Színházi Élet, 1924. szeptember 28–október 4. (14. évfolyam, 39. szám)

1924-09-28 / 39. szám

4« SZÍNHÁZI ÉLET 42 Amig ili. dr. uiiassics Gyula báró segédfogalmazás­ az opera főigazgatója lett... Ezen a héten hosszas tárgyalások után, sőt : közben, de pontosan azon a napon, amelyre megnyitását már hetekkel ezelőtt kitűzte Wlassics báró, megnyitotta kapuit az Operaház. A „Farsangi lakodalom" előadásával kezd­ték a szezont és nem is kezdhették volna méltóbban. A Farsangi lakodalom nemcsak az elmúlt évadnak, nemcsak a Wlassics­érának legdiadalmasabb etapéja, hanem a legsikerültebb mindama kísérletek között, amelyek a magyar operai stílus megoldására irányultak. Benne megtalálta Poldini a ma­gyar vígoperai formanyelv egységes stílusát és Vajda Ernő pályadíjnyertes szövegköny­vével tündöklő munkáját szolgáltatja az olyan operaszövegnek, amely színmagyar, érdekes, de amellett könnyen megérthető, áttekinthető, egyszerű, világos, fordulatos, ötletes, tiszta, érzelmes és kedéllyel teli. A Farsangi lakodalom előadásával az Operaház művészei teljesítőképességének csúcsára vezeti fel a közönséget. Színészi, rendezői és zenei szempontból tökéletes ez az előadás, amelyet egyformán a magyar operai kultúra két büszkesége Reiner István és Márkus László dirigál. Negyven esztendővel ezelőtt, amikor 1884. szeptember 27-én az Operaház kapuit meg­nyitották bizony senki se hitte volna, hogy eljutunk idáig. Igazi magyar operánk, Erkel remekeinek kivételével, nem volt. Az operai együttes tagjainak jelentékeny része idegen­ből származott ide hozzánk és idegen nyelven énekelt. Nemcsak, hogy a magyar operának, de a dalműveknek általában sem volt szá­mottevő közönségük Budapesten, megle­hetős részvétlenség mellett folytak az Opera­háznak, e külteleki színháznak előadásai, amely felett sokat viccelődtek a korabeli vicclapok. A Hajós­ utca már nem kültelek, annyi színmagyar művészünk van, hogy két együt­tesre is telnék belőlük és csak a legeslegfiata­labb generáció négy olyan magyar primindo­nával szolgál, mint amilyen Németh Mária, aki sok estén lesz az Operaház vendége az idén is, Goda Gizella, akinek Melindája az elmúlt évad végén rendkívül feltűnést keltett. Bek­e Gabriella és Alpár Gitta, akik — bár még féléve sincsenek színpadon — már kö­zönséget vonzanak. A magyar muzsika az érdeklődés homlok­terében áll, Bartók Béla pantomimje és ope­rája épp oly diadalmasan hódit a külföldön, mint az uj magyar dráma, a szanálás szo­morú esztendőiben, a magyar muzsika drága ajándékaival vigasztalja az Eg az elbusult magyart. Ki hitte volna ezt 1884 ben, a pepitaruhás Podmaniczky báró intendánskorában­­? Ki hitte volna, hogy az operaházi szerződési tárgyalásokról szóló lapközlemények egykor jobban fogják érdekelni s izgatni a közvéle­ményt, mint nyolc esztendő előtt a Höferek ? Ki hitte volna, hogy Budapest, mely 1884-ben még Banda Marcinál tartott, 1924 ben keb­'ére öleli az operát és teljesen betölti még e langyos, holdvilágos szeptemberi estéken is a nézőteret amelyet — ó idők jele — az idén már reklámokkal ékes, de azért ízléses vas­függöny zár el a színpadtól. 1909-ben ünnepelte fennállásának negyed százados jubileumát az Operaház. Ez alka­lomból vaskos, de nem sok érdekeset tartal­mazó könyv jelent meg a színház működé­séről. A könyv utolsó oldala az Operaház főhatóságát sorolja fel, élén a kultuszminisz­terrel, gróf Apponyi Alberttel. Az utolsó ol­dal utolsó sorában ez áll : Az Operaház minisztériumi előadója , ifj. dr. Wlassics Gyula báró segédfogalmazó. Az egykori segédfogalmazó ma ott ü­l a főigazgatói proszcenium páholyban. Épp o­y lelkes, kedves, mosolygó és fiatal, mint tizen­öt év előtt. Csillogó szemmel nézi a páholy hátteréből a közönséget, amely a jubiláló Operának tapsol. És nem gondol arra, hogy ezekenek a tapsoknak nem kis része őt illeti. a lelkesedéséért, a becsü­letességéért, hozzá­értéséért, amellyel olyan atmoszférát sikerült a­z­ Operaház körül teremtenie, amilyen a többi színházakat csak « konjunktura nap­jaiban vette körül. l­r. Hoth Béla /rm-s/iM'/n, Kurmann Sári és Szed«'» Miklós az Operaház tagjai, nagy sikerrel szerepeltek az Országos Orvoskongresszus siófoki hangversenyén (Hirsch Ich'.)

Next