Színházi Élet, 1926. április 4–10. (16. évfolyam, 14. szám)

1926-04-04 / 14. szám

16 ® SZÍNHÁZI ÉLET IRI­» : ÏMSZ ** Ötvenedszer nyílott ki a királyné ró­zsája. Ötvenedszer adta át a szép ki­rályné a vérpiros virágot az erdélyi báró­nak, hogy vigye el a fehéregyházi sikra Petőfi jeltelen sírjára... Ötvenedszer néz mosolyogva, szeretettel a távozó ma­gyar úr u­tán és mondja: •— Csodálatos föld. Csodálatos embe­rek. Egy drága, nemes, nyugtalan sziv ez az egész Magyarország .. . És az ötvenedik előadás alkalmával meghatottan mondok köszönetet Berky Lillinek, Lábass Jucinak, Vaály Ilonának. Meghatottan csókolom meg a kezeiket nekik, akik művészetükkel, szépségükkel beragyogják a királyné színpadát. És meghatottan szorítom meg a ke­zeiket a férfiszereplőknek, Nádor Jenő­nek, Halmay Tibornak, Kertész Dezső­nek, Latabár Árpádnak, aztán Tihanyi­nak, Losonczynak. úgy érezem, hogy ami bennünket összefűz, ez nem csak egy ad hoc találkozás egy színdarab körül, ha­nem hosszú-hosszú időre szóló művészi szövetkezés. Amikor a premier lezajlott, a zajos tapsokra a szereplők és a művészek való­sággal a színpadra kényszerítették Ti­hanyi főrendezőt. Ú­gy, ahogy volt, szur­tosan, sötét fehér munkakabátban, sze­rényen és kedvesen, az igazi tudós ked­vességével és szerénységével jelent meg ce függöny előtt egy pillanatra, nem pe­dig nagy applombbal, frakk-díszben , pökhendi nagyképűsködéssel. Ez a munkakabát, ez a nemes művé­szetet jellemző szerénység jelképezi egy­úttal az egész Király színházat. Isten se­gítse őket. „Maga tudta, hogy ki volt a pastellkékruhás hölgy? Rajnai, Gombaszöpi Fri­da és P. Gazsi Mariska Vígszínház — Az alvó férj (Angelo foto)••

Next