Színházi Élet, 1924. december 28–1925. január 3. (14. évfolyam, 52. szám)

1924-12-28 / 52. szám

­198 SZÍNHÁZI ÉLET — A hosszú háború s a két forradalom teljesen tönkretette lovassportunkat, — mondja Szabó Kálmán, a Nemzeti Lovarda igazgatója — akár a többi nemzeteknél is. Leghamarább a németek álltak lábra, ugy hogy reomgaiaizártá­k a ssportoit, a háború után már concours­okat rendeztek. Nálunk ta­valy volt a Nemzeti Lovarda első concours-ja, ezt megelő­zőleg lovasü­nnepélyt ren­deztünk, amelynek olyan si­kere volt, hogy bízni kezd­tünk a lovassport fellendülé­sében. A megkezdett után a Magyar Gazdák Lótenyésztő Szövetkezete vitte tovább az­tán a magyar lósport egyre virgoncabban futó szekerét. Eddig három Concours-Hippique-et rendeztek, mely anyagi és erkölcsi kő­si­kerrel ; az utóbbi versenyü­kön már külföldi versenyzők is indultak. Most lázasan ké­szülünk a december végén rendezendő nagy lovasjáté­kokra. Kora tavasszal az újonnan épített fedett lovar­dánkban concourst rende­zünk, nemkülönben március­ban is ; áprilisban pedig meg­rendezzük az évi szokásos gróf Andrássy Géza terep­lovaglást, valószínűleg a budai hegyekben. — Ez dióhéjban a pro­grammunk. A magyar közép­osztályt visszasegíteni a lóra legkomolyabb törekvésünk, mert fontosságát kiáltóan bi­zonyítják a francia és német compouTS-eik, amelyeik szen­zációs világsikereket értek el. Ez lebeg a szemünk követni szeretnék őket. előtt . — A magyar lovarsport el­különözöttségének elsősor­ban a súlyos magyar sze­génység az oka. A Nemzeti Lovarda lelkiismerete tiszta. Ha nem is úgy, hogy a Lovar­egylet tagjai közé sorozunk mindenkit, de azzal, minden lovaglóruhával hogy ren­delkező intelligens hölgy és úr rendelkezésére bo­csájtjuk lovainkat és lo­vászmestereinket — feltét­lenül eleget teszünk a sport­szerűség elve által reánk rótt kötelezettségeknek. Ezt kénytelen voltam el­ismerni, mikor a szalon ab­lakain át a lovardában ügető lovasokra pillantottam. A mű­velt középosztály minden ár­nyalata képviselve van — fő­ként hölgyekben, születési arisztokráciától az üzleti vi­lág jobbjaiig. Kilencven szá­zalékig hölgyek, ami nem je­lenti azt, hogy a zsurokon vi­szont az urak vannak túl­súlyban. Bakonné Fónagy Zsazsát interjúvolom meg elsőnek : — Három éve lovagolok, — mondja — sajnos csak lovardai lovakon. Nincs lo­vam. Most veszek azonban egyet, mert imádom ezt sportot s azt hiszem, csak sa­a­ját lovaimon tanulhatok meg tökéletesen lovagolni. Dr. Mészáros Loránd bel­ügyminiszteri osztálytanácsos ezt mondta : — A lovaglás egészséges, üdítő sport. Óriási előnye a többi sportág felett, hogy nem támadja meg a szivet s igy a későbbi korban is épp ugy űzhető, mint a fiatalság éveiben. Angliában gyako­riak a 70 sőt 80 éves lovasok is. Angliának a világuralma­ BUDAPEST LÓHÁTON KIK LOVAGOLNAK MA BUDAPESTEN HOROVITZ BÉLÁNÉ PETZRIK MÁRIA FAYER SÁNDORNÉ

Next