Színházi Élet, 1925. április 26–május 2. (15. évfolyam, 17. szám)
1925-04-26 / 17. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 89 Este beülünk a Mester valamelyik termes hajójába és másnap délelőtt Sinkovich Sándor, a Szent István örökké fiatal parancsnoka feszesen szalutál már a pozsonyi kikötő előtt. Pár perc még és benn vagyunk a lüktető, világvárossá avanzsált Pozsonyban. A város karaktere világháború és forradalmak után nem változott meg. Pozsony a régi maradt a maga tiszteletreméltó spieszburgerségével és konzervativizmusával. Tiz esztendővel ezelőtt tam egyszer Arkauer mondott Istvánnak, aki akkor is, ma is a Iiiradót szerkeszti, hogy Pozsonyban ezerszámra élnek olyan emberek, akik gyerekkoruk óta este nyolc órakor ágyban vannak már. Ez a megállapítás változatlanul igaz ma is, ami egy csöppet sem von le azonban abból a hallatlan nagy értékből, amit ennek a városnak kultúrája, művészete és társadalmi élete reprezentál. Pozsony ma fővárosa egy országnak és inteniív kulturális élete a lehető legmagasabb színvonalon áll. A lakosság minden részege művészet és a kultúra terén a keresi és találja meg a harmóniát és ezen a nemes csapáson rázza meg melegen egymás kezét. Környei Bélának az Aidában csehek, szlovákok és németek éppen olyan lelkesen tapsoltak, mint Nebdai Oszkárnak a csehi szlovák opera társulat igazgatójának a magyarok, a korzón a patrícius családok a régi barátsággal sétálnak együtt a déli napsütésben és este a cigánymuzsikát hangos tapssal köszöntik a kávéházban és lokálokban azok, akik soha nem voltak nálunk. — Művészet, mindig csak művészet ! Ez az én célom, ezt akarom adni nek, mert a művészet mindenkinem ismer faji és nemzeti különbségeket és a művészetben nincsen országhatár — mondotta Nebdai Oszkár, a Lengyel vér és még egy csomó balett világhírű szerzője, amikor nyilatkozatot kértünk tőle a Színházi Illet számára. És tette hozzá meleg barátsággal : — Arra kérem a Színházi Életet, mondják meg a pesti közönségnek, ha a mi művészeink közül valaki majd Budapesten fogadják azzal vendégszerepel, az őszinte szeretettel és rajongással, ahogyan mi fogadtuk az önök nagy környektét. * A pozsonyi Magyar Színház előtt: Fehér Jenő, Kehorovszky Jenő, pozsonyi szerkesztők, Feleky Rezső Zöldhelyi Anna, Bellák Miklós, Horváti Böske, Faragó bácsi, Varga Béla titkár, Nagy Erzsi, Rákosy Pál, Hegyesy Nándor, Bokay Ferenc, Kolos Ernő, Szigethy Jenő és Vágó Arthur A pozsonyi magyar társulat tagjai : Kolos Ernő, Pribelsky Béla, Unghváry Ferenc, Járay Sándor, Faragó bácsi, Nagy Erzsi, Hettyessy Nándor, Faragó Ödön igazgató, Iván Sándor igazgatóhelyettes, Ferenczy Marianne és Vágó Artúr (Prochdzka felvétele)