Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)
1924-09-14 / 37. szám
SZIKHÁZI ÉLET 25 ELLESETT A VÁROSI PÁRBESZÉDEK KÖRÜL Kiküldött munkatársunk ellesett néhány részletet azokból a párbeszédekből, amelyeket a Városi Színház sztrájkoló zenészei folytattak. Ezeket a töredékeket itt közöljük : — Tessék elhinni, olyan dühös vagyok, hogy az eget is bőgőnek nézem . . . — Ne ordítson, jó lesz, ha hangfogót tesz a szájára . . . — Hogy jön maga hozzá, hogy brácsás létére a prímet vigye a tárgyalásokon ? — Hallgasson, maga szerencsétlen flótás ! — Majd elrángatom én az igazgatóság nótáját ! — Maga is egy húron pendül az igazgatósággal... — Szeretném lezongorázni a differenciát, amivel kevesebbet fogunk kapni.. . * Vendéglőben — Pincér, mi az, hogy „Filet à la Nagyatádi ? — Az kérem, ami mindig megmarad . .. ÉRTHETETLEN ! Tegnap fizetési ügyben voltam egy hivatalban. Savanyu gépiességgel ment a dolog, blankettát kellett odaadni, várni, míg kitöltik. Sokan álltak előttem sorba, a hivatalnok asztala előtt, aki intézte a dolgot. Türelmetlenkedtem, nyújtogattam a blankettát a fejek fölött. A hivatalnok szigorúan, csaknem gorombán rámszólt : — Tessék várni ! De közben, míg a papírt lobogtattam, véletlenül észrevette rajta a nevemet. Egyszerre felderült, nyájassá és előzékennyé lett az arca, a fejeken át elvette tőlem a blankettát, megnézte, aztán rámnézett mosolygón. — Talán rokona az írónak. Megnyugodtam. Na rendben vagyunk, mégis csak ér valamit az embernek az a kis világhírneve. Még az a feltevés is, hogy rokonságban van velem valaki, protekciónak számít. Mit fog szólni, ha megtudja . . . Kihúzom magam, könnye Adelaid, a dúsgazdag ifjú gyáros a strandon sétált föl és alá és a nőket nézte. Közben ezeket gondolta : — Oh, milyen gyönyörűség ifjúnak és gazdagnak dén és leereszkedően odavetem : — Én magam vagyok az. A hivatalnok arca megint elkomorodik. Hidegen visszanyújtja a blankettát, elfordítja a fejét. — Mondtam kérem, hogy tessék várni a sorára ! — mondja erélyesen és rám, se néz többet. Hát ezt nem értem. A rokonaimat tisztelik, mert ilyen nagynevű rokonuk van, mint én , és engem ? Az igaz, hogy nekem nincs nagynevű rokonom, hát miért tiszteljenek ! * NURMI A SZÍNPADON Ha valaha darabot írnék, Én Nurmit felléptetném benne, Mert különösen hosszabb szerepben Utolérhetetlen lenne. * A CIGÁNYBÁRÓ ELŐADÁSA UTÁN — És igazgató úr zongorán kisérte az egész előadást ? — Noná autón lenni, line, ahány nő, mind az enyém ... ! Ebben a pillanatban meztelen lábával belépett egy régi szögbe és hirtelen uj szögből látta az egész világot. Hogy lesz a régi szögből uj szög ? Novella-vázlat