Színházi Élet, 1925. október 4–10. (15. évfolyam, 40. szám)

1925-10-04 / 40. szám

színházi élet «69 !!!Itt a világ vége!!! Egy újvidéki paraszt Jövendőmondó megjósolja a világ végét Az újvidéki rendőrségnek különös vendége volt a na­pokban. Csavargásért elő­áll­ítottják Franja Vidákovi­csot, aki néhány nap óta templomok előtt, tereken és kocsmákban szónokol a népnek — a világ végéről. A körszakálas, hosszú­ hajú, derült­ arcú paraszt, idegesen feszeng a két fegy­veres őr között. — M­iért szónokol maga a népnek? — kérdezi a rendőrkapitány. — Nem akarok é­n mást, — mondja Franja Vidáko­v­ics, az 1925. év új prófétá­ja, — csak azt, hogy az em­berek magukba szálljanak, mert közeleg a világ vége. Nagy derültség fogadja a paraszt próféta szavait. De ő nem zavartatja magát és a rendőrségi szobában to­vább szónokol. — Ezekiel próféta ta, hogy eljön az az mond­idő, amikor a kocsi ló nél­kül is szalad és a nők levágják a hajukat és szű­k zsákban fognak járni. Mindez már bekö­vet­ke­zett. Én ezek szerint sehát megjósolom, hogy 1930-ban itt a világ vége, mert 1926-ban olyan nagy háború fog kiütni, melyben elpusztulnak az összes né­pek. A rendőrkapitány azon­ban­ nem vette komolyan a késői prófétát és szülőfalu­jába, Zentára toloncoltatta. Vidákovics Franja hűséggel fogadta a hi­t. kese- Kurucz János zeneszerző fia a veszprémi szinház tagja. — Lássák urain­, ez a próféta sorsa, — mondotta. — Meg akarom menteni a népet és erre hazatoloncol­nak. KURUCZ ERNŐ, székesfehér­vár- kaposv 11.­­ v­eszprém­i színházuk ui UIM­­ ;I­.I

Next