Színházi Élet, 1925. június 14–20. (15. évfolyam, 24. szám)
1925-06-14 / 24. szám
26 SZÍNHÁZI ÉLET Aki fodormenta-cukorral Minden lecsúszott háromnegyed millliót keres naszelleme — Csak hölgyek Riport az utcai az A barátom mondta nekem Erzsébet-köruton: — Nem veszed észre, hogy az emberek nem már be az üzletekbe, mennek Még csak a kirakatok előtt sem ácsorognak. — Természetesen, feleltem — kinek van ma pénze vásárolni? — Dehogy nincs — folytatja a baráttom — csak akinek van, az is tagadja. Ma panaszkodási konjunktúra van. De az élelmes kereskedők sem hagyják magukat. Ha a közönség nem megy a boltba, ők kijönnek az utcára. Barátomnak igaza van. Ma Budapest az utcai árusok városa. Minden sarkon, minden középület előtt utcai árusok egész légiója tanyáz. Az utcán vehetsz magadnak cukrot, csokoládét, tormásvirsliit, datolyát, főzőkanalat, csipkét, ceruzát, fogkefét, ruhatisztítót, cipőkrémet, ilufilbarlont. Egy uj iparág fejlődött maggyá a gazdasági besszben: az utcai árusok cége, vagy ahogy ők mondják: vásári kereskedők. Különösen az Erzsébetkörut és a Keleti-pályaudvar környékén vannak sokan. Jobbról-balról hallani: — Itt az üditő, a hüsitő, a menthol.. . — Virágot tessék ... — Egy ceruza és egy aranytoll összesen tizenötezer korona .. . — A luftballon csak tüz. Mai töltés . .. Senki sem hallgat, mindenkit nagy embergyűrű vesz körül, mert mindenki kiabál és kínálja a portékáját. Közben a villamos csilingel, az autó tülköl, a konfliskocsisok káromkodnak, az utcaburkolatot bontják és ezek együttesen alkotják a mai Budapest — világváros kiakofóniáját. Utcai árusnak lenni nehéz mesterség. Kora reggeltől estig talpon vannak, vándorolnak, cipelik üzletüket éppen oda, ahol nagyobb a tömeg. Itt csak az él meg aki nagyon ügyes. Az Erzsébet körúton tanyáz a legügyesebb utcai árus. Mindennap mással foglalkozik, azzal, ami éppen a legaktuálisabb. A legtöbbet ő keres az összesek közül.Waldmüller Bélának hívják, mindig őt hallgatja a legnagyobb embergyürű és minden utcai árus retteg az ő konkurenciájától. Mikor megszólítom, éppen a rendőr elől rejtette az egyik kapu alá a cukorral megrakott kosarát. — Nincs cukorra engedélyem — mondta —, csak köszörükőre és iparcikkekre. Pedig most csak fodormentával lehet keresni, ennek darabja kérem kettőszázötven koronámban vap és A FAGYLALTON A PATENT-IRON GYÁRI LERAKATA (Haeffner felv.)