Színházi Élet, 1924. szeptember 14–20. (14. évfolyam, 37. szám)

1924-09-14 / 37. szám

5» SZÍNN­ÁZI ÉLET filmváltozata úgy sikerült, hogy azzal a rendező, a gyár teljes mértékben elégedett lehet és (ami a legfontosabb) elégedett ,lesz maga a közön­ség is. A filmgyárról akart ri­portot írni a Színházi Élet és helyette kész munkát, ér­tékes, ötletes munkát kapott, amiről talán kritikát illenék közölni. A hangulatos, finom szeptemberi reggelen azon­ban olyan szépen indult riport, hogy most már ma­a­radjunk csak a riport mel­lett. .4 kritika legyen a pub­likum föladata, hiszen én úgy hiszem, ezt a magyar filmét nem igen kell félteni a közönség kritikájától. * Zene nélkül indul el a film a vetítőteremben. A darab hőse egy álarcos nő, a legkedvesebb, a legszelí­debb, a legszőkébb lágon, aki a cow-girl nő a vi­egyen­ruháját csak azért veszi ma­gára és azért vesz gyönyörű fehér kezébe revolvert, mert a filmgyár egy olyan szenzá­ciós szcenáriumot akar, amelynek fejezetei sorban és egymás után megtörténnek és lejátszódnak az életben. így kezdődik a darab — a hato­dik felvonásban, mert hiszen természetes, hogy a poént, a meglepetést csak legvégül szabad elárulni, a bonyoda­lom végső kibogozásánál. • Gloria Jensen filmprima­donna szeenárium írója társaságá­ban megtréfál egy nagy tár­saságot, amelynek egyik tagja, a nőgyűlölő Dodd Austin hetykén köt fogadást: soha nem fog megházasodni. Gloria Jensen nem azért filmprimadonna és nem azért asszony, hogy a fogadásba bele ne­­ szóljon és a veszteget­hetetlen nőgyűlölőt magába ne bolondítsa és feleségül ne vétesse magát vele. A ház nem kell más, mint játék­egy ügyes álarc : valódi és szim­bolikus álarc, mint a női nem hódításának igen fontos eszköze és kelléke. — Ugy­e, érdekes a mese ? — kérdezi a film lepergetése után Gaá­l Béla. Nem én felelek : a harma­­dik néző, aki a publikum szemével lát és ítél. — Ez a film a közönség filmje. S olyan magyar film, amelynek határainkon kívül is értékei, komoly értékei vannak. Őszintén megmon­dom : végre egy jó magyar film, amelyet gyönyörködve nézhetünk, mert színészei, fotográfiái, szüzséje és ren­dezése is megállja a helyét a külföldi filmek mellett. Biztos, hogy a sikerben nagy része lesz Táray Fe­rencnek, aki az utolsó felvo­nás vetítéséhez érkezett ki a filmgyárba. Nem tanulta, nem próbálta és mégis érti a film lelkét, a kifejezés tit­kait. Sok szimpatikus vonás­ban hasonlít a kiváló Metro­starhoz, Lewis S. Stone-hoz.. Az álarcos nő , Szokolay Oly maga a nő és maga a filmprimadonna, tökéletesen az, akit játszik. S néhány érdemes név, amelyeket a rendező lám­pája mellett jegyeztem föl :­­­..Molnár László, Dénes bár, Palágyi Lajos, Thain Dolly. Szívesen találkoznánk velük sokszor, újabb filmek­nél itt a Hűvösvölgyben. Szívesen inna minden héten riportot a Színházi Élet egy­egy uj jó magyar filmről. (v. a.) MARY PHILBIN, a „The Temple of Venus" cimü uj filmjében CHAPLIN UTOLSÓ BURLESZKJE „The Pilgrim" címmel készült el Chaplin utolsó burleszkje, mely­ben jól ismert „kosztümjében" játszik.­­ A filmet most mutatták be Londonban

Next