Színházi Élet, 1923. december 9–15. (12. évfolyam, 50. szám)

1923-12-09 / 50. szám

50. szám. XIII. évfolyam 1923 december 9-től december 15-ig Előf­zetési ára: Budapesten és vidéken Negyedévre K 15.000. Hirdetések millimétersora 1200 korona Egyes szám ára: Budapesten, vidéken és pályaudvarokon is 1500. Amerikában 15 cent, Ausztriában 6000 o. K MEGJELENIK JI­M1KV VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129—35 A jegypénztár telefonszáma: József 121-72 Kiadóhivatal: Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121—73 J­E­L­Ö­S S­Z­E­R­K­E­Z­T­Ő: I­N­C­Z­E S­ÁNDOR Fedák Sári a Pompadourban Írta: Jászai Mari Nem tudom mennyi ideje annak, hogy Fedák Sárit életemben először láttam operettben játszani, de azt tu­dom, hogy Fedák Sári hódított engem meg az operett barátjának. Bevallom, nem túlságosan szerettem ezt a kön­­­­nyű színpadi műfajt. Egyszer, vélet­lenül elmentem a Király­ Színház egyik főpróbájára. Fedák Sári ját­szotta a főszerepet. Soha életemben nem beszéltem­ vele annak előtte, csak hallottam róla, kíváncsi voltam rá. Nem sok bizalmam volt az operetthez s amikor kijött a színpadra éreztem, hogy „valaki" az, akit látok. Éreztem, hogy nem üres operettfigura, volt minden szavának, szépen, sulva értel­mesen magyarul beszélt és szépen, ér­telmesen magyarul énekelt. Azt gon­doltam akkor, hogy ha úgy játsszák az operettet, mint ahogyan Fedák Sári, akkor az operett nem is olyan hiábavaló színpadi műfaj. Azóta gyakran láttam Fedák Sárit a színpadon, gyönyörködtem mulattam rajta, meghatottságot benne, adott nekem egy-egy jelenete. Gyakran han­goztattam, hogy Fedák Sári számára nagy operettfeladatokat kell írni : sze­repeket, amelyek húsból és vérből való emberek legyenek, mert az ő te­hetsége csak ilyenekben tud kibonta­kozni. Most láttam Fedák Sárit a Pompa­dar­­ban. Nagyon kíváncsi voltam rá, mert régóta nem voltam operettnél. Amikor megjelent a színpadon , győ­zött. Egészen megnőtt körülötte min­den. Fensőbbséges, hódolatot paran­csoló asszony állt előttem és amikor megszólalt, ebből a fensőbbségből mennyire kiérzett a bájos, kedves nő lelke. Csodálatos, hogy mennyi finom, szinte varázslatos nőiesség van Fedák Sáriban és csodálatos, hogy mennyi uralkodó erély árad ki a­ szavából egy perccel később. Ismerem Pompadourt, olvasmányaimban gyakran találkoz­tam vele és ha valamikor alkalmam lett volna magamra öltenem az alak­ját, nem lehettem volna más, mint amilyen most Fedák Sári. Engem különösen a második fel­vonásnak abban a jelenetében fogott meg, amikor megtudja, hogy az a csi­nos gárdista a vérbeli húgának férje. Visszaemlékszem minden mozdula­tára. Végigsimította a homlokát, aztán merően nézett, pár lépést tett a kis­lány felé, majd izgatottan, elrejtett asszonyi fájdalommal járkált fel s alá, erőt vett magán, odament a húgához, megsimogatta a haját, a szemébe né­zett, kiegyenesedett, összeszorította az öklét, visszament az íróasztalához és azt mondta : Vissza fogod kapni az uradat ! . . . Ahogyan Fedák Sári ezt a jelenetet végigcsinálta, az gyönyörűség volt a néző szemének és lelkének. Nékem

Next