Színházi Élet, 1926. április 18–24. (16. évfolyam, 16. szám)

1926-04-18 / 16. szám

•47 SZÍNHÁZI ÉLET produkcióra, mint a Schel­lenberg-testvérek. * Kellermann szélsőséges embertípusokat rajzol. A jó és a rossz, nála csak a két legszélső fokon fordul elő, de ma, mikor ez a két típus, kört írva le a szélső pólusok összeölelkezésében találkozik. Az író érzelmes, gyengéd, eszményi emberei a legszélső fokon találkoznak a durva, egy célért küzdő, minden formát letipró, erőszakos figuráival és éppen ez az oka annak, hogy a filmváltozat nagyszerű rendezője a jó és rossz figuráját egy színésszel ábrázoltatja. A kettős szerepben Conrad Veidt excellal. Ezt is Kellermann előnyére kell írni, aki regényével szinte filmscenáriumot készí­tett : nagy tömegek hátteré­vel dolgozik. * Nézzük a filmet. Óriási gyári katasztrófa. Emberek ezrei bolyonganak munka nélkül. Gyermekek éhségtől pusztulnak el és mindennek oka Michael Schellenberg mérnök. A mérnök nagy lelki megrázkódtatáson megy­ ke­resztül. Látja a nyomort és el­határozza, hogy egész életét a nyomornak szenteli. Lemond min­denről, vagyonáról, bol­dogságáról és flagelláns áhítattal a szegényeket keresi. Fivére, Vencel, pedig az el­lenkező pólus. ő, a mindent felhab­zsoló, kíméletlen tezőr, könnyűvérű és­meretlen, lelkiis­aki arra is képes, hogy egy apa gyárát elpusztítsa, csak azért, hogy leányát (akit minden rosszasága ellenére is szenvedélyesen szeret) meg­kaphassa. Az uj asszony, Eszter is az Évák kategó­riájába tartozik. Vencelben csak a pénzforrást látja, csak az ékszert, a szép ruha és könnyű életmód folytatá­sának lehetőségét — éppen ezért, minden lelkiismeret­furdalás nélkül megcsalja. Míg az úri méltatlan dráma szalonokban pereg le, addig a „jó fivér", Michael, éjjel-nappal dolgozik. Két keze munkájával keresi meg kenyerét és boldogságát is megtalálja. Vencel drámája gyorsan pereg. Az asszony bevallja hűtlenségét, Vencel kis szerelemféltésben erősza­kojtja Esztert. És most meg­kö­vetkezik a film legszebb része. Vencel megőrül a drága holt­test mellett. Egy éjszaka ül, fekszik, járkál a halott as­­szony holtteste mellett és egy éjszaka sír, könyörög, nevet, átkozódik és őrültségi deliriumában reggelre eljut a „jó ember" megértésének határához. * Conrad Veidt a jó és rossz figura mesteri alakítója, aki egy filmben két drámát él és játszik nekünk. Gyakran lát­tunk a jó ember pápaszemé­nek csontkeretén igazi kön­­nyeket és gyakran a gonosz­ságnak olyan revelálását lát­tuk ugyanezen az arcon, hogy elbámultunk. I­át le­hetséges ez? Lehet-e ember, aki az arcát úgy tudja vál­toztatni, hogy minden alak­jában elhihető és egyformán művészi? Conrad Veidt (akit nemrégiben alkalmunk volt üdvözölni Budapesten) meg­győzte a kételkedőket és nem túlzunk, ha leírjuk, hogy Conrad Veidt alakítása nem marad el Kellermann költői ihlete mögött. Conrad Veidt ,,Schellenberg testvérek"

Next