Színházi Élet, 1924. december 28–1925. január 3. (14. évfolyam, 52. szám)

1924-12-28 / 52. szám

­1124 SZÍNHÁZI ÉLES film lelke: a Az a rajongó mozi­látogató, aki beül filmet nézni valamelyik mozgókép­színházba, bizonyára el sem tudná képzelni a levetített képet kísérő zene nélkül. S valóban a muzsika rend­kívüli mértékben aláfesti a lepergő film­kép hangulatát. De épp úgy elképzelhetet­len a film feliratok nélkül, amelyek nemcsak arra van­nak hivatva, hogy a hatást fokozzák, de amelyek nél­kül a film menete ma még sokszor érthetetlen is volna. Próbálkoztak már ugyan fel­irat nélkül való filmmel is, de siker nélkül. A felirat ma a legfontosabb tényezője a filmnek. A felirat kétség­telenül javíthatja vagy ront­hatja a filmet, aszerint, hogy jó-e a felirat vagy rossz. A feliratot tulajdon­képen a film lelkének ne­vezhetjük. Arra vonatkozólag, hogy milyennek kell lennie a fel­iratnak, kérdést intéztünk azokhoz a f­ilmszakírókhoz, akik him­n­aszerűen foglal­koznak a filmfeliratok írá­sával. A válaszokat itt kö­zöljük betűrendben. „Genius" Fodor Sándor film r.-t. dramaturgj­a a „Quo Vadis", „Niebelungok", ,.Ki a ghettóból" cimű filmek fel­iratainak írója : " A felirat nem lehet ön­cél, csak diszkrét, szerény interpretációja a filmnek. Szerintem a filmek felira­tait a végletekig le kell egy­szerűsíteni.­­Semmi esetre sem szabad a feliratnak zavarólag hatni, csak mint­egy bele kell simulnia a képbe. Lakner Artúr a Danubius dramaturgja és a Capital Filmpalota titkára a „Nem akarok autót látni", „Fatty a vadnyugaton" feliratainak írója : — A feliratokat mindig a darab szereplőjének egyé­nisége szerint irom s ha hu­moros a kép — igyekszem minden feliratban egy kis humort hinteni, amely rö­viden, de biztosan hat. A drámákban kerülöm a diva­tos cikornyákat, a höm­pölygő dagályos körmonda­tokat , szívhez szólóan igyek­szem a mondatokat meg­szerkeszteni. Mihály István az „Orion" filmgyár drama­turgja, Harold Lloyd „Nagy­mama fiacskája". Molnár Ferenc „Az ördög". Buster Keaton „Isten hozta" című filmjeinek felira­­­tait írta : — Intenzíven foglalkoz­tam ugyan a közelmúltban a feliratírással, mindamel­lett ezt mellékfoglalkozás­nak tekintem. Hogy mi a jó felirat ? I Vagy hogy egyál­talán kell-e felirat ? Ezekre vonatkozólag azt mondhatom, az is baj volt , hogy túlságo­san jó volt a felirat. A publikum talán jobban él­vezte a feliratokat — kü­lönösen humoros filmekről lévén szó — mint magát a filmet. Viszont­­— ugyebár — az sem szerencsés dolog, ha „észreveszi" a publikum, hogy a film sokkal jobb, mint a feliratok. Kiss Jenő a „Corvin" filmgyár dramaturgja a „Fridericus Rex", a „Felhők csak hogy néha (f&aX, ÓiÁ-

Next