Színházi Élet, 1922. augusztus 13–19. (11. évfolyam, 33. szám)
1922-08-13 / 33. szám
21 színházi élet magyar film szcenáriumát: »Az indián nő«-t. Megköszöntem Boross úrnak szíves utbaigazítását. Felkerestem Bayer Elemért, aki neve előtt most már doktori titulust visel,a kultuszminisztérium filmügyi előadója, kitűnő filmszakember és az Omnia szinház igazgatója. Nagy meglepetéssel fogadta felfedezésemet és csodálkozott, hogy régen elfelejtett ifjúsági emlékeit kutatom. Kedvesen, szeretettel elevenítette fel a múlt heminiszcenciáit és folytatta »Az indián nő« történetét ott, ahol Boross abbahagyta. — Nagyon kevés volt a rendelkezésemre álló tőke és azon voltam, hogy első filmemet minél olcsóbban állítsam elő. Kapóra jött ekkor a Budapesti Torna Egylet American Wild West csapata, amely Katikovszky Artúr vezetésével, Dunakeszin tökéletes nomád életet élt. őket használtam fel célom eléréséhez. Elmagyaráztam nekik filmem témáját és ők hamisítatlan indilájd csatakiáltáshoz hasonló üdvrivalgással ajánlották fel szolgálataikat a film eljátszására. »Az indián nő« az uj aranypartokon játszódik le, aranyásók és indián törzsek között, egyikét harccal, üldözéssel és szenvedélyes szerelemmel vegyítve. A főszerepeket, úgymint az indián nőt: Rauchmaul Margit, az aranyásók vezérét: Schertan Ottó és ai indián törzsfőnököt: Kankovszky Artur, a Budapesti Torna Egylet tagja, játszották, ahogy a kritika ma jellemezné, nagy megértéssel és míűvészi rátermettséggel. A téma, a szcernárium, a rendezés, a fotografálás, a géphordozás és laborálás az én munkám, az adminisztrálást Boross Mihály intézte szintén kitűnő érzékkel. »Az indián nő« négy példányban készült el és 700, azaz trd és mondd hétszáz koronába került (Akkor még zürichi jegyzés nem létezett.) A "Liszt Ferenc mozgóban volt a premier, melyen »Az indián nő«, azt hiszem, hangsúlyoznom sem kell, óriási sikert aratott. A Kinograph első sikerén felbuzdulva, most már teljes vehemenciával akaktuk magunkat rávetni a filmgyártásra, csakhogy alaptőkénk kimerült és új pénzt nem sikerült szereznünk. Nehéz felhők kezdtek tornyosulni a Kinograph egén és mikor a helyzet már teljesen kilátástalan volt, valami csekélységen összekülönböztem Borossal és kettéváltunk. A válás tátongó sebet ütött a Kinograph amúgy is gyenge testén és röviddel utána csendesen jobblétre szenderült. Már a Rákóczi-úton jártunk, mikor Bayer dr. befejezte visszaemlékezéseit első vállalkozásáról. Ekkor Boross Mihály halad el szótlanul mellettünk. Fájdalommal állapítottam meg, hogy a két úttörő még mindig haragosa egymásnak. Nem tudtam magam Ijürtőztetni l és felkiáltottam : — De uraim, az istenért. Hát »Az indián nő?« — Szenvedélyes kitörésem nem volt eredménytelen. A régi emlék szivébe markolt a két derék férfinak, meghatva szorították megy egymás kezét és meghatott haragon ejtették ki a zajos Rákóczi-út forgatagában tizennégy év előtti bálványuk nevét — »Az indián nő«-t. Pál Oszkár: Jelenet „Az indián nő"-ből Jelenet „Az indián nő"-ből