Színházi Élet, 1926. december 6–12. (16. évfolyam, 49. szám)

1926-12-06 / 49. szám

34 SZÍNHÁZI É­LE­T Estély Radziwill hercegnél És Radziwill herceg estélye a Király Színházban Henryk Siemiradzki, a híres lengyel festő festette ezt a képet. Estély Radzi­will hercegnél, a párisi lengyel emigráció fejénél, a Hotel Lambertben, 1836 telén. A zongoránál Fré­déric Chopin ül és ott van­nak körülöttük a gyönyörű lengyel asszonyok : Radzi­will Eliza, Potocka Del­fina, De Bureau Ludmilla, Eisner Wanda és ott van­nak a lengyel urak: Radzi­will Alajos herceg, riszky Ádám herceg, Czarto-Skar­tek Frigyes gróf, Wod­zinska Antal gróf és Eisner József zenetanár, Chopin első tanítómestere. Ez a Radziwill Alajos herceg a szépapja an­nak a Radziwill cegnek, akit most fel­ké­szülnek a lengyel trón­ra ültetni, ő már azért is aktuális volna, de aktualitást ad neki — a Király Színház is, amely éppen most ko­pirozza le hű­en a Radzi­will herceg-estélyeket — a „Chopin" című­ operettben. Itt is együtt van a tár­saság: Chopin — Nádor Jenő, Szirmai Radziwill herceg — Imre, Eliza — Vaáry Ilona, Czartoriszky Ádám — Csortos Gyula, Eisner Wanda — Ilonka, — Wodzinska Kovács An­tal gróf — Hal­may és a többiek, köztük Tibor Cho­pin öreg dajkája, Matu­sevszka asszony is, akit Bacsányi Paula személyesít meg. De a királyszínházi Radziwill-estélynek van még több vendége: Liszt Ferenc — Pártos Dezső, Alfred de Musset — Ru­­binyi Tibor és fölött a csábító a mindenek­démoni, a nagyszerű George Sand (Dudevant Aurora asszony) — Lábass rcsi dandyk Juci, aki a pr­elegáns dres­­szében jelenik meg az es­télyen, — megszökve Alfred de Musset elől, hogy meg­ismerje és meghódítsa csöndes, álmatag muzsikust, a Frédéric Chopint. A szere­lem papnője ez az as­­szony, aki megvívja a maga asszonyi párbaját Chopinért a kis Radziwill Elizával, aki győz, de­­ szí­vesen legyőzeti magát, aki megunta már a pipogya Sandeaut, a fenhéjázó Bal­zacot és a szeszélyes Al­fred de Musset és­­ Cho­pint választja barátjául. A muzsikus menekülni akar előle, de nem tud: bele­kerül az aranyos hálóba. Igaz barátja, Liszt Fe­renc mondja el Chopinről, hogy­­ érzékeny szíve mindig szeretett. Egyforma nagy volt a szenvedély, egyformán lobogott a tű­z mindig, csak az ideál vál­tozott időről-időre. Fela­zova-Volában, Czartoriszky Ádám kastélyában a kis Radziwill Elizával flörtölt és az ábrándos Eisner Wandába, Eisner József ze­netanár leányába volt sze­relmes. Karrierjének zenit­jén, Párisban, a híres Du­devant Aurora — írói ne­vén: George Sand, — hó­dította el régi szerelmeitől. A George Sanddal való szerelem hét évig tartott. Chopin igen sokat szenve­dett alatta; gyönge teste és gyönge szive nem is birta a szenvedéseket és a val­demosiai kolostorban lélek­ben megtörve — Wandát hivta, Wandát szólítgatta megint. De már elkésett vele. Wanda zárdába vo­nult, fátyolt öltött és a Radziwill herceg estélyei­nek ünnepelt, dédelgetett hőse, Frédéric Chopin, a költő, a muzsikus, fárad­tan és rezignáltan búcsú­zik: ,.­jó eljött az est, Jó éjszakát; A fáradt sziv Ajánlja most magát . . . Az ifjúság elillanó Gyorsan elszáll, akár a röpke szól!. . . Hol van George Sand, aki büszkén hirdette ma­gáról: — Én vagyok a Mámor és én vagyok az Élet! Én vagyok a Boldogság és én vagyok a Szerelem! A sze­relem, amely egyformán él a kis grizettek és a nagy dámák szívében!. . . És hol van Eliza, a princesse, Radziwill akinek ez volt a jeligéje: — Én vagyok a Csönd és én vagyok a Tisztaság!... Én vagyok a Hűség és én vagyok a Boldogság!... A boldogság, amely ott honol a kis lengyel házikókban és a gazdag lengyel paloták­ban! .. . És Eisner Wanda sem suttogja már a fülébe: — Én vagyok az Ifjúsá­god és én vagyok a Tehet­séged!. .. Én vagyok a Jó­ság és én vagyok az As­­szony! .. . Asszony, amilyen édesanyád és hugocskád­ volt!. .­. A Radziwill herceg esté­lyének vendégei nincsenek már körülötte azon a ka­rácsony estén, amelyen még egyszer feltűnik előtte George Sand és még egy­szer hallja a szép asszony dalát: Rózsa nyilik száz bokorba. Vár a férfi lesbe, sorba. Vár a végzet —­ virágos sarkán. Vár a vágy csókra éhes ajkán! Miért nehéz is elkerülni. Könnyű szárnnyal felrepülni: Messze szállni magányos­ árván. Égi tű­z, más ihletre várván! Férfi nélkül, hogyha élünk. Árulás, nem bírja vérünk, l­ánk talál, habár kitérünk. A kis­ palota, amelyben Frédéric Chopin utolsó ka­rácsonyát ünnepelte, ma is ott áll még Párizsban, a Boulevard Poisson néren. A „Comédia" szerkesztősége van most ebben a házban.

Next