Színházi Élet, 1927. február 20–27. (17. évfolyam, 8. szám)

1927-02-20 / 8. szám

tetszett mondani, hogy lepedőből is le­het vászonnadrágot csinálni. Hirka: De fehérből, te barom ... nem piroscsíkosból! Levetni. Egy-kettő le­vetni! Szenes (bőgni kezd): Tanár úr kérem. De nincs alatta semmi. (Bent a teremben rázendít a cigánybanda a csárdásra.) Szoboszlay (hetedikes, jobbról): Tanár ur kérem, az igazgató ur a cigánybírót keresi. Hirka: Jól van Szoboszlay... (Kiabál.) Cigánybíró! Cigánybíró! Hol a cigány­bíró? Ki a cigánybíró? Hetedikes: Tanár úr kérem, a tanár úr a cigánybíró. Hirka (homlokára üt): Ja igaz! Per­sze! Vigyázz! Sorakozz! Kettős rendekbe szakadozz!... Irány a táncterem! Juniális! Juniális! stb. (Elmasíroznak jobbfelé, a színpad ki­ürül, utolsónak az állomásfőnökék men­tnek el jobbra a táncterembe.) 2. JELENET ! Pista, Laci, Podlupka, majd diákok Pista (veillas, izmos, szép fiú, 20 éves. Fehér nadrág kétsoros kék zakkó, jobb­ról jön Lacival, a kezében két literes üveg, teli borral és egy pohár, de állan­dóan az üvegből húz nagyokat. Beszéd­jén, mely ízes és mozdulatain, amelyek kényelmesek, rajta van a paraszti szár­mazás­. Laci (egykorú Pistával, osztálytársak voltak, most is jóbarátok, kicsit hirte­len vörös frizura, túlzott vidéki elegan­ciával öltözve, nagyon mulatságos figu­ra, a kezével beszél). Pista (Podlupkához): Na, öreg diák­nyomorgató. Maga még él? Nem iszik egy pohárral? Podlupka (előre a fiukhoz): én, fiatal úr, kérem . . . (Elveszi De iszom a poha­rat.) Az Isten éltessen Hát hazajöttek vakációzni? mindnyájunkat! Pista: Haza, Podlupka bácsi, Gróf Bethlen István Magyarország Mussolini Olaszország Poincaré Franciaország politikai ARION vezére a fogkrémek vezére Fertőtlenít ! Üdít ! Konzervál­t­ színházi él­e­t Podlupka: Aztán mi lesz a fiatalurak­ból? Laci: De mi ám? Ugy nézzen ránk hogy mind a ketten akadémisták va­gyunk ... a tudományos akadémia tag­jai... Podlupka: Nem­ lehet az, Laci úrfi . . . Laci (nevet): Pedig ugy van... (Pis­tára mutat.) Ő az óvári tudományos gazdasági akadémia tagja. Én meg a pesti tudományos keleti akadémiáé. Pista: Belőlem okleveles gazda lesz ... Podlupka: A mán­döfi! Laci: Belőlem egy okleveles kereskedő. Podlupka: Az se kis kutya . . . (Ven­dég jön, odament­ a pénztárhoz.) Tessen parancsolni. Belépő harmincezer, családi százezer, felülfizetések hirlapilag nyug­táztatnak. (Jegyet ad, a vendég be, ő ottmarad az asztalnál.) Pista: No mi az, koma, amit sürgősen mondani akartál? Laci: Életbevágó . . . Pista: Micsoda? Laci: A jövő generációról van szó . .. Pista: Ne viccelj koma, mert Isten öccse hátbaváglak. Laci: Ez nem vicc... te szereted az én húgomat, a Klárit, én szeretem a tié­det, a Marcsikát. .. Pista: Eddig slimmel. Laci: A lányokat is töri a frász ér­tünk . .. Pista: Ez túlzás, koma, legfeljebb csak enekszenek . .. Laci (körülnéz, súgva): Ennélfogva ma este megkérjük a hajadonok kezét az öregektől. Pista: Hiszen, ha ez olyan simán men­ne. .. Laci: Mi történhetik? Meg kell pró­bálni, barátom . . . Ma itt lesznek a leá­nyok és . . . Pista: De itt lesznek az öregek is.. . Laci: Nagyon helyes . . . éppen azért. (Énekel.) Fel Torreádor, ramtarik­! Pista: Majd kapsz te, Torreádor, két pofont a Klein bácsitól. (Kinéz.) De hol a csodába maradnak ilyen sokáig? Laci: Én nem értem, barátom Biztos, hogy eljönnek? Pista: Biztos. Laci: A Marcsika is? Pista: Ő is. Laci: Biztosan öltözködik. (Súgva.) .A Klári reggel óta öltözködik. Pista: Ja, a Klárika pesti kisasszony... Laci: Épp most fáslizta a lábát. Pista (rémülten): Szent Isten, csak nem tört el? Laci: A fenét... csak a boka miatt kell, kedves barátom, hogy vékonyabb legyen, aztán megondoláltatta a haját . . . aztán meg .. .

Next