Színházi Élet, 1924. július 13–19. (14. évfolyam, 28. szám)

1924-07-13 / 28. szám

22 SZÍNHÁZI ÉLET Feld tatától száz forintot kaptam. A pénzt Matyi fizette ki nekem, de húsz forintot nyomban kölcsön kért. Ez megpecsételte ba­rátságunkat . Matyi az életben épp oly ötle­tes, akár a színpadon. SZEKULA JENŐ: — A humora kétségtelenül egyéni és ere­deti. Revüket még egész fiatal korában kez­dett írni, mielőtt még Párisban is tudták volna, mi az a revü. A pesti revünek — úgy gondolom — ő az apja s ezt a különös mű­fajt a saját arculatára formálta. Jó író lehet, mert a darabjai telt házakat csinálnak. KÁRPÁTI AURÉL : — Két igazán komoly és nagysikerű ma­gyar szerzőt ismerek, aki kánikulai melegben is telt házat vonz. Az egyik Shakespeare, a másik — Feld Matyi. S hogy egymásnak még­se csinálnak konkurrenciát, az kizáróan Matyi érdeme. Ő ugyanis mindig megvárja, míg Shakespeare­­ elhallgat. Csak azután szólal meg. BALASSA EMIL : — A kritikusnak kevés köze van Matyihoz, neki is a kritikákhoz, de azért jól megvannak egymás nélkül is. Matyi a nyári sikerek had­vezére, nyilván emlékszik Napoleonról, hogy a téli hadjáratokat nehezebb megnyerni. LIRAI LEVÉL a „Nincs már zsidó Pesten"-ről Ellenállhatatlan lelki kényszer hatása alatt ivom meg most önnek — egy pohár barna sör és két sóskif­li üditő árnyékában —­ hogy a köpenicki kapitány esete óta nem röhögtem annyit, mint ma este a Nincs már zsidó Pesten-nél. Közölnöm kell azt is, hogy nem vagyok sem antiszemita, sem filoszemita, én kérem a középen fog­lalok helyet és mondhatom, igaz lelki gyö­nyörűségem tellett abban, hogy ön, óriá­sán tisztelt szerző úr, eme darabjában arra is vállalkozott, hogy a lelkek harmó­niáját megteremtse. Még most is széles mosolyra húzódik a szám, ha visszagon­dolok Kökény Ilonára, amint a publi­kumnak a Schlesingert dirigálja és Feren­czire, amint a gőzfürdőben lubickol és La­tabárra, amint fiával, a délceg Majorral .1 zuhany alatt áll és Bellák Arankára és a tizenegy karcsú trikóshölgyre. Kötelessége teljesítek, am­ikor­­ arra k kérem, adja forró forró hálánkat Lajtai zeneszerző ur­á­nak, Harm­ath Imre vers­költő urnak. Maradtam ismételten legkészségesebb hive Egy Premier Közönség. Maior és Kmochné Budapesti Szinház — Nincs már zsidó Pesten (Harsányi felv.) Bellák Aranka, Ferenczy és Kökény Ilona Budapesti Szinház — Nincs már zsidó Pesten (Harsányi falu.)

Next