Színházi Élet, 1923. július 1–7. (12. évfolyam, 27. szám)
1923-07-01 / 27. szám
20 SZÍNHÁZI ÉLET Arányi Dezső Művészeti életünk egyik kiválóságát vesztettük el a héten. Meghalt Arányi Dezső, Operaházunk régi, érdemes énekese. Huszonöt éven keresztül állt a zenekultúra harcosai között, megtántoríthatatlanul és sohasem csüggedőn. A legnehezebb és legválságosabb időkben hűen kitartott az Operaház mellett, végig küzdötte a nehéz, keserves harcokat egész mostanáig, míg el nem vitte a halál. Pályáját a Zenekedvelők Egyesületében kezdte együtt későbbi kollégájával , Mihályi Ferenccel valamint énvelem. — A régi, vidám, művészéletet éltük együtt fiatalon, bizakodóan, teli ambíciókkal a későbbi szép és dicső pályafutásra. Bellovits volt az igazgatónk, ki felismerte Ardnyin egyszerű tehetségét és tanította a fiatal művészt. Később Brünnbe ment, itt énekelt és itt bontakozott ki a maga valódi nagyszerűségében a későbbi nagy énekes. Megnősült és azután hazajött az egyetlen őt megillető helyre, az Operaházba. Itthon a régi barátok meleg szeretettel fogadták a hazatért Arányit. Nehéz és nagy szerepeket énekelt az ő finom, iskolázott énektudásával, ám ő evvel sem volt megelégedve. Minden évben lement egy pár hónapra Olaszországba, a híres, nagy énekesek gyönyörű hazájába, hol még mindig tanult vasszorgalommal és erős tehetséggel. Itthon a legkedvesebb szerepei a Toscában, Traciatában voltak s egyik legkedvesebb alakítása Rodolphe a Bohéméletből. És most üresen áll a helye az Operaház énekesei között, betöltetlenül és kollégái, kik meleg szeretettel vették körül egykor, most zászlót hajtva állnak meg az elhunyt mester sírhalma előtt, hol a régi, dicső művészvilág egyik kiváló reprezentánsa találja meg egy hosszú és szép művészi pályafutás után az örök nyugalmat. dr. Dalnoki Viktor TIHANYI FELFEDEZ. Tihanyi Vilmos, a Király Színház főrendezője arról nevezetes, hogy soha nem protezsált még senkit. Annál nagyobb volt Lázár Ödön direktor meglepetése, amikor egy este azzal állít be hozzá Tihanyi, hogy Lázár azonnal menjen vele, mert megtalálta a világ legtehetségesebb nőjét. — Amilyent én még nem láttam, de a direktor úr sem ! — lelkesedett a főrendező. Lázár azonnal elindult Tihanyival. „A világ legtehetségesebb nője" ... nem csekélység — gondolta Lázár és érthető izgalommal kérdezte : — Hol lehet ezt a csodát látni ? — A Városligetben, a Kéményseprő-vendéglőben van randevúm vele. Lázár azt proponálta : menjenek autón Pillanatok alatt ott voltak. — Hol a hölgy? — izgult a direktor. — Rögtön hozom — mondta Tihanyi és hozta a hölgyet, egy kedves, szimpatikus, diszkréten öltözött úriasszonyt. — Bokros Mariska — mutatkozott be Lázárnak. — Mit tud Ön? — kérdezte a direktor. — Főzni. — Az sem rossz. — mosolyogott Lázár és mivel főz, énekkel, tánccal? — Nem, kérem. Kézzel — volt a válasz. Mire Lázár felocsúdott a meglepetésből. Bokros Mariska már eltűnt. Ezzel szemben előtűntek a pincérek és olyan vacsorát szervíroztak Lázár elé, amilyent a direktor még nem evett. A feketénél pedig újra megjelent Bokros Mariska. Diadalmas mosollyal kérdezte Tihanyit ? — Nos, hogy voltak az urak megelégedve a főztömmel ? Lázár mindent megértett és igazat adott Tihanyinak . Bokros Mariska, a Kéményseprő-vendéglő üzletvezetőnője, a világ legtehetségesebb nője. A legtehetségesebb főzőnője. ARÁNYI DEZSŐ