Színházi Élet, 1922. december 24–30. (11. évfolyam, 52. szám)

1922-12-24 / 52. szám

52 SZÍNHÁZI ÉLET szereli a háziurat, fél is, ideges, még a ké­ményen át lehallatszó macskanyávogásra is összerezzen. Mennyit nyávog az a macska , mintha beszélgetne valakivel. Beszélget is. Mert még valaki ül ott fenn a tetőn, a kémé­nyek között. Mimi vőlegénye, a kéményseprő Pepi. — Hej, téged is a szerelem hozott ide — panaszkodik a macskának Pepi. — Engem is. Elmondom neked, mert hét az is jólesik, ha valakinek elmondhatom. S elmondja Pepi, hogy megtudta Mimi ma esti randevúját a háziúrral és idejött, hogy meg ne történhes­sen rajta ez a szörnyű szégyen. Azonban a macska kezd nem válaszolni, megtalálta már a maga párját és Pepi szo­morúan bámul az éjszakába. Valami nagy fényesség közeledik. Angyalok jönnek, kará­csonyesli krisztkindli angyalok, a kémény­seprő ijedten borul térdre, de semmi sincs a félelemre. A ferencvárosi angyal oka a többiek vezetője, stramm angyal, jassz an­gyal,. Pepi dialektusában beszél, nagyon jól megértik egymást, annyira, hogy Pepi már­ tippeket ad neki, hova, mit vigyen? — Itt a sarkon lakik egy pék- Vigyél neki gulást. — Milyen gulást ? — kérdi az angyal. — Egy jó ,kis zsömle­drágulást. — A gyerekeinek mit vigyek? — Tarokkot. — Micsodát ? Csak nem kártyáznak már is ? — Nem. Nem kártyatarokkot. — Hát. — Egy-egy jó, bélelt — Hát neked mi kell ? u­ntarokkot. Pepi újra elkomorodik. Nem kell neki semmi. És elmondja nagy bánatát a ferenc­városi angyalnak. Az angyal nem lenne ferencvárosi, ha nem tudna ilyesmin segíteni. Mint égi hang felcitálja Mimit a kéményen át Bemutatkozik. — Nevem angyal. S számonkéri tőle a súlyos esetet. Szó szót követ, végre az angyal visszakergeti Mimit, aki már mindent megbánt, hiszen szereti Pepit. — Igazán boldog vagyok — rebegi Pepi, — hogy ezt az éjszakát födél fölött tölthettük De az angyal megengedi neki, hogy el­kísérje Mimit. — Az ajtóig ! Tovább nem. No, nem mon­dom egy picit „fuskurálni" még szabad. Pepi és Mimi boldogan elmennek. A ferenc­városi angyal azonban nem elégszik meg ennyivel. Megvárja a háziurat és megpum­polja „jótékony célra", aztán elkergeti. A ka­pott pénzt pedig leszórja a kéményen a bol­dog párnak, akik még min­dig „fuskurálnak" — nász­ajándékul. Molnár Ferenc, Heltai Jenő és Szirmay Albert Balról jobbra: BANÓCZINÉ és B­­RSONY ,A Boszorkánykor«­hában". ÜRMÖSY AMRO, ILO­VAY RÓZSI és BERF­ GI LILI A Ferencvárosi angyalban : Andrássy-uti Színház I.ttbori felvétele

Next