Színházi Élet, 1926. március 28–április 3. (16. évfolyam, 13. szám)

1926-03-28 / 13. szám

22 ûen SZÍNHÁZI ÉLET többször megkértek már azok az ,,illetékes ténye­zők", hogy én is segítsek valamit az idegenforgalom emelésén. Vagyis írjak va­lami olyan lelkes, szug­gesztív erejű leírást Budapest szépségéről, hogy aki azt elolvassa Új-Zeelandban vagy Kaliforniában, azonnal rohanjon a spájzba a kofferért és meg se álljon, amíg Budapestre nem ér és meg nem­ nézi a parlamentünket, amely a világ leg­nagyobb parlamentje volna, ha a parla­ment volna. Hát én ezt a cikket nem írom meg, mert amióta nem vagyok hivatásos új­ságíró, nem tudok olyasmit leírni, ami­ben magam is nem hiszek. Szóval, di­lettáns író lett belőlem. Én nem hiszek abban, hogy Budapesten valaha is lehetne komoly idegenforgalmat csinálni. Egy­szerűen azért nem hiszek benne, mert az a meggyőződésem, hogy lassanként vi­lágszerte meg fog szűnni az idegenforga­lom. Éppen az öli meg, amit legnagysze­rűbb segítő­eszközének hittek: az ex­pressz-vonat és a repülőgép. Mert a nagy­szerűen fejlődő közlekedési technika nemcsak az embert szállítja gyorsan mindenüvé, hanem az intézményeket, a szokásokat, a formákat és a colour-lo­cale-okat is. A Fidzsi-szigeteken, ahol h­úsz évvel ezelőtt még borzadozva járt a fantáziánk és lépten-nyomon föllakmáro­zott misszionáriusok csontvázába botlott, ma már gyönyörű tengeri fürdők vannak­­ pompás hotelekkel. És ugyanott aztán olyan gyárváro­sok­ vannak, hogy a fene megeszi tőle Angliát. Minél gyorsabban lehet eljutni egy helyről a másikra, annál kevesebbet jelent maga az utazás és annál kevesebb vágya van az embernek, hogy egyik helyről a másikra eljusson. És ez a leg­természetesebb­ dolog a világon. A mo­dern világvárosok vasból, üvegből és reklám­táblákból épülnek, csupa olyan holmiból, amit egy napról a másikra lehet akárhol összerögtönözni. Mert a római Szent Péter-templom mindig remekmű marad, de a­­ newyorki Broadway vala­mennyi szédítő reklám-effektusát egy nap­ról a másikra­­ át lehet vinni egy másik utcába. Ma már egy Broadway, egy Rue de la Paix, egy Friedrich-Strasse minde­nütt van a közelben, nem kell nagy utat megtenni­­ érte. És nálunk nem is kompromittáló, ha nem tudja valaki, hogy hol van Los Angeles, holott Los Angeles háromszor akkora város, mint Budapest. Ellenben ... Ellenben Budapesten most tenyészállat­vásár volt és egyszer kigömbölyödött tőle ennek az aszott városnak a képe. A színházak, mulatók, mozik, vendéglők, kávéházak, közfürdők, sőt múzeumok is egyszerre tele lettek Erre kell Budapestnek törnie, ezzel számolnia, akármit csinál. Ami tehetség, szorgalom, ötlet van, annak mindnek­­ itt kell elérnie, hogy a magyar vidék szeretettel, érdeklődéssel kívánkozzék a magyar fővárosba és örüljön, hogy ami fölös pénzt szórakozásra szánt, azt itt költheti el. Újhelyi Nándor a László Imre korzón Vígszínház: „Az alvó férj" (Harsányi felv.)

Next