Színházi Élet, 1923. február 11–17. (12. évfolyam, 7. szám)

1923-02-11 / 7. szám

érkezik és felállítja az egész sort, hogy a he­lyére ülhessen. A vélt színpadon a Bajadért játsszák és az erkélyen kitűnően mulatnak. A Bajadér nagyon tetszik. Meg is jegyzi a szerelmes néző : Dzsajpur csodakertjében A nő: Nyilj ki a rózsaszál. Fogd be egyszer A szádat már. A pesti: Parasztbecsület, szavamra oly szép e rész Mert okos a Kálmán s nem balga zenész Es operettet irni nem egy vicc Nem irt ugy más csak Zerkovitz. Szóval mindenki mulat csak egy baka ki­nézésű ur vág skót arcot s még a jegyszedő­nőt se méltatja válaszra, mikor a szinlapot kinálja. No, de méltóságos úr. Nem szokás dühöngeni ily vadul — mondja a jó asszony a skótnak, de hiába őt nem érdekli semmi. Hiába akarja a jó vidéki magával ragadni, nem használ semmit. — Ugyan hagyja — mondja mindentudó férfi ez az ember egy a skót­— Tót ? — kérdi a naiv vidéki. — Nem tót, hanem skót. — Aztán miért skót — érdeklődik a vidéki. Megkapja a felvilágosítást. — így hívják Pesten azokat a nézőket, akiknek semmi se tetszik és nem nevet­nek a legjobb élceken se. — No de mi­ért nevezik skótnak őket? —mert olyan arcot mintha vágnak csak skótul tudná­nak s magyarul nem. — Hát akkor miért járnak a színházba ? — Ja azt a színészek is szeretnék tudni — dönti el a vitát a pesti. A Bajadért végigmulatja az egész társaság, csak a skót nem nevet és mikor vége az elő­­adásnak kiderül róla, hogy valóban egy skót-Peti, Herceg, Berky, Kőváry, Hollós, Áldok­, Bende, Apolló : „Bajadér a II. erkélyen" Mészöly felv. Skót katona, aki egy kuk­kot nem értett az elő­adásból. Páratlan sikere van Kőváry bluettjének. Hoz­zájárul a sikerhez a nagy­a­szerű előadás is. A szerző pestit játssza humorral. Nagyszerű eleven ala­kítást nyújt és igen mulat­ságos Herczeg Jenő „röhögő vidéki" szerepé­­­ben, Solymossy kitűnő humora „későnjövő", Barabás kedves „rövidlátó" és Peti Sándor feltűnik a „skót" nehéz szerepében. A többi kitűnő szereplők Győry Matild, Faragó Sári, Áldok­ és Bende szintén méltó részesei a sikernek. A bájos kis Nádassy Magda két helyes konferanszot mond el tehetsége­sen és a csodagyermeket jellemző intel­ligenciával. Em­őd Tamás „Fújjad, fújjad, pajti­kám !" címmel marionett-daljátékot irt. A hangulatos finom apróság zenéjét Nádor Mihály komponálta. Kondor Ibo­lya egy balhét elevenít meg a játékban és nemcsak tiszta csengésű finom hangjá­val, hanem szépségével is magával ra- Kővári, Áldok­, Haraszti, Bánóczi, Apolló : „Jó kliensek-HARASZTI és BÁNÓCZI, Apolló : „Jó kliensek" BERKI KATÓ és­­'SALAMON Apolló : „Kecskefészek"

Next