Színházi Élet, 1924. június 29–július 5. (14. évfolyam, 26. szám)
1924-06-29 / 26. szám
38 .SZINHÁZI ÉLET Rakssányi Dezső Mauzóleum és templomrészletet ábrázoló képekkel jelent meg a Műcsarnok ezidei tárlatán Rakssányi Dezső. A rendkívül finom hatású, könnyed és biztos ecsetkezeléssel és erős architektonikus készültséggel megfestett képek nemcsak a közönség és a sajtó tetszését nyerték meg, hanem a biráló zsűriét is. Rakssányi képeit elismerő kitüntetésben részesítette a biráló bizottság s ezzel egy kitűnő művészt, akit csak szerénysége tartott vissza a gyakori szereplésektől. Nem mindennapi dolgokat tapasztal az ember Rakssányi művészi pályáján. Amikor több mint húsz esztendővel ezelőtt Székely Bertalan és Benczúr Gyula kikerült mesteriskolájából, a Műcsarnokban sikere volt : figurális kompozíciójával elnyerte a Nadányi-díjat. Aztán csodálatra méltó lemondással visszavonult a sikerek színteréről és nagy mestereinek hatása alatt elmélyedt a freskó-festésnek kevésbbé zajos sikerekre alkalmat adó munkájába. Közben tanulmányúton bejárta az olasz, német és francia művészeti gócpontokat és a klasszikus mesterek tanulmányozása után megfestette nagyarányú, ismert freskóit. A József-műegyetem olvasótermének falára megfestette hatalmas méretű kompozícióját, amely szimbolizálja a természettudományok fejlődését. A tizennégy méter széles és hat méter magas festményen az egyes fejlődési fokokat a fejlődés képviselői, a nagy feltalálók, tudósok és művészek személyesitik meg. A hatalmas, szép munka, több mint három évig tartott s rengeteg tanulmányt kivánt Rakssányit Olaszországból hívták haza 1914 ben, amikor megnyerte a József-telefonközpont pályázatát. A kapcsolóterem két nagy freskóját festette Rakssányi. Az egyik képen a táviró és telefon fejlődését örökítette meg ugyancsak a fejlődési fokokat jelentő személyekkel, a másikon a drótnélküli távíró szerepét szimbolizálja. Nagyszerű freskói vannak ezenkívül még számos helyen, többek közt a Mezőgazdasági Múzeumban, az Alpár-villában, Borsod megye székházában és a fehérvári felsővárosi plébániatemplomban. Rakssányi Dezső — aki mellesleg kitűnő amatőr csillagász is — 1912-től 1921-ig, a Képzőművészeti Főiskolán a figurális rajzot és a festést tanította. A háború alatt tért vissza a kisebb vásznakhoz s csak az utóbbi időben jelent meg újból a tárlatokon. A tavasszal a Nemzeti Szalonban a főváros díjat kapta, most a Műcsarnokban elismerést nyert. Érdemes művészi kitüntető munkáját jelenben főként az enteriőrök, templom részletek és olyan építészeti kompozíciók foglalják le, amelyekben a festőiség dominál. Legismertebbek az enteriőrjei, amelyek mély tónusú, meleg színeikkel és kidolgozásuk finomságával mindenütt nagy tetszésre találnak. Teremrészlet. Rakssányi Dezső festménye Rakssányi Dezső műtermében