Színházi Élet, 1925. április 26–május 2. (15. évfolyam, 17. szám)

1925-04-26 / 17. szám

SZÍNHÁZI­­ ÉLET 89 Este beülünk a Mester va­lamelyik termes hajójába és másnap délelőtt Sinkovich Sándor, a Szent István örökké fiatal parancsnoka feszesen szalutál már a pozsonyi kikötő előtt. Pár perc még és benn vagyunk a lüktető, világvárossá avan­zsált Pozsonyban. A város karaktere világháború és forradalmak után nem válto­zott meg. Pozsony a régi maradt a maga tiszteletre­méltó spieszburgerségével és konzervativizmusával. Tiz esztendővel ezelőtt tam egyszer Arkauer mondott István­nak, aki akkor is, ma is a Iiiradó­t szerkeszti, hogy Pozsonyban ezerszámra él­nek olyan emberek, akik gyerekkoruk óta este nyolc órakor ágyban vannak már. Ez a megállapítás változatla­nul igaz ma is, ami egy csöp­pet sem von le azonban ab­ból a hallatlan nagy érték­ből, amit ennek a városnak kultúrája, művészete és tár­sadalmi élete reprezentál. Pozsony ma fővárosa egy országnak és inteniív kultu­rális élete a lehető legmaga­sabb színvonalon áll. A la­kosság minden részege művészet és a kultúra terén a keresi és találja meg a har­móniát és ezen a nemes csa­páson rázza meg melegen egymás kezét. Környei Bélának az Aidá­ban csehek, szlovákok és né­metek éppen olyan lelkesen tapsoltak, mint Nebdai Osz­kárnak a csehi szlovák opera társulat igazgatójának a ma­gyarok, a korzón a patrícius családok a régi barátsággal sétálnak együtt a déli nap­sütésben és este a cigánymu­zsikát hangos tapssal köszön­tik a kávéházban és loká­lokban azok, akik soha nem voltak nálunk. — Művészet, mindig csak művészet ! Ez az én célom, ezt akarom adni nek, mert a művészet mindenki­nem is­mer faji és nemzeti különb­ségeket és a művészetben nincsen országhatár — mon­dotta Nebdai Oszkár, a Len­gyel vér és még egy csomó balett világhírű szerzője, amikor nyilatkozatot kér­tü­nk tőle a Színházi Illet szá­mára. És tette hozzá meleg barátsággal : — Arra kérem a Színházi Életet, mondják meg a pesti közönségnek, ha a mi mű­vészeink közül valaki majd Budapesten fogadják azzal vendégszerepel, az őszinte szeretettel és rajongással, ahogyan mi fogadtuk az önök nagy környektét. * A pozsonyi Magyar Színház előtt: Fehér Jenő, Kehorovszky Jenő, pozsonyi szerkesztők, Feleky Rezső Zöldhelyi A­nna, Bellák Mik­lós, Horváti Böske, Faragó bácsi, Varga Béla titkár, Nagy Erzsi, Rákosy P­ál, Hegyesy Nándor, Bokay Ferenc, Kolos Ernő, Szigethy Jenő és Vágó Arthur A pozsonyi magyar társulat tagjai : Kolos Ernő, Pribelsky Béla, Unghváry Ferenc, Járay Sándor, Faragó bácsi, Nagy Erzsi, He­ttyessy Nándor, Faragó Ödön igazgató, Iván Sándor igazgató­helyettes, Ferenczy Marianne és Vágó Artúr (Prochdzka felvétele)

Next