Színházi Élet, 1922. május 21–27. (11. évfolyam, 21. szám)
1922-05-21 / 21. szám
Mry SZÍNHÁZI ÉLET Gunnar Tolna es és Chaplin Gunniár Tolnass és Chaplin az idei szezonba : a Kamarában legszebb íjnepelték diadaljaikat. Kettőjük neve szite összefo o.t az3i a növekedő r.é;~s:eléggé", melynek fővárosunk E legelső, nivóban és művészi teljesítményben egyre emelkedő mozgóképszínháza örvend. A mostani programm keretében a két világhírű szar olyan alakítással, olyan milliójú és olyan cselekményű filmeken lép a közönség elé, hogy eddigi sikereiket is felülmúlják. Gunnar Tomaes darabja, a »Mivész múzsája« izzó és lüktető szerelmi történet, l amely Észak nyugodt és derűs világából Itália forró és mámoros, szenvedéllyel túlfűtött atmoszférájába ragad minket Victor Albert, a tehetséges szobrász elnyeri az Akadémia nagy ösztöndíját, amely lehetővé teszi, hogy Olaszországba utazzék. Victor nehéz szívvel válik meg sziüle földjétől, ahová annyi kedves emlék fűzi őt. Szive Margaréteért, Hassing hajóépítő lányáért dobog, aki gyermekkori játszótársa volt. A leány rábeszélése után végül is rászánja magát, hogy Itáliába megy. Magával viszi Margarete ígéretét, hogy hű ma al hozzá. Telve ambícióval telepszik le az ifjú művész Rómában, ahová barátja, Gregor, a beány unokafivére is elkíséri. Victor azonban haztalan várja a leveleket szerelmesétől, semmi fük sem érkezik. Egy Sings nevű kereskedő ugyanis, aki szintén szerelmes Marigaiélébe, szövetkezett Gregorral, hogy ez sikassza el a fiatalok leveleit. Ez az oka tehát annak, hogy sem Victor, sem Margarete nem kapják meg egymás leveleit ,és azt hiszik, hogy mindegyikük megfeledkezett a másikról. Hónapok telnek el s amikor a leány még mindig hasztalan várja la hírt a szobrásztól, enged Lings udvarlásának és eljegyzi magát vele. Victor véletlenül értesül Margarete eljegyzéséről és ettől kezdve kihat belőle a régi munkaszeretet, hivatása iránt érzett vágya s vadul ,veti magát a könnyelmű örömökbe. Maria della Rizzi, pompázó olasz asszony már régen szemet vetett a művérre, aki most teljesen meghódol a szép asszony előtt. Később, Gregor, lelkiismeretfurdalásoktól gyötörve, bevallja a csúnya komédiát, amelynek könnyelmű fejjel részesévé tette és azonnal útnak indul haz afelé. Éppen az esküvő napján éhezik meg. Margaéte tüstént leveti magáról menyasszonyi ruháját és bucsut mond otthonának. Rómába megy Víctorhoz, akit most még jobban szeret, mint valaha. Boldogai üdvözlik egymást a szerelmesek. Régi múzsája, Margaréte újból nagy alkotásokra ösztönzi a művészt. Maria della Rizzi nem akar belenyugodni abba a tudatba, hogy Victort el kell veszítenie, elrabolja a leányt s egy régi várkastély börtönbe záratja az ártatlan teremtést, aki néhány napi fogság elszenvedése után, testben-lélekben megtörik és meghal... Így Végződik a művész múzsájának szomorú élete... • Ez a szűzsé alkalmat nyújt a legszebb férfiszínésznek, hogy kimerithetetlen gazdagságú müvészetének uj kalitásaiban gyönfjörködtessen bennünket. Az otthonából elkerült, démoni csábitásnak kitett, alkotása és szerelme között vergődő festő alakját olyan megrázó realizmussal, annyi igazsággal és annyi tisztult érzéssel varázsolja elénk, hogy a gyönyöű felvételek, a morajló tenger, a pálmaligetek, a norvég fjordok kristálytiszta öblei és a nagyszerű partnerek összjátéka csak keretül szolgálnak és még jobban kidomborítják az ő alakját. , im Chaplin kétfelvorosas burleszkije, a G''ap-Mint díszítő a publikum különleges érdeklődésére tarthat számot, men egy Amerikai filmgyár műtermébe vezet el blinket, láthatjuk a rendezőt, a színészeket, az operatőrt munka közben, láthatjuk az amerikai filmgyártás csodás technikai eszközeit, közben pedig mindenütt megjelenik, mindent összegabalyít, mindenből torz komikumot, kacagtató helyzeteket vált ki egyetlen szemrebbenésével, egyetlen gesztusával, harsogó nevetést és jókedvet támaszt Chaplin, mindannyiunk kedvence és legmeghittebb barátja, aki már annyi borús óránkat derítette fel.