Színházi Élet, 1925. október 4–10. (15. évfolyam, 40. szám)
1925-10-04 / 40. szám
22 színházi élet Ezt a kis vicclapra valót legrégibb és legkedvesebb emlékeimből szedegettem össze. Ha nem elég vidámak, ne tessék haragudni. Én azért vagyok, hogy a mások vicceit mondjam el, erősen súgó után. De hát egyszer megpróbálok én is az irás terén ripacskodni. Az első szerződés A szinészakadémiáról azon a cimen dobtak ki, hogy nincs tehetségem és kicsapatásom a tanári kar egyhangú lelkesedésével találkozott. De én azért nem estem kétségbe. Egy barátommal hősszerelmes-jelölt lesétáltam a Muzsák-kávéház elé, ahol, virágvasárnap lévén, éppen színészvásár volt. Elég jókabátu és jóképű fiú voltam s a kis daltársulatok igazgatói hamar szemet vetettek rám. Annyira divatba jöttem, hogy egyszerre négy direktor settenkedett körülöttem s közülük az egyik, Győri Jóska, a fülembe súgta: — Jöjjön a kapu alá. Ugy látszik azonban, itt sem érezhette zsákmányát biztonságban a többi, prédára éhes direktor közelében, mert a kapu alól az udvarba vonultunk, majd egy egészen sötét és bizonytalan kinézésű folyosóra, amely egy itt megnevezhetetlen helyiség volt. Itt kötöttem előszobája meg első szerződésemet esti egy forint és husz krajcár felléptidíj ellenében. * A Görög rabszolga Természetesen óriási repertoárunk volt, de ha valamelyik darabot nem tudtuk, nem jöttünk zavarba, így például akkoriban divatban volt a Görög rabszolga című, nagy angol operett. — Holnapra kitűzzük a Görög rabszolgát'— mondotta egy nap a tolna megyei Kölesdén direktorom, Győri Jóská. juk — se hiszen azt nem tud— aggodalmaskodtam én. •— Sebaj ,— felelte a direktor —, majd eljátsszuk helyette a Spartacust. — Mért éppen a Spartacust? — Mert az is görög rabszolga volt, így játszottunk el egy drámát operettnek. Az első vasúti kedvezmény Nemrég meséltem egy társaságban: — A színészek részéről állandó a panasz, hogy a magyar államvasutak nem részesítik a színészeket kedvezményben. Bezzeg az egykori jobban Bosznia-Hercegovinában megbecsültek bennünket. — Hogyan? — kérdezte valaki meglepetve. Jak — Teljes szabadjegyet ad Szerajevóból egészen a magyar határig. Tudniillik kizsuppoltak bennünket. De most már hadd mondom el a kizsuppolás történetét is. Győri Jóska, az én első színigazgatóm, vállalkozó szellemű ember volt és elhatározta, hogy meghódítja magának Boszniát. Az előjelek sok reménnyel kecsegtettek. Az előreküldött titkár egész sereg bérletet gyűjtött. De ez lett a vesztünk is. Mert amikor mi megérkeztünk Szerajevóba, a titkár már tovább is állt az összegyűjtött pénzzel. Soha többé nem láttuk. A szerajevói kormány azután szabályos zsupplevelet adott számunkra, amit még ma is illő kegyelettel őrzök