Színházi Élet, 1926. április 18–24. (16. évfolyam, 16. szám)
1926-04-18 / 16. szám
•47 SZÍNHÁZI ÉLET produkcióra, mint a Schellenberg-testvérek. * Kellermann szélsőséges embertípusokat rajzol. A jó és a rossz, nála csak a két legszélső fokon fordul elő, de ma, mikor ez a két típus, kört írva le a szélső pólusok összeölelkezésében találkozik. Az író érzelmes, gyengéd, eszményi emberei a legszélső fokon találkoznak a durva, egy célért küzdő, minden formát letipró, erőszakos figuráival és éppen ez az oka annak, hogy a filmváltozat nagyszerű rendezője a jó és rossz figuráját egy színésszel ábrázoltatja. A kettős szerepben Conrad Veidt excellal. Ezt is Kellermann előnyére kell írni, aki regényével szinte filmscenáriumot készített : nagy tömegek hátterével dolgozik. * Nézzük a filmet. Óriási gyári katasztrófa. Emberek ezrei bolyonganak munka nélkül. Gyermekek éhségtől pusztulnak el és mindennek oka Michael Schellenberg mérnök. A mérnök nagy lelki megrázkódtatáson megy keresztül. Látja a nyomort és elhatározza, hogy egész életét a nyomornak szenteli. Lemond mindenről, vagyonáról, boldogságáról és flagelláns áhítattal a szegényeket keresi. Fivére, Vencel, pedig az ellenkező pólus. ő, a mindent felhabzsoló, kíméletlen tezőr, könnyűvérű ésmeretlen, lelkiisaki arra is képes, hogy egy apa gyárát elpusztítsa, csak azért, hogy leányát (akit minden rosszasága ellenére is szenvedélyesen szeret) megkaphassa. Az uj asszony, Eszter is az Évák kategóriájába tartozik. Vencelben csak a pénzforrást látja, csak az ékszert, a szép ruha és könnyű életmód folytatásának lehetőségét — éppen ezért, minden lelkiismeretfurdalás nélkül megcsalja. Míg az úri méltatlan dráma szalonokban pereg le, addig a „jó fivér", Michael, éjjel-nappal dolgozik. Két keze munkájával keresi meg kenyerét és boldogságát is megtalálja. Vencel drámája gyorsan pereg. Az asszony bevallja hűtlenségét, Vencel kis szerelemféltésben erőszakojtja Esztert. És most megkövetkezik a film legszebb része. Vencel megőrül a drága holttest mellett. Egy éjszaka ül, fekszik, járkál a halott asszony holtteste mellett és egy éjszaka sír, könyörög, nevet, átkozódik és őrültségi deliriumában reggelre eljut a „jó ember" megértésének határához. * Conrad Veidt a jó és rossz figura mesteri alakítója, aki egy filmben két drámát él és játszik nekünk. Gyakran láttunk a jó ember pápaszemének csontkeretén igazi könnyeket és gyakran a gonoszságnak olyan revelálását láttuk ugyanezen az arcon, hogy elbámultunk. Iát lehetséges ez? Lehet-e ember, aki az arcát úgy tudja változtatni, hogy minden alakjában elhihető és egyformán művészi? Conrad Veidt (akit nemrégiben alkalmunk volt üdvözölni Budapesten) meggyőzte a kételkedőket és nem túlzunk, ha leírjuk, hogy Conrad Veidt alakítása nem marad el Kellermann költői ihlete mögött. Conrad Veidt ,,Schellenberg testvérek"