Színházi Élet, 1922. május 21–27. (11. évfolyam, 21. szám)

1922-05-21 / 21. szám

M­r­y SZÍNHÁZI ÉLET Gunnar Tolna es és Chaplin Gunniár Tolnass és Chaplin az idei szezonba : a Kama­rában legszebb íj­nepelték diadal­jaikat. Kettőjük neve szi­te össze­fo­ o­.t a­z3i a nö­vekedő r.é;~s:e­l­éggé", mely­nek fővárosunk E legelső, nivóban és művészi teljesítmény­ben egyre emelkedő mozgóképszínháza ör­­vend. A mostani programm keretében a két világhírű szar olyan alakítással, olyan milliójú és olyan cselekményű filmeken lép a közönség elé, hogy eddigi sikereiket is felülmúlják. Gunnar Tom­aes darabja, a »Mi­vész mú­zsája« izzó és lüktető szerelmi történet, l am­ely Észak nyugodt és derűs világából Itália forró és mámoros, szenvedéllyel túl­fűtött atmoszférájába ragad minket Victor Albert, a tehetséges szobrász el­nyeri az Akadémia nagy ösztöndíját, a­­mely lehetővé teszi, hogy Olaszországba utaz­zék. Victor nehéz szívvel válik meg sziüle f­öldjétől, ahová annyi kedves emlék fűzi őt. Szive Margaréteért, Hassing hajóépítő lányá­ért dobog, aki gyermekkori játszótársa volt. A leány rábeszélése után végül is rászánja magát, hogy Itáliába megy. Magával viszi Margarete ígéretét, hogy hű ma al hozzá. Telve ambícióval telepszik le az ifjú művész Rómában, ahová barátja, Gregor, a beány unokafivére is elkíséri. Victor azonban ha­z­­talan várja a leveleket szerelmesétől, semmi fük­ sem érkezik. Egy Sings nevű­­ keres­kedő ugyanis, aki szintén szerelmes Mar­igaiélébe, szövetkezett Gregorral, hogy ez sikassza el a fiatalok leveleit. Ez az oka tehát annak, hogy sem Victor, sem Mar­garete nem kapják meg egymás leveleit ,és azt hiszik, hogy mindegyikük megfeled­kezett a másikról. Hónapok telnek el s amikor a leány még mindig hasztalan várja la hírt a szobrásztól, enged Lings udvar­lásának és eljegyzi magát vele. Victor vé­letlenül értesül Margarete eljegyzéséről és ettől kezdve kihat belőle a régi munkasze­retet, hivatása iránt érzett vágya s vadul ,veti magát a könnyelmű örömökbe. Maria del­la Rizzi, pompázó olasz asszony már­­ régen szemet vetett a művérre, aki most teljesen meghódol a szép asszony előtt. Később, Gregor, lelkiismeretfurdalásoktól gyötörve, bevallja a csúnya komédiát, amelynek könnyelmű fejjel részesévé tett­e és azonnal útnak indul haz afelé. Éppen az esküvő napján é­hezik meg. Marga­éte tüs­tént leveti magáról menyasszonyi ruháját és bucsut mond otthonának. Rómába megy Víctorhoz, akit most még jobban szeret, mint valaha. Boldogai üdvözlik egymást a szerelmesek. Régi múzsája, Margaréte új­ból nagy alkotásokra ösztönzi a művészt. Maria della Rizzi nem akar belenyugodni­­ abba a tudatba, hogy Victort el kell veszí­tenie, elrabolja a leányt s egy régi várkas­tély börtö­nbe záratja az ártatlan teremtést, aki néhány napi fogság elszenvedése után, testben-lélekben megtörik és meghal... Így Végződik a m­űvész múzsájának szomorú élete... • Ez a szűzsé alkalmat nyújt a legszebb férfisz­ínésznek, hogy kimerit­hetetlen gaz­dagságú müvészetének uj k­­alitásaiba­n gyö­­nfjörködtessen bennünket. Az otthonából el­került, démoni csábitásnak kitett, alkotása és szerelme között vergődő festő alakját olyan megrázó realizmussal, annyi igazság­gal és annyi tisztult érzéssel varáz­solja elénk, hogy a gyönyö­ű felvételek, a mo­rajló tenger, a pálmaligetek, a norvég fjordok kristálytiszta öblei és a nagyszerű partnerek összjátéka csak keretül szolgál­nak és még jobban kidomborítják az ő alakját. , im­ Chaplin kétfelvor­osas burleszkije, a G''­ap-Mint díszítő a publikum különleges érdeklődésére tarthat számot, men egy Amerikai filmgyár műtermébe vezet el blin­ket, láthatjuk a rendezőt, a színészeket, az operatőrt munka közben, láthatjuk az amerikai filmgyártás csodás technikai esz­közeit, közben pedig mindenütt megjele­nik, mindent összegabalyít, mindenből torz komikumot, kacagtató helyzeteket vált ki egyetlen szemrebbenésével, egyetlen gesz­tusával, harsogó nevetést és jókedvet tá­maszt Chaplin, mindannyiunk kedvence és legmeghittebb barátja, aki már annyi borús óránkat derítette fel.

Next