Színházi Élet, 1926. július 12–18. (16. évfolyam, 28. szám)

1926-07-12 / 28. szám

53 SZÍNHÁZI ÉLET A budapesti Opera is előadja Puccini „Turandot"-ját, amely népszerűbb ma Rómában, mint Mussolini Kétszázötven statiszta a római opera színpadán Róma, 1926. julius. Az Augusteoban monikus hangverseny filhar­volt a napokban, amelyet Mas­cagni dirigált. A műsorban egy Puccini-szám is szere­pelt, amely után elementá­ris erővel tört ki az olasz közönség temperamentu­mos lelkesedése. „Evvira Puccini!" harsogta az am­fiteátrumszerű hangversenyterem hatalmas és per­cekig zúgott a taps és él­jenzés, amely a nemrégen elnémult nagy olasz zene­szerző emlékének szólt. Puccini-láz van egész Olaszországban. A hangver­senyeken Puccini dominál, az opera-staggionek az olasz városokban minde­nütt Puccini darabjait játs­­szák, a térzenén, a velencei Szent Márk-téren. Puccini ismert szép melódiái csen­dülnek fel és az egész Puc­cini-láz a tetőpontjára ért a nagy zeneszerző posthumus művének, a „Turandot"­nak bemutatásával. Rómá­ban a Teatro Costanzi mu­tatta be először Giacomo Puccini utolsó operáját és most vonul végig az opera valamennyi olasz város színpadán. Az egyetlen ko­moly színpadi és zenei si­kert ma a Turandot jelenti Olaszországban, amely nél­kül az olasz színházak csak nagyon mérsékelt érdeklő­dés mellett játszanának, így azonban zsúfolva van minden színház estéről-es­tére — feltéve, hogy a Tu­randot van műsoron. Puccini posthumus ope­rájának szépségei minden­ben indokolják ezt a nem mindennapi sikert. Itt Ró­mában hallom, hogy a budapesti Operaház is folytatott már tár­gyalásokat a Turandot megszerzésére, valószínű azonban, hogy még hosszabb időbe kerül, amíg a magyar közönség megismerkedik ezzel a vi­lágsikert jelentő új ope­rával. A római Teatro Costanzi hozta ki először Puccini hátrahagyott operáját, oly előadásban és kiállításban, ami minden tekintetben méltó a mester szellemé­hez és művészi szempont­ból talán még felülmúlja a milanói Scala előadását is, ahol csak Róma után mu­tatták be a Turandot-t. A Costanzi-színház vagyont költött ennek a darabnak a kiállítására, ami könnyen érthető, mert hiszen a Tu­randot úgynevezett „kiállí­tásos" opera, amely a leg­fényesebb díszletek között állandóan nagy tömegeket mozgat a színpadon. A három felvonás öt képre oszlik, amelyeknek díszleteit Augusto Carelli tervezte. Az első felvonás elején hatalmas kórus nyit­ja meg az operát és ez a nagy kar végigvonul az egész darabon, úgy mint eddig Puccini egyetlen ope­ráján sem. Hatalmas kóru­sokra van felépítve Puccini utolsó operája, amely min­den más darabjánál monu­mentálisabb. A zene na­gyobb igényű és ívelésében drámaibb a népszerű Puc­cini-operáknál, a melodikus részletek azonban itt is pa­zar bőségben kergetik egy­mást. Az olasz közönség ritkán tapsol olyan mint a Turandot extázisban, sorozatos római előadásain és a sze­replőknek, Eduardo Vitale karmesterrel számtalan­szor ki kell jönniök min­den kép után a lámpák elé. A maestro boldogan a hajlong a szereplők között, színház sikere hosszú időre biztosítva van. A Turandot-ró­­san sokat fognak hamaro­d­ni és beszélni külföldön is. Ma Róma alig törődik mással, nem érdekli sem a fasiz­mus, sem Mussolini gyar­mati politikája, hanem Puccini-láz ragad magával a mindenkit és a Turandot a legnagyobb szenzáció. László Ferenc A „Muzsikus Ferkó" görljei Barta Eta, Nagy Csibi, Nagy Náci, Sopronyi Lili Budai Színkör: „Muzsikus Ferkó" (Angelo-foto)

Next