Színházi Élet, 1924. december 28–1925. január 3. (14. évfolyam, 52. szám)
1924-12-28 / 52. szám
(184 SZÍNHÁZI ÉLET Titkos Ilona Fönn az ötödik emeleten, egy Károlykörúti bérház legmagasabb csúcsán, a napsugár és a holdfény közelében lakik Titkos Ilona. A szobák tele vannak szép öreg bútorokkal és képekkel és selymekkel és porcellánokkal és a mennyezet kék mennyboltjára aranycsillagokat festett a dekoratőr. Amikor arra kérem, hogy beszéljen az életéről, ami már mögötte van, szinte haragosan csattan fel, a két szeme szikrázik és karba teszi a kezét : — Nem beszélek... csupa sablon minden, ami velem történt. . . persze, hogy szavaltam, persze hogy színésznő akartam lenni már gyerekkoromban, éppen úgy, mint bárki más, aki ezen a helyen már nyilatkozott. Minek ismételni az elmondottakat ? — Kibe volt szerelmes ! — vetem közbe hirtelen. Azonnal kiderül az arca, enyhe mosoly telepszik meg a szája körül és nevetve mondja : — Kertész Bandiba I.. . — Aki most a Magyar Színháznál van ! — Abba. Kolozsvárt, amikor én gyerek voltam, ő volt a fő Shakespeare-színész . . . És most már mind a ketten nevetünk és a két vörös karosszék felett, ahogy szemben ülünk, megjelenik Kertész Endre színművész úr mosolygó, kedves-csúnya komédiás feje. Ez a hirtelenül mellnek szegezett keresztkérdés eldöntötte a vitát. Ilona régi albumokat keres elő, elmúlt angyalok és emberek bújnak ki a kazetták mélyéről és ahogy a két keze az egyszeri kislány képei közt kotorász, a szájáról csudálatosan tiszta dallammal elindul egy vers : Üdvözletet hoztam néked virágillat szárnyán. Legyen élted fényes, tündöklő szivárvány ! Életeden a szép napfény rózsát hintsen a széjjel, Aljon meg a jó Isten mind a két kezével ! — Három esztendős voltam, az óvodába eljött látogatóba Majláth püspök és Rózsi és Mariska néni utasítására én üdvözöltem ezzel a kis verssel. Vékony kis cérnahangom remegett az izgalomtól, a szent férfiú ott állt előttem lehajtott fejjel és amikor minden baj nélkül befejeztem, aranygyűrűs keze megsimogatta az arcom és jóságosan mondta : — Áldjon meg téged is, édes gyermekem. — És azóta, valahányszor csak valami jó történik velem, mindig Majláth püspök úr áldó keze jut eszembe... talán ezért1 — Ez volt az első szereplésem. És ezután következtek az élőképek, a karácsonyi és húsvéti játékok, amelyeket nélkülem el sem tudtak képzelni az iskolában. Én játszottam mindig a főszerepet, én voltam az angyal, csak az bántott állandóan, hogy Jézuska nem tudok lenni. Mert Jézuska szerettem volna lenni a legjobban, de nem fértem be a jászolba, ahovcl be kellett volna feküdni és ezért egy kisebb lányt fektettek be helyettem. — Színházba nagyon szerettem járni. Minden szombaton délután elmentem az ifjúsági előadásra és legjobban Molnár Ferenc Lilioma tetszett, amelyben szegény jó Körmendy Kálmán, szerelmem és ideálom játszotta a főszerepet. — Szerelem és ideál ! Mi van akkor Kertész Bandival ? — Kertész volt az első számú ideál, Körmendy a második számú. Nekem csak kettő volt, de barátnőim nem adták tizen alul, legalább tíz ideálja volt minden kolozsvári polgárista kislánynak akkoriban. — Meghaltam a színházért ! Berky Lili volt a primadonna és Poór Lili a drámai hősnő, őket árasztottuk el virággal, összeadtuk az uzsonnapénzünket és összevásároltuk a piacon a virágot és elküldtük az operett Lili és a drámai Lili lakására. — Otthon állandóan színházat játszottam. Magamra raktam minden gyöngyöt, színes rongyot, öreg ruhát és ágáltam és ugráltam és komédiáztam reggeltől estig. Én nem akartam se kocsis, se cukrász, se tengerész lenni, mint a többi lányok, én csak színésznő akartam lenni, de aztán színésznő nagyon ! — A polgáriból a kereskedelmi iskolába íratott be az édesanyám, de hiába volt minden, én továbbra is csak színésznő akartam lenni. — Simon Marcsa, a drága, mellettünk lakott, egy földszintes házban. Két szobát bérelt albérletbe. Ezennel elárulom, hogy az ablakon rongyos volt a függöny és mi minden este felkapaszkodtunk a kiugró falra és állandóan belestünk Marcsához. Egy darabig minden baj nélkül élveztünk az ablak alatt, de egy nap Marcsa észrevett bennünket és nem tűrte többé, hogy továbbra is bepillantsunk magánéletébe. A legszigorúbban lekergetett bennünket az ablakról, hatásos fenyegetések kíséretében. ILfSyster volás kel nem volt. • • Titkos Ilona, öthónapos korában