ki.) Antónia (Gyálihoz, Klára után bökve): Tudja mi ez? A béna! Én tudom... Rájött a bénája... Nem tudom, mi lett. Most se szeretnék mellette férfia lenni. Gyáli ó, én nagyon!... Katalin (jobbról jön): Anti nacscsága... Kézit csókolom... tessék már kianni azt az ezüstöt. Antónia : Micsoda ezüstöt?... Katalin: Hát a kalánykákat meg mi... .ahol a mi fene... tizenhétórás teához... Antónia: Ja?... Jöjjön... (A vitrinhez megy és Katalin tálcájára ezüst servicet és kanalakat rak.) Fogja! Itt Van... (Katalin indul. ) Vigyázzon, azt mondom. Minden megvan számolva. örmedivat Isaa T&fívéreUm. kit udv. szűcsök Buddapest, V., "Dorottyo u.5-7