Színházi Élet, 1927. január 24–30. (17. évfolyam, 4. szám)
1927-01-24 / 4. szám
sy Is házi í: L /•: r 43 Új név a veszteséglistán: Fehér Pál, akit a Városi Színházból Olaszországba szerződtettek Rövid idő alatt nagy karriert futott be Fehér Pál, a Városi Színház nagytehetségű ifjú tenoristája. Fehér Pál nem is olyan régen mutatkozott be a Budai Színkörben és a debüte óta mérföldes csizmákkal előre pályáján. Teiko haladt Kivárni énekelte a Pillangókisasszonyt néhányszor egymás után és ezzel a nagyszerű teljesítményével egyszerre az elsők közé érkezett be. Világhíres partnernője nemcsak hangjának tisztaságán lepődött meg, hanem tiszta, dallamos olasz kiejtését is megdicsérte.— Magából még nagy olasz színpadok neves tenoristája lesz, — mondta mosolyogva. A japán énekesnő még nem is tudja, hogy milyen hamar bekövetkezett a jóislata. Fehér Pált nemrégen Olaszországba hívták szerződtetési célból, próbát énekelt Votto, a milanói Scala karnagya előtt s ma már zsebében az olasz déssel, várja a jövő szerződetet, hogy útra kelhessen. Fehér Pál története szinte sablonos história ma már. Itthon felfedezünk egy tehetséget, szárnyra eresztjük és amikor legszínesebben kivirágzik a talentuma, itt hagy bennünket. A külföld, a jobb valuták és a nagyobb lehetőségek területe elhódítja tőlünk a nagy tehetségeket. Németh Mária, Gyenge Anna, Alpár Gitta, Anday Piroska és Pataky Kálmán után most Fehér Pál nevét írjuk a veszteséglistára. Egyetlen vigasztalásunk, hogy ezek a külföldi túrák csak látszólag Valójában módot veszteségek adnak a fiatal generáció tehetséges tagjainak arra, hogy fejleszthessék tanulmányaikat és dicsőséget szerezzenek a kultúránknak. Fehér Pál a napokban érkezett haza Olaszországból. Beszélgettünk vele és a diskurzus során elmondta, hogy eredetileg nem volt komoly szándéka elszerződni Budapestről. — A Városi Színháznál, Sebestyén Gézánál jól éreztem magam. Inkább csak körülnézni mentem Olaszországba rövid szabadságra. a Gondoltam arra, hogy majd nyári szünetben fejlesztem olasz fő dákomat, nyelv- és ének-Votto mester aztán meghallgatott és az ő ajánlatára rögtön szerződést kaptam. — Mikor utazok Olaszországba? — Jövő héten. Előbb tanulok és próbálok pár hétig, aztán lépek fel. Makay Mihály mester, a tanárom, ugyancsak a lelkemre kötötte, hogy ne erőltessem meg magam. Ebben az évben mindössze két-három szerepet énekelek, jobbára azokat, amelyeket már átvettem olaszul. Nyáron természetesen még több dolgom lesz, mert ez a staggione-társulat akkor látogatja a főbb városokat. Fehér Pál