Színházi Élet, 1926. október 25–31. (16. évfolyam, 43. szám)
1926-10-25 / 43. szám
OS.M HÁZI ÉLET nem leugrik a világ végéről, de szerencsére még idején megjelenik az obsitos, hogy visszavigye őt atyja, Ferenc császár udvarába. Szemnek és fülnek csupa öröm, csupa kacagás ez a darab a maga elképzelhetetlenül bájos részleteivel, amelyek együtthatásukban monumentális erővel emelik ki a szerzők zsenijét. Elképzelni is ragyogó hogy például a bécsi Burgban, Ferenc császár udvarában külön kis katonazenekaruk van a császárfiaknak és nagy zenekaruk a felnőtteknek s egyszerre három katonabanda három, melódiailag teljesen önálló zenéje fonódik össze egy egésszé. Sokáig tartana, ha a végleteknek e pazar gazdagságát egyenként próbálnók felsorolni. A hét képből álló daljáték mindegyike bővelkedik zenei és szcenikai meglepetésekben. J adriai direktor, aki egy hét leforgása alatt két magyar műnek nyitott utat az Opera színpadán, bőségesen gondoskodott arról, hogy a szerzők és a közönség tökéletesen íeg legyenek elégedve. Áll ez a szereposztásra is, amely ünnepien gazdag s az Opera legelső értékeit dobja csatavonalba a magyar daljáték sikere érdekében. Palló daliás alakja, érces zengésű hangja, Nagy Izabella remekben alakított Dizsére, Sebeöl Sári, Pusztai Sándor, dr. Dalnosi Viktor, Marschalló Rózsi, Tordnyi Gyula, Palotai Árpád, Sándor Mária sokszor méltatott ének- és színjátszóművészete, Körmendy János gazdagon patakzó őshumora, Márkus László rendezői zsenije, ifjú Oláh Gusztáv csodálatos díszletei és jelmezei és Kókay Nándor varázsos erejű karmesteri pálcája röpítik az előadást az igazi, nagy sikerek forró szférájába. Mindent összevetve, Háry János lesz az az obsitos, aki sohasem kapja meg az obsitot a magyar Operaház színpadától. ,,Hé, markotányosné, duïlii szilvóriumot a legénységnek!" Palló Imre huszárjaival Operaház: Háry János Öreg Marci, Mária Lujza kocsisa, akinek Háry János visszaadatta a szép magyar libériát Körmendy János Operaház: Háry ,lánca (harsányi felv.) (Harsányi felv.)