Színházi Élet, 1923. október 21–27. (12. évfolyam, 43. szám)

1923-10-21 / 43. szám

65 SZÍNHÁZ­I ÉLET SZERKESZTI: SZOMAHTÁZT Párisi levél ISTVÁN írta : dr. Faludi Jenő a Magyar-Amerikai Bank alelnöke Parisban már a szezon megkezdődött, da­cára annak, hogy az arisztokrácia és a nagy­világ legkiválóbb reprezentánsai még kasté­lyaikban üdülnek és vadásznak. A politika, az európai politika központja ma Páris és a nagy diplomata­járás nemcsak sain, hanem az előkelő hotelekben a Qui d'Or-és mulató­helyeken is meglátszik. A pénzvilág repre­zentánsai sietve hazatértek üdülésükről, amikor Németország de facleja és Francia­ország győzelme után a dollár tizennyolcra szökött. De nem azért, mintha ez nagyon megijesztette volna őket. Egészen csodála­tos, hogy milyen fanatikus bizalommal visel­tetnek a francia finánckörök a frank iránt. Alkalmam volt bankárokkal, bankigazgatók­kal erről a kérdésről, beszélgetni és egyértel­műl­eg azt a meggyőződést hangoztatták, hogy hiába jöttek el Németország letarolása után a nemzetközi devizaüzérek Párisba , nem fognak keresni. A frank momentán visszaesését angol pénzügyi körök akciójára vezetik vissza, ami ellen itt megvan a két­ségtelen védekezési mód. A bankjegyforgal­mat nem fogják szaporítani, a drágaságot Franciaországban letörik és ha szükség lesz rá, lemondanak a külföldi piacokon való be­szerzésről. A lillei posztó ha nem is olyan jó, mint az angol, a jó francia egészen szabó kezében épp olyan pompás ruha válik be­lőle. Magyarország iránt — őszintén megmon­dom — nem túlságosan nagy az érdeklődés. Egyrészt nem ismerik. Találkoztam franciá­val, aki arra a válaszomra, hogy magyar va­gyok, rendkívül örült nekem, mert hiszen — mondta — a háborúban mellettük vol­tunk. Viszont azok a körök, amelyek Ma­gyarországot ismerik, határozottan nagy ro­konszenvvel beszélnek rólunk. Ennek az eredménynek az elérésében nagy része van diplomáciánk és a magyar követség leg­utóbbi működésének s erről a francia sajtó­ban megnyilvánult közvéleménynek. Hallot­tam francia bankárt elragadtatással beszélni miniszterelnökünkről, Bethlenről, akit a leg­kiválóbb politikusok közzé sorolt s akiről úgy beszélt, mint Párisban emlegetett és nép­szerű államférfiről. Ami a Magyarországgal való gazdasági kapcsolatot illeti, annak nagy jövője van akkor, ha a devizaforgalom felszabadulása folytán a francia tőkés biztonságot nyer ab­ban a tekintetben, hogy a befektetett tőkéjét francia frankban vissza is kaphatja. Irigy­kedéssel láttam azt a nagy francia kapcsola­tot, amely Parist Béccsel összekapcsolja. Pedig merem állítani, hogy a francia fantázia Magyarországon sokkal nagyobb és nyere­séggel biztatóbb lehetőségeket lát, mint Ausztriában Páris fel­ kell néznünk. Ez idő szerint nem­csak politikai, hanem ennek megfelelően gazdasági irányban. Páris m­a igazán a világ közepe, ahová mindenki tódul. A nagy bou­levardokon majdnem annyit hallani idegen nyelven beszélni, mint franciául, természete­sen különösen angolul, mert az amerikaiak ezrével tanyáznak Párisban ; annyian van­nak, hogy tőlük már lakást sem kapni jobb szállodákban és a gyámútlanul érkező idegen ijedtséggel hallja, hogy nem kap szobát. No, de azért biztosan talál estére egy kellemes helyet, ahol lehajthatja fejét.

Next