Színházi Élet, 1926. december 6–12. (16. évfolyam, 49. szám)
1926-12-06 / 49. szám
34 SZÍNHÁZI ÉLET Estély Radziwill hercegnél És Radziwill herceg estélye a Király Színházban Henryk Siemiradzki, a híres lengyel festő festette ezt a képet. Estély Radziwill hercegnél, a párisi lengyel emigráció fejénél, a Hotel Lambertben, 1836 telén. A zongoránál Frédéric Chopin ül és ott vannak körülöttük a gyönyörű lengyel asszonyok : Radziwill Eliza, Potocka Delfina, De Bureau Ludmilla, Eisner Wanda és ott vannak a lengyel urak: Radziwill Alajos herceg, riszky Ádám herceg, Czarto-Skartek Frigyes gróf, Wodzinska Antal gróf és Eisner József zenetanár, Chopin első tanítómestere. Ez a Radziwill Alajos herceg a szépapja annak a Radziwill cegnek, akit most felkészülnek a lengyel trónra ültetni, ő már azért is aktuális volna, de aktualitást ad neki — a Király Színház is, amely éppen most kopirozza le hűen a Radziwill herceg-estélyeket — a „Chopin" című operettben. Itt is együtt van a társaság: Chopin — Nádor Jenő, Szirmai Radziwill herceg — Imre, Eliza — Vaáry Ilona, Czartoriszky Ádám — Csortos Gyula, Eisner Wanda — Ilonka, — Wodzinska Kovács Antal gróf — Halmay és a többiek, köztük Tibor Chopin öreg dajkája, Matusevszka asszony is, akit Bacsányi Paula személyesít meg. De a királyszínházi Radziwill-estélynek van még több vendége: Liszt Ferenc — Pártos Dezső, Alfred de Musset — Rubinyi Tibor és fölött a csábító a mindenekdémoni, a nagyszerű George Sand (Dudevant Aurora asszony) — Lábass rcsi dandyk Juci, aki a prelegáns dresszében jelenik meg az estélyen, — megszökve Alfred de Musset elől, hogy megismerje és meghódítsa csöndes, álmatag muzsikust, a Frédéric Chopint. A szerelem papnője ez az asszony, aki megvívja a maga asszonyi párbaját Chopinért a kis Radziwill Elizával, aki győz, de szívesen legyőzeti magát, aki megunta már a pipogya Sandeaut, a fenhéjázó Balzacot és a szeszélyes Alfred de Musset és Chopint választja barátjául. A muzsikus menekülni akar előle, de nem tud: belekerül az aranyos hálóba. Igaz barátja, Liszt Ferenc mondja el Chopinről, hogy érzékeny szíve mindig szeretett. Egyforma nagy volt a szenvedély, egyformán lobogott a tűz mindig, csak az ideál változott időről-időre. Felazova-Volában, Czartoriszky Ádám kastélyában a kis Radziwill Elizával flörtölt és az ábrándos Eisner Wandába, Eisner József zenetanár leányába volt szerelmes. Karrierjének zenitjén, Párisban, a híres Dudevant Aurora — írói nevén: George Sand, — hódította el régi szerelmeitől. A George Sanddal való szerelem hét évig tartott. Chopin igen sokat szenvedett alatta; gyönge teste és gyönge szive nem is birta a szenvedéseket és a valdemosiai kolostorban lélekben megtörve — Wandát hivta, Wandát szólítgatta megint. De már elkésett vele. Wanda zárdába vonult, fátyolt öltött és a Radziwill herceg estélyeinek ünnepelt, dédelgetett hőse, Frédéric Chopin, a költő, a muzsikus, fáradtan és rezignáltan búcsúzik: ,.jó eljött az est, Jó éjszakát; A fáradt sziv Ajánlja most magát . . . Az ifjúság elillanó Gyorsan elszáll, akár a röpke szól!. . . Hol van George Sand, aki büszkén hirdette magáról: — Én vagyok a Mámor és én vagyok az Élet! Én vagyok a Boldogság és én vagyok a Szerelem! A szerelem, amely egyformán él a kis grizettek és a nagy dámák szívében!. . . És hol van Eliza, a princesse, Radziwill akinek ez volt a jeligéje: — Én vagyok a Csönd és én vagyok a Tisztaság!... Én vagyok a Hűség és én vagyok a Boldogság!... A boldogság, amely ott honol a kis lengyel házikókban és a gazdag lengyel palotákban! .. . És Eisner Wanda sem suttogja már a fülébe: — Én vagyok az Ifjúságod és én vagyok a Tehetséged!. .. Én vagyok a Jóság és én vagyok az Asszony! .. . Asszony, amilyen édesanyád és hugocskád volt!. .. A Radziwill herceg estélyének vendégei nincsenek már körülötte azon a karácsony estén, amelyen még egyszer feltűnik előtte George Sand és még egyszer hallja a szép asszony dalát: Rózsa nyilik száz bokorba. Vár a férfi lesbe, sorba. Vár a végzet — virágos sarkán. Vár a vágy csókra éhes ajkán! Miért nehéz is elkerülni. Könnyű szárnnyal felrepülni: Messze szállni magányos árván. Égi tűz, más ihletre várván! Férfi nélkül, hogyha élünk. Árulás, nem bírja vérünk, lánk talál, habár kitérünk. A kis palota, amelyben Frédéric Chopin utolsó karácsonyát ünnepelte, ma is ott áll még Párizsban, a Boulevard Poisson néren. A „Comédia" szerkesztősége van most ebben a házban.