Színházi Élet, 1926. október 18–21. (16. évfolyam, 42. szám)

1926-10-18 / 42. szám

100 SZÍNHÁZI É­LET ADOSJOBBAGY: *" Csak annak, aki kérdi. AKARKI : Ki vétlen benne, úgy sem érti, Mit tudjam én, mi jár fejedbe ? ADOSJOBBAGY: Én szégyelném magam helyedbe AKARKI: Ily kemény szó nem illet meg soha, Rossz sorodnak én nem vagyok oka. ADOSJOBBAGY : Ily durva csapásra szelíd ez a szó. AKARKI: Ki bánt? ; ADOSJOBBAGY: •] Te bántasz gaz bakó. AKARKI: Szineo se láttam semmikor. ADOSJOBBAGY: A lábad mégis rámtipor. AKARKI : Én nem tudok semmit se róla, Ha így tennék hát, furcsa volna. ADOSJOBBAGY: A váltón, mely tömlöcre vet, Jól láttam, ott áll a neved. I FÉRFI DIVAT;FEH­ÉRNEMŰ ÉS KALAPRAKTÁRAI UGYANOTT FEI­STH­AM­M­EL ÉS FÖLDVÁR­Y ANGOL FÉRFISZABÓSÁGA BUDAPEST IV., KOSSUTH LAJOS U.18. TELEFON: TERÉZ 2 O­­ 37. VIII . RÁKÓCZ­I ÚT ?. TELEFON:JÓZSEF 120 70 AKÁRKI: Üres beszéd mind, lárifári. ADOSJOBBÁGY : Hát nem te vagy amaz Akárki, kinek nevében ellenem, Pörös panaszt adtak be, nem ? S hogy most tömlöcfenékre vetnek, Csak parancsodból történhet met?. AKÁRKI h­átra lép­: Ártatlan mosom kezem, Én mire sem emlékezem. ADOS JOBBAGY: Sok fullajtárod, fiskusod, Az gázol tönkre, hisz tudod, Mert csak te állsz hátuk mögött, De gyalázatját majd nyögöd. Kerülsz te még a szégyenpadra! AKÁRKI: Miért­ vettél fel pénzt Most itt a bér, mi érte kamatra? jár, A pénz nem nézi, te vagy én, Az nem tekint személyre már. Ki napot vét s időt halaszt, Annak nyakába port akaszt. ADÓSJOBBÁGY: ínségemben gúnyol, nevet. Látjátok, ilyen ám a Az Úr szavára mit se gazdag, vet, Szekrénye nyugtával teli, S a koldust »baba, bajba kergeti. ADOS FELESÉGE: Irgalmazz, adj bajunkra itt, Tépd szét az átkozott papirt. Ne nézd, hogy árva férjemet Tömlöcbe vessék a pribékek. Hisz sosem vétett még neked. Hát nincs benned se sziv, se lélek ? Tűröd békén az árvák átkát ? És nézd a magad adósságát. Mert a nagy Biró vallatóra Fog téged is, ha üt az óra. AKARKI: Hagyd, amit asszonyész nem ér eil Gonoszság minket nem vezérel. Az­ ész jól megfontolta azt S csak ugy emelt kemény panaszt. Mert pénz meg áru egy dolog, S itt szerződés dönt és a jog. 10C1M130RA: Cudar sor volna s ostoba, Ha máskép folyna a világ sora! ADOS FELESÉGE: A pénz garaska, mit ugy vetnek éppen A koldusnak Isten nevében. ADOSJOBBAGY: A pénz nem olyan, mint más dolog, Átkozott és bűbájos szerszám b­annak, ki érte nyúlni mer, Lelkére kin és kár akad ezerszár­, Amit mig él, ki nem hever. A sátán hálókötele. Pénz, nincs e földön más neve. AKARKI ; Bolondra vall e szidalom, Nem értem, miért is hallgatom, A pénzt most ugy­e megveted ? De egykor az volt istened. Most becsmérlőn beszélsz csal: róla, Savanyu a szőlő, te róka ! De nem talál hitelre meglásd, K. háta mögött ócsárol mást. ADOS JOBBAGY : Sok szenvedésem lett az ára, Hogy eszem megnyílt valahára, Sátán csaj,dáját megismertem, S a pénztől rég megvált a lelkem. JOCIMBORA: A pénz vált tőled, ugy bizony, Azért ád kvártélyt a torony. AKARKI: Amit most mondok, megtanuld: Bölcsebb embert nem szült a mult, Mint ki hitvány kufárkod­ás helyébe A pénzt találta ki cserébe, Ezáltal, hidd meg, nem mese.

Next