Színházi Élet, 1923. december 9–15. (12. évfolyam, 50. szám)
1923-12-09 / 50. szám
A márkinő mosolya írta : Makay Margit Ugye, a történelmi miliőben játszódó dráma vagy operett rendezéséhez azzal fognak hozzá, hogy a rendező gondosan tanulmányozza a kor ruháit, szokását, szellemét ? Az ő utasításai szerint szabják azután a primadonna toalettjeit, amint az régi képeken és leírásokon Azt mondják, áll. a külsőség, a kiállítás a legfontosabb a történelmi operettben. .A külsőség és a kiállítás , mint minden operettben, mert ez hozza a nagy sikert és a nagy közönséget. Amikor végignéztem a Pompadourt, mégsem az járt eszemben, hogy a könyvekben, amelyeket a márkinőről olvastam, milyen ruhákat láttam a finomvonalú rajzokon és metszeteken, •— hanem a mondat, amely olyan sokszor és sokféle változatban fordul elő : „. . . mosolyogva nézett a márkinő a királyra . • . mosolyában a lelke volt, asszonyi diadala és fölénye". Ezt a mosolyt, a márkinő nagy-nagy fegyverét, hódító, támadó, védekező fegyverét kerestem a Pompadour előadásán. S megjelent a színpadon marquise Pompadour — Fedák Sári és vele az utánozhatatlan mosoly, az asszony finom, beszélő mosolya. A legnagyobb színésznőt láttam a Pompadour második felvonásában. Amikor Pompadour asszony megtudja, hogy húgának a férje az a férfi, akire ő vetette a szemét , a gyűlölet, a meglepetés, a harag után ajkára futó ajándékozó, nagylelkű, asszonyi mosolyért Fedákot nem lehet olyan igazán dicsérni, mint ahogy azt megérdemelné. A szerelmek asszonyát, Pompadourt nem az operett, nem a ruhák támasztották föl igazában, hanem a mosolya, mely századok lepergése után hűen, frissen és üdén maradt meg vagy éledt újra a primadonna ajkán. Az ő tánca írta : Honthy Hanna . Színesen szökken fel a Versailles szökőkút vize. Mennyi kecsesség van az ilyen vízsugárban, mennyi frisseség és milyen üditő, ahogyan nézi az ember ! A színpadon száz és száz fiatal leány mozog, ügyesen bájosan. Jóleső mosoly ül mindenkinek az arcán, aki nézi őket. Mint fürge, kedves manók szöknek a színpadra az orchesterből a zene hangjai, a bűbájos melódiák. Szökkennek és ugrálnak a hangok, megkapnak és magukkal ragadnak. NÁDOR És FEDÁK SÁRI Fővárosi Operett Színház : „Pompadour" (Angelo foto) FEDÁK SÁRI Fővárosi Operett Színház : „Pompadour" (Angelo foto)