Színházi Élet, 1926. december 6–12. (16. évfolyam, 49. szám)
1926-12-06 / 49. szám
37 SZÍNHÁZI ÉLET Schalk Bécs, 1926 november. A legutóbbi napokban oly hírek kerültek bécsi színházi körökben forgalomba, hogy Pataki Kálmán rövid időn belül visszatér Budapestre az Operához. Ez alkalomból felkerestem Schalk igazgatót, a bécsi opera dolgozószobájában. Megkérdeztem Schalk igazgatót, hogy mik igazak azokból a hírekből. — Ezt teljesen kizártnak tartom — felelte Schalk igazgató. Patakyval vannak ugyan differenciáink, de ezek tisztán anyagi természetűek és meg vagyok róla győződve, hogy minden nehézség nélkül el lehet majd ezeket intézni. Mi mindent megteszünk, hogy Patakyt itt tartsuk a bécsi operánál, mert ő azok közé az operai nagyságok közé tartozik, akik most vannak emelkedőben, kialakulóban. Olyan lírai tenort, mint Pataky, alig lehet ma találni. Higyje el, az ő hangja ma valóban ritkaság számba megy. Természetes, nagy szerepkör vár Patakyra. Ha a jövő évben Grosarescu elmegy az Operától, ő fogja átvenni szerepkörét. A Patakyról való beszélgetés közben rátért Schalk igazgató a magyar énekesek sorsára. Legelsősorban megállapította, hogy Magyarországon bámulatos gazdagság van gyönyörű hanganyagban. — Sokkal több a nagyszerű hang, mint például nálunk — mondotta Schalk igazgató. — Ott van Székely, Beke és mások. Szinte hihetetlen, hogy mennyi szép hanganyagot produkál Magyarország. De az a magyar énekesek szó a bécsi opera igazinova sorsa, hogy magyarok. Mert elsősorban csak egyetlenegy színház van, ahol érvényesülhetnek : a budapesti opera. Ausztria is így van. Itt is csak a Bécs van, de nekünk nagy németnyelvű hinterlandunk, ami a mi énekeseinknek nagy lehetőséget nyújt. Ez Magyarországon nincs- Most mit csinál például egy magyar énekes, aki mondjuk, összekülönbözik az opera igazgatójával. Németül tanulja meg a szerepeit. Ha tehát egy magyar énekes olyan tehetség, mint Pataky, annak ki kell nőni a budapesti keretekből, azt nem lehet visszatartani. Azt előbbutóbb elviszik valamelyik nagy külföldi operába. Ha pedig így van a dolog, akkor mért ne a bécsi Opera kösse le magához. Én rám most már Magyarországon haragusznak és azt mondják, hogy én megfosztom a budapesti operát legjobb erőitől. Pedig ez nem igy van. Ezek a kittünő énekesek amúgy is elmennének. Így volt ez Németh Máriával is, akinek szintén ki kellett nőnie a magyar keretekből. Higgje el, én szívesen hoznék még másokat is Budapestről, de végre is nem lehet az egész bécsi operát magyar énekesekkel teletömni. A bécsi opera azonban amúgy is nagy szolgálatokat tesz a magyar énekeseknek, mert a dolog úgy áll, hogy Magyarország a nyersanyagot szállítja és azt itt mi képezzük ki Magyarország és a világ számára. Schalk igazgató melegen érdeklődik a magyar dolgok iránt nagy szeretettel beszél Budapestről és a magyar művészetről és amikor elbucsuzunk, azzal az érzéssel távozom, hogy a magyar művészek melegszívű és készségesen segítő barátját hagytam ott. Pereszlényi Pál gatója nem engedi el Patakit Kérem, ez egy szellemesség volt ? Délies, Tarnuij, Magyar Színház: „Játék a kastélyban" Voluú (Harsányi /elv.)