Színházi Élet, 1926. április 4–10. (16. évfolyam, 14. szám)
1926-04-04 / 14. szám
16 ® SZÍNHÁZI ÉLET IRI» : ÏMSZ ** Ötvenedszer nyílott ki a királyné rózsája. Ötvenedszer adta át a szép királyné a vérpiros virágot az erdélyi bárónak, hogy vigye el a fehéregyházi sikra Petőfi jeltelen sírjára... Ötvenedszer néz mosolyogva, szeretettel a távozó magyar úr után és mondja: •— Csodálatos föld. Csodálatos emberek. Egy drága, nemes, nyugtalan sziv ez az egész Magyarország .. . És az ötvenedik előadás alkalmával meghatottan mondok köszönetet Berky Lillinek, Lábass Jucinak, Vaály Ilonának. Meghatottan csókolom meg a kezeiket nekik, akik művészetükkel, szépségükkel beragyogják a királyné színpadát. És meghatottan szorítom meg a kezeiket a férfiszereplőknek, Nádor Jenőnek, Halmay Tibornak, Kertész Dezsőnek, Latabár Árpádnak, aztán Tihanyinak, Losonczynak. úgy érezem, hogy ami bennünket összefűz, ez nem csak egy ad hoc találkozás egy színdarab körül, hanem hosszú-hosszú időre szóló művészi szövetkezés. Amikor a premier lezajlott, a zajos tapsokra a szereplők és a művészek valósággal a színpadra kényszerítették Tihanyi főrendezőt. Úgy, ahogy volt, szurtosan, sötét fehér munkakabátban, szerényen és kedvesen, az igazi tudós kedvességével és szerénységével jelent meg ce függöny előtt egy pillanatra, nem pedig nagy applombbal, frakk-díszben , pökhendi nagyképűsködéssel. Ez a munkakabát, ez a nemes művészetet jellemző szerénység jelképezi egyúttal az egész Király színházat. Isten segítse őket. „Maga tudta, hogy ki volt a pastellkékruhás hölgy? Rajnai, Gombaszöpi Frida és P. Gazsi Mariska Vígszínház — Az alvó férj (Angelo foto)••