Színházi Élet, 1924. február 3–9. (14. évfolyam, 5. szám)
1924-02-03 / 5. szám
44 N7./ V HÁZI ÉLET •Jó szcenáriumot írni a legnehezebb dolog, a még akkor is, ha az író a filmfelvételek és szcenárium-írás technikájával tökéletesen tisztában van — hát még lui ezeket nem ismeri. A legjobb szüzsé s a legbrilliánsabb Hlmötlet elsikkad egy rossz szcenáriumban, viszont a jól megkonstruált szcenárium még egy vérszegény témának is elevenséget és hatást biztosít. A Vita filmgyár most igen előnyös feltételű pályázatot hirdet a Színházi Élet útján (ilmdarabokra s ebből az alkalomból azt hiszem, sokan veszik elő a Színházi Élet karácsonyi számában megjelent Diadalmat ret című szcenáriumomat, hogy annak a vonalán elindulva, a maguk pályamunkáját megcsinálják. De azt hiszem, ez nem fog teljesen célhoz vezetni, mert míg a szcenárium ezt a végső formáját megkapja, igen sok formán és átalakuláson megy keresztül. Első feladat, hogy témámat ökonomikusan s úgy fejlesszem, hogy az kerek, egységes akciója legyen. Mikor a filmdarab története már egy kerek egésszé érett bennem, akkor az egészet felvonásokra tagolom s minden felvonás vázlatát megírom. Ekkor még szó sincs jelenetekről, itt csak az a fontos, hogy minden felvonás megkapja a maga pontos tartalmát. A felvonás tartalma még nem foglalja magában azokat az epizódokat, amelyekkel egy szcenáriumot feldíszítünk. A következő feladat tehát ezeknek az epizódoknak a rajzát megkonstruálni. Ez lehet a film vezérfonalától eltérő kedves epizód, színes hangulat, vagy lehet egy szépen elgondolt kép, amelynek kedvéért megszakítom a film menetét. Ilyen epizód pl. a Diadalmast életben a színházi előadás, ilyen pl. az Egy dollár című filmben a megelevenedett bibliai kép, amely bizonyára csak képszerűsége miatt került a filmbe. gyok, megcsinálom Na ezekkel is készen van felvonás végét úgy, hogy az hangulatosan és hatásosan lezárja Spanning, felvonásról felvonásra fokozódjék. Mikor tulajdonképeszi munkám vezérfonala teljesen rendelkezésemre áll, akkor kezdem a szcenárium-írást. Jelenetekre bontom a felvonást s minden jelenetet úgy írok meg, hogy a felvevő gép szemével nézem, mi fog ott történni. Vagyis már előre megadom a fotográfiai utasítást, a kép hangulatát lerögzítem egy-egy, a világításra vonatkozó megjegyzéssel. A jelenetet így felbontatlanul megírom a fotográfiai utasításokon kívül, a helyre és a dekorációra vonatkozó megjegyzéseket megteszem s ezután következik a legszebb és legfontosabb munka, ami körülbelül azonos egy színdarabban a stilizálás munkájával : a jelenetnek a részekre bonítsa. Hol kell távolról fotografálnom a jelenetet, hol kell egy premier plan, hol adom vissza legjobban a jelenet hangulatát egy lehulló virágszirommal. hol elegendő egy felvillanó prolil — ez a szcenárium-irásnak az a része, ahol a technikai tudáson, kivül invenció, tehetség, fantázia szükséges. Itt kell fölkapnom az epizódok rajzát, hogy dúsan ható virágot fessek belőle s itt kell viszont vigyáznom arra, hogy ez a festmény ne uralkodjon át az egész kompozíción s ne tegye a filmet mozaikszerűvé, ahol a nüaniszírozás nem olvad szervesen a műbe, hanem külön életet él. Ez a szcenárium-írás igazi alkotórésze, ezen múlik, hogy a szcenárium jó vagy hasznavehetetlen. Egy normál film felvonásában kb. 60—70 jelenet van, aminek a méter-száma feliratokkal együtt kb. .I.V> méter. Igyekezzék tehát a jó szceniárium-ha ezeken a határokon belül dolgozni s inkább előre látni a fölösleges részeket, mintsem kigyomkésőbb a kész filmből legyünk kénytelenek azt kivágni az egységesség rovására. Gaál Béla Szerkeszti: A. Nagy György és Váró Andor Hogyan kell szcenáriumot írni? A Vita filmgyár tízmilliós pályázatához a felvonást s ügyelek mozis szentsége, a arra, hogy minden . EtET