Színházi Élet, 1926. július 12–18. (16. évfolyam, 28. szám)
1926-07-12 / 28. szám
53 SZÍNHÁZI ÉLET A budapesti Opera is előadja Puccini „Turandot"-ját, amely népszerűbb ma Rómában, mint Mussolini Kétszázötven statiszta a római opera színpadán Róma, 1926. julius. Az Augusteoban monikus hangverseny filharvolt a napokban, amelyet Mascagni dirigált. A műsorban egy Puccini-szám is szerepelt, amely után elementáris erővel tört ki az olasz közönség temperamentumos lelkesedése. „Evvira Puccini!" harsogta az amfiteátrumszerű hangversenyterem hatalmas és percekig zúgott a taps és éljenzés, amely a nemrégen elnémult nagy olasz zeneszerző emlékének szólt. Puccini-láz van egész Olaszországban. A hangversenyeken Puccini dominál, az opera-staggionek az olasz városokban mindenütt Puccini darabjait játsszák, a térzenén, a velencei Szent Márk-téren. Puccini ismert szép melódiái csendülnek fel és az egész Puccini-láz a tetőpontjára ért a nagy zeneszerző posthumus művének, a „Turandot"nak bemutatásával. Rómában a Teatro Costanzi mutatta be először Giacomo Puccini utolsó operáját és most vonul végig az opera valamennyi olasz város színpadán. Az egyetlen komoly színpadi és zenei sikert ma a Turandot jelenti Olaszországban, amely nélkül az olasz színházak csak nagyon mérsékelt érdeklődés mellett játszanának, így azonban zsúfolva van minden színház estéről-estére — feltéve, hogy a Turandot van műsoron. Puccini posthumus operájának szépségei mindenben indokolják ezt a nem mindennapi sikert. Itt Rómában hallom, hogy a budapesti Operaház is folytatott már tárgyalásokat a Turandot megszerzésére, valószínű azonban, hogy még hosszabb időbe kerül, amíg a magyar közönség megismerkedik ezzel a világsikert jelentő új operával. A római Teatro Costanzi hozta ki először Puccini hátrahagyott operáját, oly előadásban és kiállításban, ami minden tekintetben méltó a mester szelleméhez és művészi szempontból talán még felülmúlja a milanói Scala előadását is, ahol csak Róma után mutatták be a Turandot-t. A Costanzi-színház vagyont költött ennek a darabnak a kiállítására, ami könnyen érthető, mert hiszen a Turandot úgynevezett „kiállításos" opera, amely a legfényesebb díszletek között állandóan nagy tömegeket mozgat a színpadon. A három felvonás öt képre oszlik, amelyeknek díszleteit Augusto Carelli tervezte. Az első felvonás elején hatalmas kórus nyitja meg az operát és ez a nagy kar végigvonul az egész darabon, úgy mint eddig Puccini egyetlen operáján sem. Hatalmas kórusokra van felépítve Puccini utolsó operája, amely minden más darabjánál monumentálisabb. A zene nagyobb igényű és ívelésében drámaibb a népszerű Puccini-operáknál, a melodikus részletek azonban itt is pazar bőségben kergetik egymást. Az olasz közönség ritkán tapsol olyan mint a Turandot extázisban, sorozatos római előadásain és a szereplőknek, Eduardo Vitale karmesterrel számtalanszor ki kell jönniök minden kép után a lámpák elé. A maestro boldogan a hajlong a szereplők között, színház sikere hosszú időre biztosítva van. A Turandot-rósan sokat fognak hamarodni és beszélni külföldön is. Ma Róma alig törődik mással, nem érdekli sem a fasizmus, sem Mussolini gyarmati politikája, hanem Puccini-láz ragad magával a mindenkit és a Turandot a legnagyobb szenzáció. László Ferenc A „Muzsikus Ferkó" görljei Barta Eta, Nagy Csibi, Nagy Náci, Sopronyi Lili Budai Színkör: „Muzsikus Ferkó" (Angelo-foto)