Színházi Élet, 1924. június 1–7. (14. évfolyam, 22. szám)

1924-06-01 / 22. szám

.10 SZÍNHÁZI ÉLET Egy szép lány megér egy új felöltőt és megéri azt, hogy leugorjunk érte a robogó autóbuszról Az autóbuszon ült Bródy István, a Fővá­rosi Operettszínház új főrendezője, aki most a Szegény Jonathán rendezésével van elfog­lalva. Nagyon el volt merengve taiba : hetek óta minden idegszálát, gondol a­legkisebb gondolatát is az izgalmasan minden nagy­szabású munka foglalkoztatta. És amikor most az autóbusz emeletéről letekintve a mozgalmas utcára, új meg új ötletek szület­tek meg benne, nem gondolt arra, hogy az utcán haladó embereket figyelje. Egyszerre azonban hirtelen felugrott, le­rohant a száguldó autóbusz lépcsőjén s mi­kor leggyorsabban robogott a nagy, nehéz jármű­, leugrott a lépcsőről. Elvágódott, va­don­atus felöltője végighasadt, arca és karja vérzett, úgy megütötte magát, hogy majd el­ájult. De csakhamar talpraugrott és elkez­dett szaladni. Egy hölgy után futott, akit rö­videsen utól is ért. — Bródy István vagyok :— mondotta, — a Fővárosi Operettszínház főrendezője, ön­nek játszania kell a Szegény Jonathánban ! A fiatal hölgy csodálkozva nézett az isme­retlen úrra, majd elmosolyodott és kedves zavarral felelte : — Kérem, én nem vagyok színésznő, én nem tudok játszani. — Az nem baj, felelte Bródy. Avval ne tessék törődni, az az én dolgom. Az a fő, hogy jöjjön el tíz órára a színházhoz, a töb­bit vállalom. Az a fontos, hogy eljöjjön, a többit tessék rámbizni. És. . őnagysága eljött, leszerződött, s a Szegény közönség, Jonathánban már látni is fogja a mint egyikét annak a tizenkét gyönyörű lánynak, akiket Bródy István vá­logatott össze, még pedig nem kényelmesebb, elfogadva azt, aki éppen akadt, hanem úgy, hogy közben majd elgázolta az autóbusz, s tönkrement nem egy ruhája. De a Szegény Jonathán megérdemel min­den áldozatot, Bródy legalábbis ezen a vé­leményen van. Amikor Millöcker muzsikájá­ról beszél, átszellemül az arca, boldogan mosolyog és komoly hit sugárzik szemeiből . — Olyan ez a muzsika, mintha angyalok csinálták volna. Gyönyörű, csudálatos zene ez — mondja Bródy, — lehetetlen­, hogy ne legyen tomboló sikere minden egyes szám­nak. Példátlanul szép muzsika, boldogság hallgatni a próbákon és kárpótol minden munkámért, mindent fáradságomért. Saját magáról azonban nem akar beszélni. Csak úgy nagyjából említi meg a nizzai kar­nevál káprázatos pompáját, amelyben csak a díszlet, a kaszinó hallja száz­hetven milióba került, míg a ruhák, a százhatvan tagból álló cso­portok ruháinak költsége háromszázötven milliót emésztett föl. Ilyenformán csupán a második felvonás kiállítási költségei felül­múlják a félmilliárdot, míg az egész darab egymilliárdnál is többe került. Most már vége az előkészületeknek, a da­rab készen áll a bemutatóra. De még az utolsó pillanatban is baj történt : Csortos, aki az egyik legfontosabb szerepet játssza, hirtelen megbetegedett. Tapolczai nyomban vonatra ült és felutazott direktor Bécsbe Ferenczy Károlyért, aki már játszotta ezt a szerepet — Quikly Tóbiás szerepét — s most úgy áll a dolog, hogy felváltva fog ját­szani Csortos és Ferenczy, hacsak Csortos időközben teljesen meg nem gyógyul. Ezer akadályom keresztül mégis csak elkészült és, rendben van minden s a közönség meg fogja kapni a színházi szezon legnagyobb produkcióját : az új, a modern, a tökéletes Szegény Joniathánt, amelynek kiállítása, ren­dezése és előadása teljesen méltó lesz Millöcker muzsikájához, amelyet ,,boldogság hallgatni, mert olyan, mintha az angyalok csinálták volna ..." VERBŐCZY ILA nagy sikerrel vizsgázott a ,,Leányvásár"-ban az elmúlt héten

Next