Színházi Élet, 1922. december 24–30. (11. évfolyam, 52. szám)
1922-12-24 / 52. szám
74 SZÍNHÁZI ÉLET eseményeknek és az ő forró hullámzása sorsán keresztül pereg le a nézők előtt ez a dicső múlt. Látjuk sorra az akkori idők nagyjait, a magyar Pantheon halhatatlanjait: Vörösmartyt, Arany Jánost, Jókait, Prielle Kornéliát, Bem apót, mint egy káprázatos nagy kaleidoszkópot . . . Nemzeti gyászunk, országcsonkításunk idején, nagy öröm és vigasztalás ez a film, melynek életrekeltésében Deésy Alfrédnak, a fáradhatatlan és erős kezű rendezőnek is igen jelentős érdemei vannak. Képei hatásosak és stílusosak, szinte valamennyien a helyszínen : Aszódon, Kiskörösön, Debrecenben készültek és lementek az alföldre, a rónák világába ,s mindenütt bokrétába kötöttek egy-egy szép, magyaros motívumot. A Petőfi-filmet nagy jelentőségéhez képest négy nagy mozgószínházunk mutatja be egyidejűleg, nevezetesen a Kamara, Renaissance, Omnia, Corso. Kétségtelen, hogy sok könnyes szem, lelkes taps, megértő szeretet fogja diadalútjában ünnepelni. A film meséje álomszerűen kezdődik : Arany János hallja legjobb barátjának halála hírét és remegve gondol arra, hogy hátha nem is halt meg Petőfi, hanem talán kozákok hurcolták magukkal a szibériai hirhedt ólombányákba. Nagyszerű víziókban bontakozik a halhatatlan költő halála körül szőtt legendák. Az előjáték után Petőfi színes és fordulatos életét látjuk megelevenedni. A szülők anyagi tönkremenetelét az árvíz grandiózus képeit, azután a gyermek Petőfit és az első, tragikus szerelmet a 15 esztendős Etelka iránt és később, a katonaságnál lázasan, nyomorultan szenvedő ifjút, aki verseket ir az őrház falára. És azután látjuk mint bent lassan szárnyal a sas, hogy felemelkedjék a legmagasabb ormok fölé. Az érett Petőfit, akit már az egész nemzet ünnepel, aki központjában áll a márciusi és akit forradalomnak egy rajongó, nagyszerű szerelem tüze égett Szendrey Júliáért. A szerelem bájos és drámai erejű inatermezzóját csakhamar harctér zord képe váltja föl. Petőfi ott küzd Bem apó oldalán. Látjuk a honvédek meseszerű hősiességét és a segesvári harc minden borzalma előttünk pereg le. A költő meghal, de csak a teste lesz a földé. A lelke tovább él és árasztja Jelenet a Petőfi filmből