Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)

1924-09-14 / 37. szám

SZIKHÁZI ÉLET 25 ELLESETT A VÁROSI PÁRBESZÉDEK KÖRÜL Kiküldött munkatársunk ellesett néhány részletet azok­ból a párbeszédekből, ame­lyeket a Városi Színház sztrájkoló zenészei folytattak. Ezeket a töredékeket itt kö­zöljük : — Tessék elhinni, olyan dühös vagyok, hogy az eget is bőgőnek nézem . . . — Ne ordítson, jó lesz, ha hangfogót tesz a szájára . . . — Hogy jön maga hozzá, hogy brácsás létére a prímet vigye a tárgyalásokon ? — Hallgasson, maga sze­rencsétlen flótás ! — Majd elrángatom én az igazgatóság nótáját ! — Maga is egy húron pen­dül az igazgatósággal... — Szeretném lezongorázni a differenciát, amivel keve­sebbet fogunk kapni.. . * Vendéglőben — Pincér, mi az, hogy „Fi­let à la Nagyatádi ? — Az kérem, ami mindig megmarad . .. ÉRTHETETLEN ! Tegnap fizetési ügyben vol­tam egy hivatalban. Savanyu gépiességgel ment a dolog, blankettát kellett odaadni, várni, míg kitöltik. Sokan álltak előttem sorba, a hiva­talnok asztala előtt, aki in­tézte a dolgot. Türelmetlen­kedtem, nyújtogattam a blan­kettát a fejek fölött. A hiva­talnok szigorúan, csaknem gorombán rámszólt : — Tessék várni ! De közben, míg a papírt lobogtattam, véletlenül észre­vette rajta a nevemet. Egyszerre felderült, nyá­jassá és előzékennyé lett az arca, a fejeken át elvette tő­lem a blankettát, megnézte, aztán rámnézett mosolygón. — Talán rokona az írónak. Megnyugodtam. Na rend­ben vagyunk, mégis csak ér valamit az embernek az a kis világhírneve. Még az a feltevés is, hogy rokonságban van velem valaki, protekció­nak számít. Mit fog szólni, ha megtudja . . . Kihúzom magam, könnye­ Adelaid, a dúsgazdag ifjú gyáros a strandon sétált föl és alá és a nőket nézte. Köz­ben ezeket gondolta : — Oh, milyen gyönyörű­ség ifjúnak és gazdagnak dén és leereszkedően oda­vetem : — Én magam vagyok az. A hivatalnok arca megint elkomorodik. Hidegen vissza­nyújtja a blankettát, elfor­dítja a fejét. — Mondtam kérem, hogy tessék várni a sorára ! — mondja erélyesen és rám, se néz többet. Hát ezt nem értem. A ro­konaimat tisztelik, mert ilyen nagynevű rokonuk van, mint én , és engem ? Az igaz, hogy nekem nincs nagynevű rokonom, hát miért tisztel­jenek ! * NURMI A SZÍNPADON Ha valaha darabot írnék, Én Nurmit felléptetném benne, Mert különösen hosszabb szerepben Utolérhetetlen lenne. * A CIGÁNYBÁRÓ ELŐADÁSA UTÁN — És igazgató úr zongorán kisérte az egész előadást ? — Noná autón­­ lenni, line, ahány nő, mind az enyém ... ! Ebben a pillanatban mez­telen lábával belépett egy régi szögbe és hirtelen uj szögből látta az egész vilá­got. Hogy lesz a régi szögből uj szög ? Novella-vázlat

Next