Színházi Élet, 1925. október 11–17. (15. évfolyam, 41. szám)

1925-10-11 / 41. szám

SZÍNHÁZI ÉLET Samy (metsző gúnnyal): Ezószer. Nem is akkor lopta ki. Sokkal ravaszabbul csinálta, sokkal körmönfontabban. Ásítás közben úgy pofonvágott, hogy kiugrott a plomba a szájamból és ő úgy tett, mintha legyet fogna és elkapta a levegőben, mert zsidó vagyok. Earl: Tisztában van vele, hogy ezzel meg­rágalmazta az ezredest? Samy: Hogy rágalmaznám, hiszen nincs is mivel, nem tudok a plomb nélkül rágni. Peer, Earl, Lord, Onke (összenéznek): Ez igaz. Onke (óvatosan): Lássuk csak, kedves Samy, Sprech ma vom Dach lesz. Mi megcsi­náltatjuk azt a fogat . . . Samy (elszántan): Nem. Önök megrágal­maztak engem. Onke (mézédesen): Mivel, mikor mi mind szeretjük önt, sie schäbiger jude, sie ver­fluchter. Samy: Azzal, hogy én megrágalmaztam az ezredest. Peer, Earl, Onke, Lord (összenéznek): 1 is true. Samy: Önök azzal rágalmaztak meg en­gem, hogy én rágalmazok. Gyerünk a fog­orvoshoz kihúzni, lehet-e ilyen foggal rá­galmazni. Mancy: Hó! Nem oda Buda. Nem onda Londa. Annyi eszem nekem is van. Ez az ur azt állítja, hogy mi rágalmazásból mondtuk azt, hogy ő minket megrágalmazott. Ez rá­galom, mert ő csakugyan rágalmazott. Samy: Rágalom! Én nem rágalmaztam! Önök rágalmaznak, mert azt mondják, hogy rágalmazásból mondom, hogy önök rágal­maznak, mert én zsidó vagyok. Peer (izgatottan): Ön tehát azt állítja, hogy mi önt azért rágalmazzuk, mert ön zsidó. Ez aljas, piszok, szemtelen rágalom, mert mi a zsidót tisztességes embernek tart­juk. Mancy: Úgy van. Mi filoszemiták va­gyunk. Piszok zsidó tempó, csak egy zsidótól telik ki olyan aljasság, azt állítani rólam például, hogy én nem rajongok a zsidókért. Samy: És mi lesz a rágalommal? Nekem bizonyítékaim vannak, hogy ön lopta ki a plombát a szájamból. Maney: Ezért indítottam meg a rágalma­ Rágalom! Én nem rágalmaztam­ 17 zási pert ön ellen. Ha ön úriember, a tár­gyaláson visszavonja a vádat és beismeri, hogy rágalmazott. Samy: És mi lesz akkor énvelem? Maney: Természetesen, ki fogjuk golyózni a klubból, mert aki rágalmaz, az nem úri­ember. (Függöny.) HARMADIK SZÍN (SÁRGA) Színhely: Légklub. Samy: Nézze, ezredes, én odaadom magá­nak azt az aranyplombát. Mancy: Nekem adja, ami az enyém? Samy: Na látja, most megfogtam. Ez egy keresztkérdés volt. Szóval ellopta. Mancy: Ez nem egy keresztkérdés, ez egy mógendóvid-kérdés volt. Nyert. Samy: Megint megfogtam! Szóval ön m­égis gyűlöli a zsidókat. Mancy: Hogy gyűlölném, mikor még az utolsó falatjukat is megosztanám velük. Samy : Kérjen bocsánatot, akkor én is bocsánatot kérek. Mancy: Hogy maga nem egy piszok zsidó?!... Bocsánatot kérek!!.. (Fébrelövi magát.) Samy (dühösen): Hát ez meg mi volt? Ez egy filoszemita darab? Szemtelenség! .. . Adják vissza a beléptidíjamat, én nem ját­szom! Peer, Onke, Earl (csittitják): De kedves Goldstone! .. . Na ne izéljen! . . . Samy (duzzogva): Nem, kérem! Engem megsértettek ebbe a bocsánatot a szerző! . . . darabba! . . . Kérjen Gallsworthy (bekopog, bedugja a fejét): Pardon — nem lakik itt bizonyos Lendvay-Lehner? Onke: Nem kérem, egy emelettel feljebb. Gallsworthy: Akkor bocsánatot kérek. (El.) Samy: Mi volt ez? ... Ez egy filoszemi­tizmus volt? . . . Seifensteiner Salamon: Eszembe jutja er­ről egy anekdót. A városháza előtt megállta m­agát egy ember és kezdett ordí­tozni „én vodjok öregből, én eltil­rük, hozzám ne nyúlja senki se­nem". És ahodj így tombolja, kö­­rülállta a sakada­­lom és senki se nem merte kis­zéledni hozzá és mindenki szörnyű­ködte és rémüldözött. És a Grüdele Sauerfressen orra járt és egy darabig nézte, aztán odamente hozá és rátette a vállára a kézit és otyos hangon azt mondatta neki ,,sam­ sie, — sie sind nicht aus Glas — sie wär'n nicht zabrechen — sie sind Mesüge!" Osz­posz ez a Gallsworthy. Eszembe jutja erről egy anekdót 2

Next