Színházi Élet, 1924. június 1–7. (14. évfolyam, 22. szám)
1924-06-01 / 22. szám
.10 SZÍNHÁZI ÉLET Egy szép lány megér egy új felöltőt és megéri azt, hogy leugorjunk érte a robogó autóbuszról Az autóbuszon ült Bródy István, a Fővárosi Operettszínház új főrendezője, aki most a Szegény Jonathán rendezésével van elfoglalva. Nagyon el volt merengve taiba : hetek óta minden idegszálát, gondol alegkisebb gondolatát is az izgalmasan minden nagyszabású munka foglalkoztatta. És amikor most az autóbusz emeletéről letekintve a mozgalmas utcára, új meg új ötletek születtek meg benne, nem gondolt arra, hogy az utcán haladó embereket figyelje. Egyszerre azonban hirtelen felugrott, lerohant a száguldó autóbusz lépcsőjén s mikor leggyorsabban robogott a nagy, nehéz jármű, leugrott a lépcsőről. Elvágódott, vadonatus felöltője végighasadt, arca és karja vérzett, úgy megütötte magát, hogy majd elájult. De csakhamar talpraugrott és elkezdett szaladni. Egy hölgy után futott, akit rövidesen utól is ért. — Bródy István vagyok :— mondotta, — a Fővárosi Operettszínház főrendezője, önnek játszania kell a Szegény Jonathánban ! A fiatal hölgy csodálkozva nézett az ismeretlen úrra, majd elmosolyodott és kedves zavarral felelte : — Kérem, én nem vagyok színésznő, én nem tudok játszani. — Az nem baj, felelte Bródy. Avval ne tessék törődni, az az én dolgom. Az a fő, hogy jöjjön el tíz órára a színházhoz, a többit vállalom. Az a fontos, hogy eljöjjön, a többit tessék rámbizni. És. . őnagysága eljött, leszerződött, s a Szegény közönség, Jonathánban már látni is fogja a mint egyikét annak a tizenkét gyönyörű lánynak, akiket Bródy István válogatott össze, még pedig nem kényelmesebb, elfogadva azt, aki éppen akadt, hanem úgy, hogy közben majd elgázolta az autóbusz, s tönkrement nem egy ruhája. De a Szegény Jonathán megérdemel minden áldozatot, Bródy legalábbis ezen a véleményen van. Amikor Millöcker muzsikájáról beszél, átszellemül az arca, boldogan mosolyog és komoly hit sugárzik szemeiből . — Olyan ez a muzsika, mintha angyalok csinálták volna. Gyönyörű, csudálatos zene ez — mondja Bródy, — lehetetlen, hogy ne legyen tomboló sikere minden egyes számnak. Példátlanul szép muzsika, boldogság hallgatni a próbákon és kárpótol minden munkámért, mindent fáradságomért. Saját magáról azonban nem akar beszélni. Csak úgy nagyjából említi meg a nizzai karnevál káprázatos pompáját, amelyben csak a díszlet, a kaszinó hallja százhetven milióba került, míg a ruhák, a százhatvan tagból álló csoportok ruháinak költsége háromszázötven milliót emésztett föl. Ilyenformán csupán a második felvonás kiállítási költségei felülmúlják a félmilliárdot, míg az egész darab egymilliárdnál is többe került. Most már vége az előkészületeknek, a darab készen áll a bemutatóra. De még az utolsó pillanatban is baj történt : Csortos, aki az egyik legfontosabb szerepet játssza, hirtelen megbetegedett. Tapolczai nyomban vonatra ült és felutazott direktor Bécsbe Ferenczy Károlyért, aki már játszotta ezt a szerepet — Quikly Tóbiás szerepét — s most úgy áll a dolog, hogy felváltva fog játszani Csortos és Ferenczy, hacsak Csortos időközben teljesen meg nem gyógyul. Ezer akadályom keresztül mégis csak elkészült és, rendben van minden s a közönség meg fogja kapni a színházi szezon legnagyobb produkcióját : az új, a modern, a tökéletes Szegény Joniathánt, amelynek kiállítása, rendezése és előadása teljesen méltó lesz Millöcker muzsikájához, amelyet ,,boldogság hallgatni, mert olyan, mintha az angyalok csinálták volna ..." VERBŐCZY ILA nagy sikerrel vizsgázott a ,,Leányvásár"-ban az elmúlt héten