Színházi Élet, 1927. január 24–30. (17. évfolyam, 4. szám)

1927-01-24 / 4. szám

s­y I­s házi í: L /•: r 43 Új név a veszteséglistán: Fehér Pál, akit a Városi Színház­ból Olaszországba szerződtettek Rövid idő alatt nagy kar­riert futott be Fehér Pál, a Városi Színház nagytehetsé­gű ifjú tenoristája. Fehér Pál nem is olyan régen mu­tatkozott be a Budai Szín­körben és a debüte óta mér­földes csizmákkal előre pályáján. Teiko haladt Kivá­rni énekelte a Pillangókis­asszonyt néhányszor egymás után és ezzel a nagyszerű teljesítményével egyszerre az elsők közé érkezett be. Vi­lághíres partnernője nem­csak hangjának tisztaságán lepődött meg, hanem tiszta, dallamos olasz kiejtését is megdicsérte.­­­— Magából még nagy olasz színpadok neves teno­ristája lesz, — mondta mo­solyogva. A­ japán énekesnő még nem is tudja, hogy milyen hamar bekövetkezett a jóis­lata. Fehér Pált nemrégen Olaszországba hívták szer­ződtetési célból, próbát éne­kelt Votto, a milanói Scala karnagya előtt s ma már zsebében az olasz déssel, várja a jövő szerző­detet, hogy útra kelhessen. Fehér Pál története szinte sablonos história ma már. Itthon fel­fedezünk egy te­hetséget, szárnyra eresztjük és amikor legszínesebben ki­virágzik a talentuma, itt hagy bennünket. A külföld, a jobb valuták és a nagyobb lehetőségek területe elhódít­ja tőlünk a nagy tehetsége­ket. Németh Mária, Gyenge Anna, Alpár Gitta, Anday Piroska és Pataky Kálmán után most Fehér Pál nevét írjuk a veszte­séglistára. Egyetlen vigasztalásunk, hogy ezek a külföldi túrák csak látszólag Valójában módot veszteségek­ adnak a fiatal generáció tehetséges tagjainak arra, hogy fej­lesz­th­e­ssék tan­ulmá­ny­aika­t és dicsőséget szerezzenek a kultúránknak. Fehér Pál a napokban ér­kezett haza Olaszországból. Beszélgettünk vele és a dis­kurzus során elmondta, hogy eredetileg nem­ volt komoly­­ szándéka elszer­ződni Budapestről. — A Városi Színháznál, Sebestyén Gézánál jól érez­tem magam. Inkább csak körülnézni mente­m Olasz­országba rövid szabadságra. a Gondoltam arra, hogy majd nyári szünetben fejlesz­tem olasz fő dákomat, nyelv- és ének-Votto mester aztán meghallgatott és az ő ajánlatára rögtön szerződést kaptam. — Mikor utazo­k Olaszor­szágba? — Jövő héten. Előbb ta­nulok és próbálok pár hé­tig, aztán lépek fel. Makay Mihály mester, a tanárom, ugyancsak a lelkemre kö­tötte, hogy ne erőltessem meg magam. Ebben az év­ben mindössze két-három szerepet énekelek, jobbára azokat, amelyeket már át­vettem olaszul. Nyáron ter­mészetesen még több dol­gom lesz, mert ez a staggio­ne-társu­lat akkor látogatja a főbb városokat. Fehér Pál

Next