Színházi Élet, 1926. március 28–április 3. (16. évfolyam, 13. szám)
1926-03-28 / 13. szám
22 ûen SZÍNHÁZI ÉLET többször megkértek már azok az ,,illetékes tényezők", hogy én is segítsek valamit az idegenforgalom emelésén. Vagyis írjak valami olyan lelkes, szuggesztív erejű leírást Budapest szépségéről, hogy aki azt elolvassa Új-Zeelandban vagy Kaliforniában, azonnal rohanjon a spájzba a kofferért és meg se álljon, amíg Budapestre nem ér és meg nem nézi a parlamentünket, amely a világ legnagyobb parlamentje volna, ha a parlament volna. Hát én ezt a cikket nem írom meg, mert amióta nem vagyok hivatásos újságíró, nem tudok olyasmit leírni, amiben magam is nem hiszek. Szóval, dilettáns író lett belőlem. Én nem hiszek abban, hogy Budapesten valaha is lehetne komoly idegenforgalmat csinálni. Egyszerűen azért nem hiszek benne, mert az a meggyőződésem, hogy lassanként világszerte meg fog szűnni az idegenforgalom. Éppen az öli meg, amit legnagyszerűbb segítőeszközének hittek: az expressz-vonat és a repülőgép. Mert a nagyszerűen fejlődő közlekedési technika nemcsak az embert szállítja gyorsan mindenüvé, hanem az intézményeket, a szokásokat, a formákat és a colour-locale-okat is. A Fidzsi-szigeteken, ahol húsz évvel ezelőtt még borzadozva járt a fantáziánk és lépten-nyomon föllakmározott misszionáriusok csontvázába botlott, ma már gyönyörű tengeri fürdők vannak pompás hotelekkel. És ugyanott aztán olyan gyárvárosok vannak, hogy a fene megeszi tőle Angliát. Minél gyorsabban lehet eljutni egy helyről a másikra, annál kevesebbet jelent maga az utazás és annál kevesebb vágya van az embernek, hogy egyik helyről a másikra eljusson. És ez a legtermészetesebb dolog a világon. A modern világvárosok vasból, üvegből és reklámtáblákból épülnek, csupa olyan holmiból, amit egy napról a másikra lehet akárhol összerögtönözni. Mert a római Szent Péter-templom mindig remekmű marad, de a newyorki Broadway valamennyi szédítő reklám-effektusát egy napról a másikra át lehet vinni egy másik utcába. Ma már egy Broadway, egy Rue de la Paix, egy Friedrich-Strasse mindenütt van a közelben, nem kell nagy utat megtenni érte. És nálunk nem is kompromittáló, ha nem tudja valaki, hogy hol van Los Angeles, holott Los Angeles háromszor akkora város, mint Budapest. Ellenben ... Ellenben Budapesten most tenyészállatvásár volt és egyszer kigömbölyödött tőle ennek az aszott városnak a képe. A színházak, mulatók, mozik, vendéglők, kávéházak, közfürdők, sőt múzeumok is egyszerre tele lettek Erre kell Budapestnek törnie, ezzel számolnia, akármit csinál. Ami tehetség, szorgalom, ötlet van, annak mindnek itt kell elérnie, hogy a magyar vidék szeretettel, érdeklődéssel kívánkozzék a magyar fővárosba és örüljön, hogy ami fölös pénzt szórakozásra szánt, azt itt költheti el. Újhelyi Nándor a László Imre korzón Vígszínház: „Az alvó férj" (Harsányi felv.)