Színházi Élet, 1926. március 14–20. (16. évfolyam, 11. szám)
1926-03-14 / 11. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 88 (Harsányi felv.) A függöny felhúzódik és a néző mintha tükörbe nézne, a színpad hátterében egy másik nézőteret lát. A kitűnő díszlet teljes illúziót kelt. Latabár Kálmán és Mészáros Pélett szédületes táncát, amelyet háttal az igazi közönségnek, a kasírozott nézőtér felé járnak el, óriási taps honorálja. Utána Franco Piper, a bandzsakirály következik, aki valóban királya ennek a hangszernek. Olyan bámulatos dolgokat visz véghez, hogy erről a királyról valóban el lehet mondani: felséges. A vidéki színtársulat a súgóval (Szirmai Vilmos) és Csupornéval (Balla Mariska) kibővülve, megjelenik Békeffynél és bejelentik, hogy meg akarják menteni a Fővárosi Színházat, illetve szanálni akarják azt. Sarkadi elárulja a titkot, hogy mivel lehet szanálni ma egy színházat: — Jó darab, jó színész, jó előadás — mondja. — Csodálatos — válaszolja Békeffy — és ez nekünk még nem jutott eszünkbe soha! A színtársulat elmondja, hogy az „Erkölcs diadala" darabot akarják előadni a szanálás érdekében. c Biller fia lett! A „Tangókirály" a revü következő képe. Jelen esetben Biller Irén a Tangókirály, aki szmokingjában és férfias etonfrizurájában olyan fess fiút alakít, hogy a női szivek is megdobbannak láttára. Szokolayval táncol el egy finom, hangulatos tangót. A színtársulatot, sajnos, kidobják. Céltalanul kóborolnak mindenünnen Budapesten és igy kerülnek ki a Stefánia útra. Itt vesztegel kocsijával az utolsó pesti konfliskocsis: Ferenczy Károly. Egy bájos, hangulatos sanzonban sírja el a kocsis vágyódását az elmúlt boldog idők után és ezt dalt Ferenczy olyan megrázó erővel, szívvel és lélekkel énekli, hogy önkéntelenül mindenkinek a napsugaras Stefánia-úti kocsikorzó jut eszébe. A kocsis továbbviszi a cselekményt. Kocsijával ugyanis elszállítja a társaságot a Radó Teri és Tolnay Andor Fővárosi Operettszínház: ember' ' „Nézze meg az Az artisták Sedan, Singh a Sing és Santa Bora Fővárosi Operettszínház: „Nézze meg az ember" (Harsányi felv.)