Színházi Élet, 1922. december 24–30. (11. évfolyam, 52. szám)

1922-12-24 / 52. szám

74 SZÍNHÁZI ÉLET eseményeknek és az ő forró hullámzása sor­sán keresztül pereg le a nézők előtt ez a di­cső múlt. Látjuk sorra az akkori idők nagy­jait, a magyar Pantheon halhatatlanjait: Vö­rösmartyt, Arany Jánost, Jókait, Prielle Kor­néliát, Bem apót, mint egy káprázatos nagy kaleidoszkópot . . . Nemzeti gyászunk, országcsonkításunk ide­jén, nagy öröm és vigasztalás ez a film, mely­nek életrekeltésében Deésy Alfrédnak, a fá­radhatatlan és erős kezű rendezőnek is igen jelentős érdemei vannak. Képei hatásosak és stílusosak, szinte valamennyien a helyszínen : Aszódon, Kiskörösön, Debrecenben készül­tek és lementek az alföldre, a rónák világába ,s mindenütt bokrétába kötöttek egy-egy szép, magyaros motívumot. A Petőfi-filmet nagy jelentőségéhez képest négy nagy mozgószínházunk mutatja be egy­idejűleg, nevezetesen a Kamara, Renaissance, Omnia, Corso. Kétségtelen, hogy sok könnyes szem, lelkes taps, megértő szeretet fogja diadalútjában ün­nepelni. A film meséje álomszerűen kezdődik : Arany János hallja legjobb barátjának halála hírét és remegve gondol arra, hogy hátha nem is halt meg Petőfi, hanem talán kozákok hur­colták magukkal a szibériai hirhedt ólom­bányákba. Nagyszerű víziókban bontakozik a halhatatlan költő halála körül szőtt legendák. Az előjáték után Petőfi színes és fordulatos életét látjuk megelevenedni. A szülők anyagi tönkremenetelét az árvíz grandiózus képeit, az­után a gyermek Pető­fit és az első, tragikus szerelmet a 15 eszten­dős Etelka iránt és ké­sőbb, a katonaságnál lázasan, nyomorultan szenvedő ifjút, aki ver­seket ir az őrház falára. És azután látjuk mint bent lassan szárnyal a sas, hogy felemel­kedjék a legmagasabb ormok fölé. Az érett Pe­tőfit, akit már az egész nemzet ünnepel, aki központjában áll a már­ciusi és akit forradalomnak egy rajongó, nagyszerű szerelem tü­ze égett Szendrey Jú­liáért. A szerelem bá­jos és drámai erejű in­a­termezzóját csakhamar harctér zord képe váltja föl. Petőfi ott küzd Bem apó oldalán. Látjuk a honvédek meseszerű hősiességét és a segesvári harc minden borzalma előt­tünk pereg le. A költő meghal, de csak a teste lesz a földé. A lelke tovább él és árasztja Jelenet a Petőfi filmből

Next