Színházi Élet, 1925. január 4–10. (15. évfolyam, 1. szám)

1925-01-04 / 1. szám

47 SZ­Í­N­H­Á­ZI K, L ti 1 ÁDÁM ÉS ÉVA VÍGJÁTÉK 1 FELVONÁSBAN IRTA SZENES BÉLA (Az előadás joga megszerezhető , Országos Színész­egyesület irodalmi ügynöksége, Baross-tér 9. szám) Bemutatta a Vidám Színpad a következő szereposztásban : . . . . Tőkés Anna Tanár Bánóczy Dezső dr. . Lukács Pál Mili néni Pázmánné Történik ma: Sári Géza­­ Szin: műterem a festőiskolában. Balról: két ajtó, nézőtérrel szemben , ajtó függön­­nyel. Jobbra : széles műteremablak. Szin kö­zepén festőállványon majdnem kész kép : Ádám és Éva a Paradicsomban. Az állvány előtt elhelyezett almafa-imitáció, a fa köré csavarodó műkígyó csak a modelleket várja. Az egyik : a nő, meztelenül, de egy köpenybe burkolva, egy karosszékben unatkozik. Tut a festékdobozokon és állványokon — egy vén ta­karítónő söpröget.) 2. JELENET Előbbiek: Tanár Tanár (fiatal festő. Hosszú haj, bársony­kabát. Az utolsó mondatokat hallotta) : Mondja, — mit kiabál maga itt, fiam ? Sári (megfordul, ellenségesen néz a ta­nárra) : Kérem, én nem kiabáltam, — én csak elmegyek. A tanár (fölényesen): Nincs még öt perce, hogy meg­üzentem magának, várjon türelemmel. (Az ecseteket nézi, a festékeket készítgeti.) Várja meg, míg az a fiú is itt lesz. Már tegnap meg­mondtam, hogy ma az ár­nyékokat akarom nézni.. . mia csak együtt használha­tom magukat. Azt hiszem, elég értelmesen beszéltem . . . nem értem, miért r­em vár nyugodtan. Sári : Kérem, én már egy félórája levetkőztem. A tanár : Ha fázik . . .­üt­tessen be. Sári : Kérem, én nem szok­tam fázni ... én ehhez szok­va vagyok. ( Órakarkötőjét nézi.) kettőtől De féltizenegy. Tizen­k­ettőig Hermann urnál kell ülnöm és délután négytől hatig Pólya Tibor urnál. Tanár (miközben a képet nézegeti, ide-oda járkálva, hunyorgatva): Jól megy ma­gának . .. Többet ül, mint egy tőzsdebizomárayos. Sári (ajkbiggyesztve): Ta­nár úr, úgy látszik, vidékről jött fel Pestre. Tanár : Mi ? Sári (nyugodtan) : Mon­dom, tanár úr vidékről jö­hetett fel Pestre, különben tudná, hogy én nem az ut­cáról jöttem fel id­e a festő­iskolába modellnek. Tanár (félvállról): Hanem itt született. 1. JELENET Sári, Mili néni Sári (idegesen) : Mondja meg a tanár úrnak, ha jön, jön — ha raem jön, itt ha­gyom. Mili néni ( egyekedvű­en tovább söpörve) : Mondja meg maga, fiam. Nekem épp az előbb mondta, hogy amíg mind a ketten nincsenek itt, teljesen levetkőzve, addig ne hívjam őt. (Tovább söpör.) Sári : És ha az a hólyag csak egy óra múlva jön, ak­kor én egy óráig várjak ? Mili néni : Tes­sék engem békén hagyni. , Sári (feláll, csak most lát­ni, milyen jó alakú leány) : Hát akkor mondja meg a tanár úrrnak, hogy felöltöz­tem és elmentem. (Indul, megáll.) Szépen tiszteltetem. Látszik, hogy csak egy hó­napja van itt, még nem tud­ja, kivel van dolga. (Most már dühös és kiabál.) Ha azt hiszi, velem is úgy bán­hat, mint valami utcáról ide­hozott modellel, nagyon té­ved. Alászolgája. (Már az ajtónál.) ÁDÁM

Next